A szelf fizikai egészségben játszott  szerepe

Érték-megerősítésen alapuló beavatkozás súlyvesztésre gyakorolt hatásának mérése

Logel, Ch. & Cohen, G. L. (2012). The Role of the Self in Physical Health. Testing the Effect of a Values-Affirmation Intervention on Weight Loss, Psychological Science, 23, 1, 53-55

Készítette: Scheili Adél

Bevezetés:

Az elhízás egy lényeges rizikófaktor a krónikus megbetegedésekben. Az egészséges testtömeg-index (BMI) fenntartásához két tényező szükséges: a stresszel való sikeres megküzdés, valamint az önkontroll megtartása a túlevéssel szemben egy olyan, zsírdús ételekkel bővelkedő társadalomban, mint a miénk. Ezek alapján egy olyan beavatkozás, ami támogatja a pszichés erőforrásokat az önkontrollhoz és a jólléthez, hozzásegíthet az egészséges súlyleadásban.

            Egy ilyen beavatkozás az én-megerősítés. A résztvevők ön-meghatározó értékeket írnak le, mint például kapcsolatok, vagy vallásos hit. Ez megerősíti a saját értékességükre vonatkozó meggyőződésüket, valamint az én-egységet. A megerősítések támogatják az önkontrollt azáltal, hogy az embert a magasabb értékek felé irányítják a pillanatnyi késztetések helyett, és így csökkentik a stresszorok hatását, melyek másképp leszívnák a mentális erőforrásokat – melyek az önkontroll és a sikeres megküzdés elengedhetetlen részei -. Ezenkívül a megerősítések, ha rövidek is, hosszú távú jótékony hatással bírnak, mivel képesek megszakítani a rumináció egyre rosszabbá fajuló ördögi körét.

            Mivel a nők különösen sérülékenynek tűnnek a súllyal kapcsolatos stresszben, a kutatás rájuk összpontosított. A résztvevők vagy kontroll, vagy kísérleti csoportba kerültek, a testtömeg-indexüket mind a kezdetkor, mind két és fél hónap múlva felmérték. Ezenkívül a munkamemória, mint kritikus eleme az önkontrollnak, szintén felmérésre került abból a feltevésből kiindulva, hogy a személy értékeiről szóló megerősítés képes a munkamemóriát a stresszes berögződés alól felszabadítani.

Eljárás:
1. ülés:

45 női egyetemi hallgató vett részt az „Értékek és egészség” nevű kutatásban. BMI alapján reprezentatív volt a minta (amerikai lakossághoz mérve): 58% elhízott, 42% normál súlyú, de mindannyiuk elégedetlen volt a súlyával. A legtöbb résztvevő kaukázusi volt. A csoportokba sorolás random módon történt, az elrendezés kettősvak kísérlet.

A résztvevők kaptak egy fontos értékeket tartalmazó listát (például közeli kapcsolatok, zene), melyek egyike sincs az egészséghez kötve. Ezután ki kellett választaniuk a számukra legfontosabb értéket, és le kellett írniuk, miért választották azt. A kontroll csoportban a személyeknek a 9. legfontosabb értéket kellett kiválasztani, és leírni, hogy más személynek miért lehet fontos.

40 résztvevő beleegyezett testsúlyának megmérésébe. Azon 5 résztvevőtől, akik nem egyeztek bele a mérésbe (2 a kontroll csoportból, 3 a kísérleti csoportból), önbevallásos módon szerezték be az információt.

Ezek kívül más feladatok is voltak az első ülésen.

2. ülés:

 Körülbelül 2 és fél hónap múlva 37, az első ülésen is megjelenő személy vett részt a 2. ülésen. A lemorzsolódás mértéke nem függött a csoportba való besorolástól: a kísérleti csoport 23 főjéből 18, míg a kontroll csoport 22 főjéből 19 tért vissza.

Mivel a nagy derék-körméret az egészségre nézve rizikófaktor a magas BMI értéktől függetlenül is, a 2. ülés mind súlymérést, mind derék-körméret mérést tartalmazott. Két fő kivételével mindenki beleegyezett a derék mérésébe. A diszkomfort csökkentésére azt a módszert alkalmazták, hogy a kísérletvezetők egy általuk nem ismert súlyú dobozzal együtt mérték le a résztvevők súlyát, és a derekukat egy madzaggal körbemérték, majd egy másik kutató lemérte a madzagok hosszát, valamint a doboz súlyát, amit aztán kivont az együtt mért adatból. A munkamemóriát a „kettőt vissza” nevű feladattal mérték, amiben fejben kell tartani a hallott szám előtt kettővel hallottat.

Eredmények:

Mivel a megelőző kutatás feltárta, hogy az etnikumnak befolyásoló szerepe lehet az egészségre illetve kognitív megjelenítésre nézve, a jelen kutatás kontrollálta az etnicitást, mikor az szignifikánsan bejósolta az eredményeket. A sikeres randomizációnak köszönhetően a BMI nem különbözött szignifikánsan a kezdő mérésnél a két csoport között.

Az ábra a súly átlag és a BMI érték átlag változását mutatja az idő előre haladtával. Mindkét változó hozta a várt interakciót a kovariancia-analízisben. A BMI és a súly átlaga nőtt a kontroll csoportban és csökkent a kísérleti csoportban. Kovariancia-analízisek segítségével kimutatható lett az önmegerősítés hatása, ami a BMI indexre vetítve még a legkockázatosabb helyzetben lévő résztvevőknél is (BMI ≥ 25) erőteljesen megmutatkozott.

Kontrollálva a kezdő BMI értéket, valamint az etnikai hovatartozást, a kísérleti csoportnak nem csak a derék-körméret értékek voltak kisebbek, hanem a munkamemória feladatban is kevesebb hibát vétettek. Csupán a kísérleti csoportban résztvevőknél volt kimutatható, hogy a jobb munkamemória szignifikáns bejóslója volt a nagyobb mértékű súlyvesztésnek.

Diszkusszió:

A kutatásban résztvevő nők közül, akik az érték-megerősítés feltételét teljesítették, kevesebbet nyomtak, a BMI értékük alacsonyabb, illetve kisebb derék-körméretük lett a két és fél hónap végén, mint azon nőknek, akik nem teljesítették a fenti feltételt. Ez az eredmény a túlsúlyos résztvevőkre is vonatkozik. Ezek az eredmények bizonyítják, hogy azon értékek megerősítése, melyek a személynek a legfontosabbak, képes csökkenteni az egészséget kockáztató tényezők moláris-fizikai paramétereit.

Ezen felül a munkamemória, amely az önkontrollhoz szükséges, szintén jobb volt a kísérleti csoport résztevőinél a két és fél hónap elteltével, amely arra enged következtetni, hogy a megerősített értékek figyelmi erőforrásokat szabadítanak fel. Maga a munkamemória nem mutatott összefüggést a BMI értékeivel, inkább a megerősítés tűnt felhasználni a munkamemóriát az egészséggel kapcsolatos célok eléréséhez.

Hogyan tud egy rövid beavatkozás hosszú távú hatást elérni? Ahogy a kutatás feltárta, a rövid beavatkozás meg tudja szakítani az ismétlődő köröket, melyek különben halmozódó költséget jelentenének. A kutatás alapján az is valószínűsíthető, hogy az egyén értékeinek elfogadása segít az önkontroll fenntartásában, illetve védő funkciót tölt be az életben megjelenő stresszorokkal szemben. Ha ez a helyzet, a megerősítés képes megszakítani azt a visszacsatolási hurkot, melyben az egészséggel kapcsolatos célok elérésének kudarca ismétlődő körökben rontja a pszichológiai működést.  A rövid beavatkozásoknak lehetnek hosszú távú előnyei, ha le tudják lassítani a költségek felhalmozódását.