A szelf fizikai egészségben játszott szerepe
Érték-megerősítésen alapuló
beavatkozás súlyvesztésre gyakorolt hatásának mérése
Logel, Ch.
& Cohen, G. L. (2012). The Role of the Self in Physical Health. Testing the Effect of a Values-Affirmation Intervention
on Weight Loss, Psychological Science,
23, 1, 53-55
Készítette:
Scheili Adél
Bevezetés:
Az elhízás egy lényeges
rizikófaktor a krónikus megbetegedésekben. Az egészséges testtömeg-index (BMI)
fenntartásához két tényező szükséges: a stresszel való sikeres megküzdés,
valamint az önkontroll megtartása a túlevéssel szemben egy olyan, zsírdús
ételekkel bővelkedő társadalomban, mint a miénk. Ezek alapján egy olyan
beavatkozás, ami támogatja a pszichés erőforrásokat az önkontrollhoz és a
jólléthez, hozzásegíthet az egészséges súlyleadásban.
Egy
ilyen beavatkozás az én-megerősítés. A résztvevők ön-meghatározó értékeket
írnak le, mint például kapcsolatok, vagy vallásos hit. Ez megerősíti a saját
értékességükre vonatkozó meggyőződésüket, valamint az én-egységet. A
megerősítések támogatják az önkontrollt azáltal, hogy az embert a magasabb
értékek felé irányítják a pillanatnyi késztetések helyett, és így csökkentik a
stresszorok hatását, melyek másképp leszívnák a mentális erőforrásokat – melyek
az önkontroll és a sikeres megküzdés elengedhetetlen részei -. Ezenkívül a
megerősítések, ha rövidek is, hosszú távú jótékony hatással bírnak, mivel
képesek megszakítani a rumináció egyre rosszabbá fajuló ördögi körét.
Mivel
a nők különösen sérülékenynek tűnnek a súllyal kapcsolatos stresszben, a kutatás
rájuk összpontosított. A résztvevők vagy kontroll, vagy kísérleti csoportba
kerültek, a testtömeg-indexüket mind a kezdetkor, mind két és fél hónap múlva
felmérték. Ezenkívül a munkamemória, mint kritikus eleme az önkontrollnak,
szintén felmérésre került abból a feltevésből kiindulva, hogy a személy
értékeiről szóló megerősítés képes a munkamemóriát a stresszes berögződés alól
felszabadítani.
Eljárás:
1. ülés:
1. ülés:
45 női egyetemi hallgató vett
részt az „Értékek és egészség” nevű kutatásban. BMI alapján reprezentatív volt
a minta (amerikai lakossághoz mérve): 58% elhízott, 42% normál súlyú, de
mindannyiuk elégedetlen volt a súlyával. A legtöbb résztvevő kaukázusi volt. A
csoportokba sorolás random módon történt, az elrendezés kettősvak kísérlet.
A résztvevők kaptak egy fontos
értékeket tartalmazó listát (például közeli kapcsolatok, zene), melyek egyike
sincs az egészséghez kötve. Ezután ki kellett választaniuk a számukra
legfontosabb értéket, és le kellett írniuk, miért választották azt. A kontroll
csoportban a személyeknek a 9. legfontosabb értéket kellett kiválasztani, és
leírni, hogy más személynek miért lehet fontos.
40 résztvevő beleegyezett
testsúlyának megmérésébe. Azon 5 résztvevőtől, akik nem egyeztek bele a mérésbe
(2 a kontroll csoportból, 3 a kísérleti csoportból), önbevallásos módon
szerezték be az információt.
Ezek kívül más feladatok is
voltak az első ülésen.
2. ülés:
Körülbelül 2 és fél hónap múlva 37, az első
ülésen is megjelenő személy vett részt a 2. ülésen. A lemorzsolódás mértéke nem
függött a csoportba való besorolástól: a kísérleti csoport 23 főjéből 18, míg a
kontroll csoport 22 főjéből 19 tért vissza.
Mivel a nagy derék-körméret az
egészségre nézve rizikófaktor a magas BMI értéktől függetlenül is, a 2. ülés
mind súlymérést, mind derék-körméret mérést tartalmazott. Két fő kivételével
mindenki beleegyezett a derék mérésébe. A diszkomfort csökkentésére azt a
módszert alkalmazták, hogy a kísérletvezetők egy általuk nem ismert súlyú
dobozzal együtt mérték le a résztvevők súlyát, és a derekukat egy madzaggal
körbemérték, majd egy másik kutató lemérte a madzagok hosszát, valamint a doboz
súlyát, amit aztán kivont az együtt mért adatból. A munkamemóriát a „kettőt
vissza” nevű feladattal mérték, amiben fejben kell tartani a hallott szám előtt
kettővel hallottat.
Eredmények:
Mivel a megelőző kutatás
feltárta, hogy az etnikumnak befolyásoló szerepe lehet az egészségre illetve
kognitív megjelenítésre nézve, a jelen kutatás kontrollálta az etnicitást,
mikor az szignifikánsan bejósolta az eredményeket. A sikeres randomizációnak
köszönhetően a BMI nem különbözött szignifikánsan a kezdő mérésnél a két
csoport között.
Az ábra a súly átlag és a BMI
érték átlag változását mutatja az idő előre haladtával. Mindkét változó hozta a
várt interakciót a kovariancia-analízisben. A BMI és a súly átlaga nőtt a
kontroll csoportban és csökkent a kísérleti csoportban. Kovariancia-analízisek
segítségével kimutatható lett az önmegerősítés hatása, ami a BMI indexre
vetítve még a legkockázatosabb helyzetben lévő résztvevőknél is
(BMI ≥ 25) erőteljesen megmutatkozott.
Kontrollálva a kezdő BMI értéket,
valamint az etnikai hovatartozást, a kísérleti csoportnak nem csak a
derék-körméret értékek voltak kisebbek, hanem a munkamemória feladatban is
kevesebb hibát vétettek. Csupán a kísérleti csoportban résztvevőknél volt
kimutatható, hogy a jobb munkamemória szignifikáns bejóslója volt a nagyobb
mértékű súlyvesztésnek.
Diszkusszió:
A kutatásban résztvevő nők közül,
akik az érték-megerősítés feltételét teljesítették, kevesebbet nyomtak, a BMI
értékük alacsonyabb, illetve kisebb derék-körméretük lett a két és fél hónap
végén, mint azon nőknek, akik nem teljesítették a fenti feltételt. Ez az
eredmény a túlsúlyos résztvevőkre is vonatkozik. Ezek az eredmények
bizonyítják, hogy azon értékek megerősítése, melyek a személynek a
legfontosabbak, képes csökkenteni az egészséget kockáztató tényezők
moláris-fizikai paramétereit.
Ezen felül a munkamemória, amely
az önkontrollhoz szükséges, szintén jobb volt a kísérleti csoport résztevőinél
a két és fél hónap elteltével, amely arra enged következtetni, hogy a
megerősített értékek figyelmi erőforrásokat szabadítanak fel. Maga a
munkamemória nem mutatott összefüggést a BMI értékeivel, inkább a megerősítés
tűnt felhasználni a munkamemóriát az egészséggel kapcsolatos célok eléréséhez.
Hogyan tud egy rövid beavatkozás
hosszú távú hatást elérni? Ahogy a kutatás feltárta, a rövid beavatkozás meg
tudja szakítani az ismétlődő köröket, melyek különben halmozódó költséget
jelentenének. A kutatás alapján az is valószínűsíthető, hogy az egyén
értékeinek elfogadása segít az önkontroll fenntartásában, illetve védő funkciót
tölt be az életben megjelenő stresszorokkal szemben. Ha ez a helyzet, a
megerősítés képes megszakítani azt a visszacsatolási hurkot, melyben az
egészséggel kapcsolatos célok elérésének kudarca ismétlődő körökben rontja a
pszichológiai működést. A rövid
beavatkozásoknak lehetnek hosszú távú előnyei, ha le tudják lassítani a költségek
felhalmozódását.