A kannabisz-használathoz  köthető megbetegedések, és halálozás mértékének felbecsülése Kanadában – implikációk a közegészségügyre összpontosító intervenciós prioritásokra vonatkozóan

Fischer, B., Imtiaz, S., Rudzinski, K., & Rehm, J. (2015). Crude estimates of cannabis-attributable mortality and morbidity in Canada–implications for public health focused intervention priorities. Journal of Public Health, 38(1), 183-188.

Az összefoglalót készítette: Stella Ágoston

Absztrakt

Háttér: A kannabisz a leggyakrabban használt kábítószer Kanadában; noha használatát jelenleg törvény tiltja, a lehetséges szabályozási reformokról folyó viták és tanácskozások egyre csak fokozódnak. Lényeges, alapvető bizonyítékok vannak a kannabiszhoz kötődő, fogyasztásával kapcsolatos egészségügyi kockázatokról az élet különböző területein, azonban ezek tényleges mértékéről Kanadában csak keveset tudunk.

Módszer: Epidemiológiai adatok alapján (pl. a kannabisz-fogyasztási arány és a vonatkozó kockázati magatartás prevalenciája; kockázati arányok; a morbiditási / halálozási esetek éves száma az érintett területeken), és az összehasonlító kockázatértékelési módszertan alkalmazásával felmérték a kannabiszhoz kapcsolódó megbetegedési és halálozási tényezőket, különös tekintettel az alábbiakra: i. gépjárművekhez köthető balesetek (motor-vehicle accidents; MVA); ii. használati zavarok; iii. mentális egészség (pszichózis) és (iv) tüdőrák.

Eredmények: Az gépjármű balesetek és a tüdőrák a két olyan terület, ahol várhatóan bekövetkezik a kannabisznak tulajdonítható halálozás. Míg a kannabisz-használat több főbb területen megbetegedést eredményez, a gépjármű balesetek és a használati zavarok eseteinek száma meghaladják a többi területen tapasztalhatót; a mentális egészség és a kannabisz-használat kapcsolatának népszerű kutatási területén (például pszichózis) azonban viszonylag kis esetszámról beszélhetünk.

Következtetések: A jelen nyers becsléseknek irányt kell mutatniuk és segíteniük kell a közegészségügy-orientált intervenciók prioritásainak meghatározását a kanadai lakosság kannabisz okozta egészségügyi terhei tekintetében; a betegségek korábbról származó terheit szintúgy fel kell mérni.

Bevezetés

A kannabisz a leggyakrabban használt illegális kábítószer Kanadában. Az általános felnőtt népesség 10–13% -a jelenlegi kannabisz-használó (azaz például az elmúlt év során használta), ami a becsült teljes felhasználói populáció 2,5–3,0 millió kannabisz-használóját jelenti; a felhasználási arány jelentősen megemelkedik (20–30%) a serdülőkorú és fiatal felnőtt korosztályban (azaz 16–25 év között). Míg Kanadában a kannabisz-használat törvényileg tiltott, folyamatos szakmai viták és tanácskozások zajlanak olyan, az ellenőrzés témakörére fókuszáló politikai reformok előterjesztésével, melyek a dekriminalizációra és a legalizációra irányuló javaslatokat fogalmaznak meg.

Az alkohol, a dohányzás és a tiltott kábítószer-használat az Észak-Amerikában előforduló megbetegedések okozta terhek tíz legfontosabb tényezője között szerepel. Míg az jól dokumentált, hogy a kannabisz különféle területeken megjelenő egészségkárosító hatások megnövekedett kockázatával jár. Kevés kísérlet történt a kannabiszhoz kapcsolódó káros hatások (pl. morbiditás, halálozás) kimenetelének tényleges kvantifikálására vagy összehasonlítására Kanadában, a népesség egészére vonatkozóan. Ezek az erőfeszítések nem csak a kannabisz más kábítószerekkel szemben okozta közegészségügyi terheinek felmérésében lennének hasznosak, hanem a szakpolitikai és intervenciós iránymutatásokon alapuló programok, a ténylegesen okozott károk alapján történő meghatározásában is. A fentebb leírtakból kiindulva négy fő tartalmi elem emelhető ki a kannabisz-használat során azonosított egészségügyi kockázatok területén: (i) balesetek / sérülések (például gépjármű-balesetek); (ii) használati zavarok (beleértve a függőséget); (iii) mentális egészség (pl. pszichózis); (iv) rák (például tüdőrák); míg ezen problémák többsége elsősorban a gyakori (pl. napi felhasználók, azaz az összes felhasználó 25–30% -a) és / vagy hosszú távú / krónikus  kannabiszhasználók körében jelentkezik, balesetek / sérülések előfordulhatnak akutan is, például alkalmi (epizódikus) felhasználás során.

Módszer

Az feltételezéseik vizsgálatára összehasonlító kockázatértékelést (CRA) alkalmaztak egy olyan hipotetikus forgatókönyvvel összevetve, ahol az egyének egyáltalán nem fogyasztottak kannabiszt. Más szóval megbecsülték a halálozási és morbiditási arányt, amelyet a kannabisz-használat hiányában el lehet kerülni Kanadában.

A feltételezések elméleti megfontolásokon alapultak: a gépjármű-balesetek / sérülések, mint akut hatások esetén, a kannabisz-használathoz köthető kockázat mértékét közvetlenül a forgalomban való részvétel előtti használatnál, a többi kockázat esetében a kannabisz-használatot általánosan értelmezték. Mivel a kannabisz-fogyasztás gyakoribb fiatalabb korban, de az egészségügyi problémák néhány következménye (pl. a rák) sokkal inkább jellemző az élet későbbi szakaszában, adott nemre és az adott életkorra kontrollált elemzést alkalmaztak, azaz ezeket az értékeket minden nemre kiszámították a korcsoportokban, és alkalmazták e szűrést az adott betegség kimenetelére is.

Eredmények

Az gépjármű balesetek és a tüdőrák a két olyan terület, ahol várhatóan bekövetkezik a kannabisznak tulajdonítható halálozás. Míg a kannabisz-használat több főbb területen megbetegedést eredményez, a gépjármű balesetek és a használati zavarok eseteinek száma meghaladják a többi területen tapasztalhatót; a mentális egészség és a kannabisz-használat kapcsolatának népszerű kutatási területén (például pszichózis) azonban viszonylag kis esetszámról beszélhetünk.

Gépjármű balesetek / sérülések

Az általános népességre vonatkozó különböző felmérések legfrissebb adatai arra utalnak, hogy a járművezetők mintegy 2–4% -a ült volán mögé kannabisz fogyasztását követően. Az eredmények áttekintése után arra a következtetésre jutottak, hogy a releváns kognitív-, memória-, reakció- , valamint pszichomotoros képességek a kannabisz-használat hatására úgy változnak a sofőröknél, hogy két-háromszorosára emelkedik a halálos vagy nem halálos kimenetelű, komoly balesetek kockázata. A legfrissebb kanadai tanulmányok - amelyek több tartományban a kórházi kezelőkből begyűjtött vérmintákon alapultak - azt mutatták, hogy a gépjármű baleset miatt felvett járművezetők 11–12% -a használt kannabiszt vezetés előtt. A gépjármű-balesetek mellett a kannabisz hozzájárulhat más típusú sérülésekhez is (például esésekhez, egyéb közlekedési sérülésekhez; elsősorban a kerékpárosok, gyalogosok vagy csónakázók körében).

Használati zavarok

Becsléseik szerint a kannabisz-használók kb. 5–10%-ánál függőség alakul ki, de sokkal nagyobb arányban alakulnak ki a fogyasztók körében egyéb használati zavarok is.

Mentális egészség (pszichózis)

A pszichoaktív anyagok használata és a kapcsolódó zavarok összefüggenek a legtöbb mentális rendellenességgel, és ez alól a kannabisz sem kivétel. Ezen okozati összefüggések között fordított okozati összefüggések is megjelennek, ha egy harmadik tényezőt, például a genetikai hajlamot is figyelembe vesszük, amely az anyaghasználathoz és a mentális zavarokhoz is kapcsolódhat. Ez a bonyolult oksági háttér az, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kannabiszhasználat mentális zavarokra gyakorlot hatásának kvantifikációját. Az egyetlen olyan, mentális egészségi állapot, melyhez ebben a következtetési modellben sikerült stabil oksági hátteret igazolni a kannabiszhasználattal kapcsolatban az a pszichózis. Az eddigi szisztematikus elemzésekben azt találták, hogy az átlag kannabiszhasználó másfél-négyszeres kockázatnak van kitéve a pszichózis vonatkozásában.

Rák

Míg a kannabiszhasználat valószínűleg összefüggésbe hozható a rák különböző típusaival is, a központi forma, mellyel kapcsolatban a legnagyobb az aggodalom az a tüdőrák. Ez a leggyakoribb fajtája a daganatos megbetegedéseknek Kandában, évente mintegy 26,000 új pácienst diagnosztizálnak ezzel 80-85%-os túlélési arány mellett. Mindezen vészjósló jelek, valamint a kannabiszhasználat és a tüdőrák összefüggésének feltételezése mellett, a kockázati tényezők mérése, kvantifikációja meglehetősen bonyolult és körülményes feladat.

Következtetések

A jelen nyers becsléseknek irányt kell mutatniuk és segíteniük kell a közegészségügy-orientált intervenciók prioritásainak meghatározását a kanadai lakosság kannabisz okozta egészségügyi terhei tekintetében; a betegségek korábbról származó terheit szintúgy fel kell mérni.

Diszkusszió

A kannabisz a leggyakrabban használt illegális kábítószer Kanadában. Az általános felnőtt népesség 10–13% -a jelenlegi kannabisz-használó (azaz például az elmúlt év során használta), ami a becsült teljes felhasználói populáció 2,5–3,0 millió kannabisz-használóját jelenti; a felhasználási arány jelentősen megemelkedik (20–30%) a serdülőkorú és fiatal felnőtt korosztályban (azaz 16–25 év között).

Négy fő tartalmi elem emelhető ki a kannabisz-használat során azonosított egészségügyi kockázatok területén: (i) balesetek / sérülések (például gépjármű-balesetek); (ii) használati zavarok (beleértve a függőséget); (iii) mentális egészség (pl. pszichózis); (iv) rák (például tüdőrák).

A gépjármű balesetek és a tüdőrák a két olyan terület, ahol várhatóan bekövetkezik a kannabisznak tulajdonítható halálozás. Míg a kannabisz-használat több főbb területen megbetegedést eredményez, a gépjármű balesetek és a használati zavarok eseteinek száma meghaladják a többi területen tapasztalhatót

A jelen nyers becsléseknek irányt kell mutatniuk és segíteniük kell a közegészségügy-orientált intervenciók prioritásainak meghatározását a kanadai lakosság kannabisz okozta egészségügyi terhei tekintetében.

Nyers becsléseik és feltételezéseik néhány kulcsfontosságú következtetésre mutatnak rá. Bár a kannabisz-használat nem jár közvetlen, akut halálozással (például túladagolás / mérgezés), a balesetek és a rák halálához vezethetnek. A kannabisz-használathoz köthető halálozások tényleges egészségügyi és társadalmi terhének átfogó felmérését a népesség egészének körében kell elvégezni.  Míg a számítások viszonylag nagyvonalakban meghatározottak, egyszerűek és durvák, a prioritások meghatározásában és az erőforrások elosztásában kulcsfontosságú szerepet kap a nyilvánosság, melyet a hasonló feltételezések és mérések, kutatói és politikai háttérfolyamatok összehangolásával kell tájékoztatni, minden egészség-orientált jelenség megbecsült hasznáról és kockázatáról.

Limitációk

Vizsgálatuk viszonylag durva és egyszerű becsléseken alapult, s a kannabisznak tulajdonítható egészségügyi károk tényleges mértékének felbecsüléséhez tartozó változók a legtöbb esetben kontextusspecifikusak, így a becsült eredményeik nem általánosíthatók egyéb országok, kultúrák, populációk vonatkozásában.

„Csak még egy  epizód”: A „binge” típusú televízió-és sorozatnézés

Walton-Pattison, E., Dombrowski, S. U., & Presseau, J. (2018). ‘Just one more episode’: Frequency and theoretical correlates of television binge watching. Journal of health psychology, 23(1), 17-24.

Az összefoglalót készítette: Szabó Liza

Absztrakt:

A „binge” típusú sorozat-és televíziónézés egy viszonylag új típusú viselkedéses jelenség, amelynek komoly egészségpszichológiai vonatkozásai is lehetnek. A tanulmány célja, hogy feltárja az összefüggéseket a binge típusú médiafogyasztás és az énhatékonyság, a következményelvásárok, az előrevételezett bűntudat, az automatizmus, a célkitűzések elérésének facilitációja és a célkonfliktusok között.

Elméleti háttér:

Az online elérhető filmek, sorozatok és egyéb műsorok gyors és könnyű hozzáférhetősége miatt a film-és sorozatnézés soha nem volt egyszerűbb. Ennek következtében egy új típusú viselkedéses jelenségre lehetünk figyelmesek, amelyet „binge” film-és sorozatnézésnek is nevezhetünk – a „binge-eating” után –, amely tulajdonképpen azt a tevékenységet takarja, amikor az egyén adott televíziós sorozatból egy ültő helyében nagy mennyiségű epizódot néz meg egymás után, és a részeket nem szakítja meg egyéb jelentős tevékenységgel. A film-és sorozatnézés az egyik legelterjedtebb szabadidős tevékenység; az Egyesült Királyságban a felnőtt lakosság több mint egyharmada tölt legalább napi négy órát filmnézéssel, illetve a férfiak 33%-a, a nőknek pedig 45%-a nem éri el az ajánlott testmozgás-mennyiséget, amely vezető mortalitási faktornak bizonyul. Továbbá, a fizikai aktivitás mértékétől függetlenül, a túlzott mértékű tévézés rossz hatással van az egészségre, és összefügg az elhízással és a kevesebb alvásmennyiséggel. Ha azonosítjuk, milyen szociális-kognitív faktorok állhatnak a binge típusú tévénézés hátterében, megfelelő intervenciós technikákat tudunk alkalmazni a probléma megoldására, illetve visszaszorítására.

Bandura szociális-kognitív elmélete a reciprok determinizmus alapján működik, mely szerint az emberi viselkedést külső (környezeti) és belső (személyen belüli) tényezők egyaránt determinálják. Az emberi viselkedés irányítója egyrészt az énhatékonyság, amely azt a meggyőződést takarja, hogy a személy képesnek érzi magát adott cselekedet vagy viselkedés sikeres végrehajtására, másrészt pedig a kimeneteli, vagyis a következményekre vonatkozó elvárás, mely arra az elvására vonatkozik, hogy milyen jutalom vagy büntetés fogja követni az adott viselkedést. A binge tévézés hátterében továbbá az egyéni információfeldolgozás típusa is szerepet játszhat: a binge tévézés közben a tudatos működésmód helyett az implulzív feldolgozásmód lép életbe, amely során az egyén döntéseit a jutalmazómechanizmusok irányítják, és egyfajta autimatikus működésmód lép életbe, amelyet nem szakítanak meg tudatos döntések. A binge tévézés azzal az elhatározással kezdődik, hogy az egyén szeretne kikapcsolódni kicsit és filmezni, azonban a filmezés közben ez átvált egyfajta automatikus működésmódba, ahogyan a részek automatikusan elindulnak egymás után, és az illető elveszíti a kontrollt a helyzet felett. Továbbá a binge tévézés esetében megjelenhet az erős bűntudat az elvesztegetett idő mértéke miatt, illetve az úgynevezett elővételezett bűntudat is, amelyet még a cselekvés előtt átél a személy, és ami hatással van a döntéshozatalára, ami szintén releváns faktor lehet a binge tévézés esetében. Mindezeken kívül kutatások bizonyítják, hogy a célok személyes percepciója, a célkonfliktusok és a célok facilitációja kapcsolatban áll az egészségmagatartással-és viselkedéssel, ezért a binge filmnézéssel is korrelálhatnak. Maga a binge tévézés is egyfajta célkonfliktus az egyén számára, hiszen a tevékenység konfliktusban áll a személy egyéb céljaival: a személyes feladatok elvégzése elől veheti el az időt, vagy a szociális érintkezések helyettesítőjévé válhat. A tanulmány feltételezi, hogy az automatizmus, az elővételezett bűntudat és a célkofliktusok jelentős faktorok lehetnek a binge tévé-és sorozatnézés mechanizmusának megértésében, a szociális-kognitív faktorok mellett. 

A tanulmány felállított hipotézisai tehát a következők: a szociális-kognitív faktorok kontrollálása mellett az automatizmus (1. hipotézis), az előrevételezett bűntudat (2. hipotézis) és a célkonfliktus és facilitáció (3. hipotézis) a binge típusú film-és sorozatnézés varianciáját nagymértékben magyarázza. 

Módszer:

A vizsgálat online kérdőív formájában, a „hóladba” módszerével zajlott: a résztvevők a közösségi médián keresztül tudták kitölteni a kérdőívet, melynek elején informálódhattak a kutatásról, illetve beleegyezésüket adhatták válaszaik felhasználásába. 

Vizsgálati személyek:

110 ember töltötte ki a kérdőívet, ebből 86 kitöltő adatai kerültek felhasználásra. Az minta átlagéletkora 30 (SD=12), ebből 67% nő. A BMI (testtömeg index) átlaga=24,39 (SD=4,08). A kitöltők 78%-a gyermek nélküli, 64% egyedülálló, 19% házas és 5% elvált. 

Alkalmazott érőeszközök: 

A tesztcsomag a demográfiai adatokra vonatkozó kérdésekkel kezdődött, vagyis az életkor, nem, BMI index, családi állapot és gyermekek száma került felmérésre. A binge-típusú tévé-és sorozatnézést a tanulmány úgy definiálja, hogy az egyén egy ültében több mint két epizódot néz meg ugyanabból a tv sorozatból. Önbevallásos módon, három kérdéssel mérték (Cronbach alfa=0,72), továbbá rákérdeztek, milyen online szervereket használnak a kitöltők, hagyják-e, hogy a szerver automatikusan lépjen a következő epizódra (vagy automatikusan egy újabb videót indítson el), illetve a vizsgálati személyeknek le kellett írniuk, hogy mikor, hol és hogyan néztek az utóbbi egy hónapban filmet. Az énhatékonyságot öt, a következményelvárásokat hat kérdéssel vizsgálták (mindkettő esetében a Cronbach alfa=0,79), a válaszokat pedig egy ötfokú Likert-skálán tudták megadni a kitöltők. A filmnézési szándékot egy kérdéssel vizsgálták: „A következő hét napban milyen gyakran (hány naponta) akar megnézni több mint két epizódot ugyanabból a TV sorozatból egy ültében?” A választ 0-7 napig terjedő skálán lehetett megadni. Az automatizmust az önbevallásos automatizmus-index (Gardner és munkatársai alapján) teszttel mérték, kiegészítve specifikus kérdésekkel (Cronbach alfa=0,93), továbbá az előrevételezett bűntudatot szintén önbevallásos módon, két kérdéssel mérték O’Carroll és munkatársai alapján. A célkonfliktust két kérdéssel (Cronbach alfa=0,93), a célok facilitációját pedig hárommal (Cronbach alfa=0,77) mérték ötfokú Likert skálán.

Eredmények és leíró statisztika:

A legtöbb kitöltő online szervereken néz filmet vagy sorozatot, és a legtöbbet említett szerverek többek között a Netflix (n=42) és a YouTube (n=36) voltak. A kitöltők fele nyilatkozott úgy, hogy esetenként hagyják, hogy az oldal automatikusan elkezdje a következő epizódot.

A hipotézisek teszteléséhez az adatok többszörös lineráis regressziós modellben kerültek feldolgozásra. A binge-típusú tévézés korrelált az arra vonatkozó elhatározással (átlag=2.47, SD=1.65, r=0.40, p<0.01), a következményelvárásokkal (átlag= 2.74, SD = 0.65, r = 0.43, p < 0.01), az automatizmussal (átlag= 2.63, SD=1.21, r=0.44, p<0.01), az előrevételezett bűntudattal (átlag= 2.07, SD = 1.02, r = −0.25, p < 0.05), a célkonfliktusokkal (átlag=2.21, SD=0.98, r=0.44, p < 0.01) és a célok facilitációjával (átlag=1.94, SD = 0.75, r = 0.23, p < 0.05). Ugyanakkor nem korrelált az énhatékonysággal (átlag=3.78, SD=0.71, r=−0.20, nem szignifikáns). A szociális-kognitív elmélet faktorai a variancia negyedét magyarázták (B=0.28, standard error (SE)=0.10, p=0.01), illetve a modellhez hozzáadott automatizmus a variancia további 5% magyarázta meg a korrigált R négyzet érték alapján (B=0.37, SE=0.15, p=0.02). Az előrevételezett bűntudat hozzáadásával további 5%-al nőtt a megmagyarzott variancia (B=−0.37, SE=0.15, p=0.02), továbbá a modellhez hozzáadott célkonfliktusok a variancia további 5%-át magyarázták (B=0.42, SE=0.18, p=0.02), ugyanakkor a célok facilitációja nem bizonyult szignifikáns prediktor változónak (B=−0.15, SE=0.25, p=0.55).

Diszkusszió:

A tanulmány elsőként vizsgálja a binge típusú filmnézés jelenségét. A problémakör jelentőségét a kutatásból látható eredmények is hangsúlyozzák: a válaszadók legalább egyszer egy héten „binge tévéznek”. Az eredmények alapján elmondható, hogy a szociális-kognitív faktorok mellett az automatizmus, az előrevételezett bűntudat és a célkonfliktus-és facilitáció hozzájárult a binge tévézés varianciájának megmagyarázásához. Az automatizmus bizonyított szerepe a binge tévézésben felvethet olyan megoldásokat, amelyek segítségével megállítható az a berögzült mechanizmus, hogy automatikusan a következő epizódra lépjünk, például bizonyos online szerverek szüneteket iktatnak be a részek közé, és nem indítják el automatikusan a következő epizód a lejátszását. A célkonfliktussal kapcsolatos eredmények kimutatták, hogy azok a résztvevők, akik több binge-tévézésről számoltak be, arról is nyilatkoztak, hogy a binge-típusú filmezés megnehezíti őket más céljaik elérésében. Mivel az online filmezés miatt a binge tévé-és filmnézés egyre gyakoribb, jelen tanulmány új kutatási teret nyit meg. A függőségekkel foglalkozó szakirodalom alapján a binge típusú tévézés a kontrollvesztett függőségi viselkedésmintázatok (pl. alkohol vagy egyéb pszichoaktív szerfüggőség) kategóriájába tartozhat, ugyanakkor specifikusabb, mivel a technológiai fejlődés kérdésköre is beleszól a témába. A kutatás korlátai közé tartozik, hogy a binge filmezést és a hozzá kapcsolódó faktorokat önbevallásos tesztekkel mérték, illetve a binge tévézésnek még nincs hivatalos definíciója, ezért a jövőbeli kutatásoknál már ajánlott objektívebb mérésekkel dolgozni.

Konklúzió:
A „binge-típusú”, vagy másképp fogalmazva a mértéktelen sorozat-és filmnézés egy egészen újfajta viselkedésmód, amely nem csak az alapvető szociális-kognitív faktorokkal áll kapcsolatban, hanem az előrevételezett bűntudattal, az automatizmussal és a célok elérésének percepciójával és a célkonfliktusokkal. A binge típusú sorozat-és tévénézésről való leszokást intervenciókkal lehet segíteni, melyeknek célja, hogy csökkentsék a televízió előtt eltöltött időt, és az impulzív és jutalomfüggő működésmód helyett a reflektáló és körültekintő információfeldolgozást bátorítsák.

Jelentudatosság alapú kognitív terápia orvosilag nem magyarázható tünetekkel rendelkező  páciensek számára: a változás folyamata

van Ravesteijn, H. J., Suijkerbuijk, Y. B., Langbroek, J. A., Muskens, E., Lucassen, P. L., Van Weel, C., & Speckens, A. E. (2014). Mindfulness-based cognitive therapy (MBCT) for patients with medically unexplained symptoms: Process of change. Journal of Psychosomatic Research, 77(1), 27-33.

Készítette: Sal Dorottya

 Absztrakt

A tanulmány a jelentudatosság alapú kognitív terápiás módszer hatékonyságának lehetséges összetevőit vizsgálja olyan páciensek esetében, akik fizikai okokra nem visszavezethető (orvosilag nem megmagyarázható) tünetekkel rendelkeznek. A szerzők kvalitatív elemzésükhöz egy korábbi, randomizált kontrollált elrendezésű kutatási eredményeiket használták fel, mely kutatás már előzetesen bizonyította a módszer hatékonyságát a tünetek csökkentésében. Jelen vizsgálatban végül 12 résztvevő mélyinterjúit elemezték; a megfigyelők által a résztvevőkről készített és a résztvevők saját feljegyzéseivel összevetve. Eredményeik alapján megalkottak egy modellt, mely leírja az MBCT (Mindfulness Based Cognitive Therapy) által kiváltott változás fázisait (aktív figyelem a jelen pillanatra, az itt és mostban megélt szenzoros élményekre, tapasztalatokra és érzelmekre, ezek elfogadása valamint lehetséges maladaptív viselkedési mintázatok felismerése illetve megváltoztatása). A változás (leginkább cirkuláris) folyamatában való előrehaladásban pedig nagy szerepe lehet az önelfogadásnak; a saját magunkkal való együttérzésnek és a magunkról való gondoskodás növekedésének.

Elméleti bevezető

Korábbi kutatási eredmények alapján az elsődleges ellátásba érkező páciensek 20-50%-a számol be olyan tünetekről, melyek fizikai okokra végül nem vezethetők vissza. Ezen páciensek számára a tünetek esetenként spontán enyhülhetnek; tartós fennmaradásuk azonban számos negatív következménnyel jár a mindennapi funkcionalitásra, a pszichológiai és szociális jóllétre nézve. Ilyen esetekben a legtöbbször alkalmazott intervenciós technika a kognitív viselkedésterápia, mely a kutatások szerint azonban nem mindig hoz konzisztens eredményeket a résztvevők fizikai és mentális egészségének javulásában. Éppen ezért fontos lehet más intervenciós technikák kipróbálása; melyek közül a jelentudatosság alapú kognitív terápia már számos más tünetegyüttes, szimptóma kezelésében eredményesnek bizonyult (például krónikus fájdalom, fáradtság, fibromialgia és szorongásos zavarok). A Jon Kabat-Zinn által létrehozott módszer ötvözi a jelentudatosság és a kognitív viselkedésterápia elemeit, kialakítva ezzel egy csoportos készségfejlesztő tréninget, mely magában foglal többek között meditációs, pszichoedukációs valamint önmegfigyelésen és tapasztaláson alapuló gyakorlatokat.

A szerzők ebből kiindulva nemrégiben lefolytattak egy randomizált kontrollált vizsgálatot, melyben 125, az elsődleges ellátásba fizikailag megmagyarázhatatlan tünetekkel érkező résztvevőt osztottak be véletlenszerűen a kontroll és az intervenciós (MBCT) csoportba.  A vizsgálat végén ugyan a fizikai egészségben nem volt jelentős különbség a két csoport között; az MBCT-ben részt vevők azonban szignifikánsan jobb mentális egészségről és szociális működésről, valamint kisebb mértékű egészségszorongásról számoltak be. Annak érdekében, hogy szélesebb körű és mélyebb ismereteket nyerjenek azokról a folyamatokról és összetevőkről, melyek hozzájárulhatnak az MBCT hatékonyságához a jelen problémákkal küzdő páciensek esetében, a szerzők kvalitatív módszerekhez folyamodtak. Korábbi, hasonló jellegű kutatások már azonosították a mindfulness azon összetevőit, melyek esetenként hozzájárulhatnak bizonyos egészséggel kapcsolatos problémák csökkentéséhez, ilyen lehet például az élmények „normalizálása”, ítéletmentes elfogadása. Jelen kutatásban a szerzők mindezek mellett azon akadályok azonosítására is kísérletet tettek, melyek megakadályozhatják a változás folyamatában való előrehaladást.

Módszer

Résztvevők

A randomizált kontrollált vizsgálatban olyan, az elsődleges ellátást felkereső, 18 és 70 év közötti személyek vettek részt, akiknek a tüneteit nem tudták fizikai okokkal magyarázni, illetve teljesítették a DSM IV. kritériumait a differenciálatlan szomatoform zavar tekintetében (kizáró okok voltak az alábbiak: a tünetekkel nem jár együtt distressz vagy a funkcionalitás csökkenése, pszichózis vagy bipoláris zavar, alkohol-és drogproblémák, valamint korábbi részvétel MBCT-ben). Egy kezdeti interjú után végül 125 fő került a vizsgálatba, 75%-uk nő, átlagéletkoruk 47 év. A leggyakoribb problémák a krónikus fáradtság és ízületi fájdalmak voltak. (Az MBCT nyolc héten keresztül tartott, magában foglalva egy heti egyszeri, két és fél órás ülést valamint heti hat napon minimum 45 perces otthoni gyakorlást.) Ebből a mintából lett célzottan kiválasztva 12 résztvevő, akikkel longitudinális interjú készült (a kezelés előtt, alatt és után). Ebben az almintában az átlagéletkor kissé alacsonyabb, 43 év volt; a nemet illetően pedig férfiak nagyobb arányban fordultak elő, mint a teljes mintában (33%).

A kutatás menete

A 12 résztvevővel összesen 35 interjú készült. Az első telefonon (mit vár a terápiától, annak különböző aspektusaitól), a második személyesen, az ülések kezdete után egy hónappal (tapasztalatok, tünetek esetleges változása), a harmadik szintén személyesen, 1 évvel az utolsó ülés után (hogy érzi most magát, mit tanult a tréningtől). Emellett az MBCT feltételben részt vevők (összesen 61 személy) az utolsó ülésen írásban megfogalmazták, mit tanultak a tréning során; ezen írásos értékelések szintén elemzésre kerültek. Mindezek kiegészítésére megfigyelőket is alkalmaztak, akik részt vettek nyolc ülésen, lejegyezve az ott tapasztaltakat illetve a páciensek által megfogalmazott dolgokat az ülések során; különös tekintettel az újonnan elsajátított ismeretekre, melyek segíthetik őket saját működésük jobb megértésében.

Adatelemzés

Az adatok elemzése indukciós technikával, az Atlas.ti kvalitatív adatelemző szoftver segítségével történt. Az elemzésben több kódoló egymástól függetlenül vett részt; azonosítva a jelentudatosság által kiváltott változás fő stádiumait; majd ezekhez hozzárendelve az ide illő adatokat, interjúrészleteket, és meghatározva a legfontosabb akadályokat a változás elérésében. Az ezek alapján felállított elméleti keret érvényességének ellenőrzésére felhasználták a résztvevők és a megfigyelők feljegyzéseit.

Eredmények

A randomizált kontrollált vizsgálat végén az MBCT és a kontroll csoport a fizikai egészségi állapotban ugyan nem, a mentális egészségben viszont szignifikánsan különböztek egymástól (MBCT csoport magasabb értékei; átlagkülönbség 3.9 pont, Cohen-d: 0.34), különös tekintettel a szociális funkcionálásra és vitalitásra. Emellett e csoport tagjai szignifikánsan kisebb mértékű egészségszorongásról számoltak be.

A kvalitatív interjúk elemzése során a szerzők a következő eredményeket emelték ki: a résztvevők legtöbbje egy évvel a tréning után is alkalmazott különböző mindfulness technikákat, s három páciens kivételével mindenki beszámolt a tünetei csökkenéséről, valamint az élet több más területén bekövetkezett változásról is. Az adatelemzés során kirajzolódó főbb témák alapján a szerzők hat folyamatot azonosítottak, melyeken keresztül a mindfulness technika hozzájárulhat a résztvevők életvitelének megváltozásához: jelenlét az itt és mostban, aktív figyelem, elfogadás, gondolat-és viselkedés mintázatok felismerése, változtatás a mintázatokon, önelfogadás. A haladás e folyamatok között inkább cirkulárisnak, mintsem lineárisnak bizonyult; a folyamat végeredményeképpen létrejövő magasabb önelfogadás pedig még inkább hozzájárult a változás létrejöttéhez. A legfőbb akadályok a változás elérésében két szinten léptek fel: az itt és mostban való jelenlét és az elfogadás szintjén. Akinek például jelentős szociális vagy pénzügyi problémái voltak, úgy tűnt, nem tud teljesen jelen lenni a tréningek során. Akik pedig képtelenek voltak elfogadni tüneteiket, mint az életük részét, szintén nem tudtak tovább haladni a folyamatban.

Diszkusszió

A mindfulness tréning hatására bekövetkező változás fő lépései tehát a következők voltak (általában cirkuláris mintázatot követve): aktív figyelem a jelen pillanatra, a különböző testi és érzelmi élmények, gondolatok és ezek egymásra hatásának tudatosítása, a tapasztaltak elfogadása, maladaptív viselkedésmintázatok felismerése és megváltoztatása. A folyamat végeredményeképp a résztvevők nagyobb önelfogadásról számoltak be, ami még tovább facilitálta a változást. Nem minden résztvevő ért el minden fázist; a legjelentősebb akadályok legtöbbször a folyamat elején léptek el. A jelentős aktuális problémákkal (szociális, pénzügyi) küldő páciensek esetében például lehetséges, hogy e problémák egy olyan aktív, problémára koncentráló működésmódot hoztak létre bennük, mely megakadályozta, hogy elfogadóan és teljes figyelemmel legyenek jelen az adott pillanatban. A másik jelentős akadály az elfogadás hiánya volt: ha a páciensek nem fogadták el érzéseiket a sajátjaikként, nem tudták hatékonyan azonosítani és megváltoztatni maladaptív viselkedésmintázataikat sem.

A szerzők kiemelik elméletük lehetséges párhuzamait Prochaska és DiClemente viselkedésváltozás modelljének egyes szakaszaival.  A töprengés szakasza megfelelhet a figyelemnek, a jelen pillanat, érzések és tünetek felé fordulásnak; az előkészület és cselekvés szakasza pedig a viselkedés-és gondolatmintázatok felismerésével és megváltoztatásával állítható párhuzamba. Lényeges különbségként kiemelik viszont, hogy míg a viselkedésváltozás modellje inkább kognitív folyamatokra koncentrál a változás mögött, addig jelen modell a mindfulness által kiváltott, szélesebb körű, érzékleti tapasztalatokat helyezi előtérbe.

Az önmegfigyelés és elfogadás társítása bizonyult a változás egyik legjelentősebb aspektusának: azáltal, hogy a résztvevők szabadon megtapasztalták, befogadták testi érzeteiket, könnyebben felismerték az olyan gondolat-és viselkedésfolyamataikat, melyek korábban ruminációhoz és stresszhez vezettek. Ezek ítéletmentes elfogadása pedig megkönnyítette számukra, hogy elindulhassanak a változás irányába, adaptívabb viselkedés-és gondolatformulákat kialakítva.

Limitációk és erősségek

A szerzők tanulmányuk egyik lényeges erősségeként említik a kvalitatív kutatási stratégiát, mely lehetővé tette, hogy azonosítsák a jelentudatosság alapú kognitív terápia lehetséges hatásmechanizmusait, melyek hozzájárulnak a terápia hatékonyságához.

Limitációként a viszonylag kis mintaméret (főként az interjúban részt vevőket illetően) mellett megemlítik az interjúk körülményeit: az első interjú telefonon zajlott, mely befolyásolhatta a válaszadást; a második interjút pedig nem ugyanaz a személy vette fel, mint az elsőt és a harmadikat; ez szintén befolyásoló hatással lehetett a résztvevők válaszaira.

A szexuális  jóllét és az észlelt stressz a szülőségbe való átmenet során: Diádikus elemzés

Tavaresa I. M., Schlagintweitb H. E., Nobrea P. J., Rosen N. O. (2019). Sexual well-being and perceived stress in couples transitioning to parenthood: A dyadic analysis. International Journal of Clinical and Health Psychology, 19(3), 198-208.

Készítette: Gyüszi Katalin Anni

Absztrakt

Célkitűzés: A szülői helyzetbe való átmenet számos pszichológiai és kapcsolati változást foglal magában, amelyek hozzájárulhatnak a párok szülés utáni magas szintű stresszéhez. Noha a párok szexuális változásait a szülés utáni időszakban gyakran figyelmen kívül hagyják.

Eredmények: Anyák és apák esetében a nagyobb szexuális elégedettség társult partnerük alacsonyabb észlelt stresszével, és apák esetében ez társult az alacsonyabb érzésű stresszel is. Az anyák esetében a nagyobb partnerorientált szexuális vágy társult az alacsonyabb észlelt stresszhez, míg az apák esetében a nagyobb partnerorientált szexuális vágy társaik magasabb észlelt stresszéhez kapcsolódik. Ezen kívül a nagyobb magányos szexuális vágy és a szülés utáni szexuális aggodalmak mindkét szülő magasabb stresszszintjével társultak.

Bevezetés

            Szülővé válás során számos változáson kell átesnünk, melyek hozzájárulhatnak a szülés utáni magas szintű stresszhez. Az átmenet során új kihívások merülnek fel (például szoptatás, fáradtság / alváshiány, szülői döntések, a pár tagjainak megváltozott szerepe és felelőssége), melyek fenyegetést, illetve elköteleződést jelenthetnek az egyénre és a párra egyaránt (Doss & Rhoades, 2017). A megjelenő kihívások gyakran meghaladják az ember megküzdési erőforrásait, ezáltal befolyásolják az egyéni vagy a diád működését mely eredményeként „stressz” jön létre (Ben-Zur, 2019; Lazarus és Folkman, 1984). A megnövekedett szülés utáni stressz az anyák csökkent érzékenységével és elkötelezettségével jár a csecsemőik szükségleteivel szemben (Clowtis, Kang, Padhye, Rozmus és Barratt, 2016; Shin, Park, Ryu és Seomung, 2008). A stresszről azt is kimutatták, hogy akadályozza a párok kapcsolatépítését és és annak hosszát (Randall & Bodenmann, 2017).

            A szexuális-jólét gyakran figyelmen kívül hagyott tényező ebben a változási időszakban. Szexuális jólét alatt a szexualitás szempontjából a fizikai, mentális és társadalmi jólét globális állapotát tekintjük (WHO, 2002). A szexuális jólét általános dimenziói, például a szexuális elégedettség, a szexuális vágy és az esemény-specifikus (azaz szülés utáni) szexuális aggodalmak (Ahlborg, Dahlof, & Hallberg, 2005; McBride & Kwee, 2017; Schlagintweit, Bailey, & Rosen, 2016).

            A szexuális jólét számos előnnyel jár, ideértve az általános jólétet és az életminőséget, a családi állapotot és a stabilitást, valamint a mentális egészséget (pl. Diamond és Huebner, 2012; Sánchez-Fuentes, Santos-Iglesias , & Sierra, 2014; Stephenson és Meston, 2015). Szintén bizonyíték van a szexuális jólét és a stressz szabályozása közötti kapcsolatról is (Ein-Dor & Hirschberger, 2012). Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy az észlelt stressz pozitívan korrelál a szexuális nehézségekkel, és negatívan a szexuális elégedettséggel, valamint a szexuális aktivitással (Bodenmann, Ledermann és Bradbury, 2007), míg mások pozitív kapcsolatot mutatnak a stressz és a szexuális aktivitás szintje között (Burri és Carvalheira, 2019; Morokoff és Gillilland, 1993).

Az elméleti modellek szerint a nagyobb szexuális jólét védőtényező lehet az alacsonyabb stressz szempontjából („Az érzelmi tőke elmélete”; Feeney és Lemay, 2012), és hogy a rosszabb szexuális jólét a fokozott stressz kockázati tényezője lehet („A stressz tranzakciós modellje”; Lazarus és Folkman, 1984). Mindkét elmélet azt sugallja, hogy a szexuális jólét kihatással lehet az új szülők stressz tapasztalataira.

            Annak ellenére, hogy a szülőségre való átállás a stressz és a szexuális jólét változékonyságának ideje, ezeknek a szempontoknak a kapcsolatát értékelő tanulmányok ritkák, annak ellenére, hogy ezen témák vizsgálata segítségül szolgálhatna azon klinikusok számára, akik segítik az új szülőket a stressz kezelésében. Jelen tanulmány célja, hogy a szülés utáni szexuális jólét fontos mutatói (szexuális elégedettség, szexuális vágy és a szülés utáni szexuális aggodalmak) kapcsolódnak-e az észlelt stresszhez azon szülőpárok körében, akiknek első gyermekük születése után vannak. Feltételezésük szerint az egyén nagyobb szexuális jóléte kapcsolódik az alacsonyabb szülés utáni stresszhez.

Módszerek

            A tanulmányban 255 heteroszexuális pár vett részt, akik a részvételük előtt 3–12 hónappal váltak szülővé. Gyermekük egészséges és időben született (37–42 hetes terhesség). A párok kapcsolatának elégedettségének mérésére a Couples Satisfaction Index (CSI)-et (Funk & Rogge, 2007) használták, a szexuális elégedettség vizsgálatára pedig a Global Measure of Sexual Satisfaction (GMSEX)-et (Lawrance és Byers, 1995). A magasabb pontszámok nagyobb elégedettséget jeleznek mindkét skála esetén. A stressz mérésére a Perceived Stress Scale (PSS)-t használták (Cohen, Kamarck és Mermelstein, 1983). A magasabb pontszámok nagyobb észlelt stresszt jeleztek. A szülést követő szexuális aggályok felmérésére a Postpartum Sexual Concerns Questionnaire felülvizsgált változatát (PSCQ-R) alkalmazták (Schlagintweit et al., 2016). A szexuális aktivitás iránti érdeklődést, ideértve a szexuális ingerekre való közeledés vagy azokra való reagálás gondolatait a Sexual Desire Inventory – 2-vel (SDI-2) vizsgálták (Spector, Carey és Steinberg, 1996), mely három alskálát foglal magában. Jelen tanulmányban csak kettőt vettek figyelembe: partnerközpontú szexuális vágyat, illetve a magányos szexuális vágyat.

Eredmények

            Az eredmények t-tesztjei azt mutatták, hogy az apák magasabb szexuális megelégedettséget, partnerorientált szexuális vágyat és magányos szexuális vágyat jelentettek, mint anyák, de a szülés utáni stressz nagyobb volt az anyák, mint az apák számára. Nem találtak szignifikáns különbséget a partnerek között a szülés utáni szexuális vonatkozásokban. Mérsékelt korrelációt találtak a partnerek stresszében, ami a diákon belüli kölcsönös függőségre utal (Kenny et al., 2006).

Amikor anyák és apák nagyobb szexuális elégedettségről számoltak be, az apák alacsonyabb stresszt jelentettek. Amikor az apák szexuálisan elégedettek voltak, az anyák stressz szintje szintén alacsonyabb volt, de az anyák szexuális elégedettsége nem volt összefüggésben a saját stresszükkel. Ezek az eredmények összhangban állnak a korábban bejelentett negatív asszociációkkal mindkét partner szexuális elégedettsége és az apák szülés utáni stressze között (Leavitt et al., 2017). A szülés után az anyáknak gyakran kell megbirkóznia specifikus stresszorokkal, mint például szoptatás, testkép és nemi szervek gyógyulása, amelyek szexualitásukat másképp befolyásolhatják, mint a társaikét (McBride & Kwee, 2017).

            Az eredmények összhangban állnak az érzelmi tőke elméletével (Feeney és Lemay, 2012), arra utalva, hogy a szexuálisan elégedettebb partnerek jobban képesek megbirkózni az új szülői viszonyok új változásaival és felelősségével, amint azt alacsonyabb stresszük is bizonyítja. Szintén összhangban van a stressz tranzakciós modelljével is, amely azt sugallja, hogy tekintettel a szülés utáni kontextuális kihívásokra, a szexuális változásokat úgy lehet megérteni, hogy meghaladják a párok megküzdési erőforrásait, fokozott stresszt eredményezve (Ben-Zur, 2019).

Diszkusszió

Néhány korlátot azonban érdemes figyelembe venni ezen tanulmány kapcsán. Ez a tanulmány korrelációs volt, és az okozati összefüggés irányát nem tudtákk meghatározni. Habár a hipotézisek korábbi elméleti és empirikus kutatásokból merülnek fel (pl. Feeney & Lemay, 2012; Lazarus & Folkman, 1984), a hatások fordított iránya is valószínűsíthető, oly módon, hogy a szülés utáni nagyobb stressz rosszabb jólétet jelez ezekben a párokban Az adatokat online módon gyűjtötték az önjellemzések segítségével, így a részvétel az online forrásokhoz való hozzáféréssel rendelkező párokra korlátozódott, akik érdeklődtek egy ilyen jellegű tanulmány elvégzésében. A párok, akik ebben a tanulmányban részt vettek, intim, heteroszexuális kapcsolatokban voltak, és első alkalommal szültek egy egészséges csecsemőt, aki időben született. Nem ismert, hogy az eredmények többféle mintára vonatkoznak-e, vagy azokra, akik további stresszhatásokkal szembesülnek (például azonos nemű párok, örökbefogadók, koraszülött gyermek szülei).

Az alvással  kapcsolatos metakognitív folyamatok mediátor szerepe a vonás- és elalvás  előtti  állapot-hyperarousalban az inszomnia zavar esetén

Palagini, L., Ong, J. C., Riemann, D. (2017). The mediating role of sleep-related metacognitive processes in trait and pre-sleep state hyperarousal in insomnia disorder. Journal of Psychosomatic Research, 99, 59-65. doi: 10.1016/j.jpsychores.2017.03.001

Készítette: Polyák Katalin

Absztrakt

Célkitűzés: Az inszomniában kulcsfontosságú szerepe lehet a hyperarousal kialakulására való hajlamnak (vonás), és a közvetlenül elalvás előtt jelentkező hyperarousalnak (állapot), de a kutatások alátámasztják a kognitív és metakognitív folyamatok szerepét is. Ennek fényében a vizsgálat célja, hogy feltárják az összefüggést az alvással kapcsolatos diszfunkcionális hiedelmek és metakogníciók, valamint a vonás, illetve az elalvást megelőző állapot-arousal között az inszomnia zavar esetén.

Módszer: 68 inszomnia zavarban (DSM-5) szenvedő, és 36 jól alvó személyt vizsgáltak egy kérdőívcsomag segítségével (Dysfunctional Beliefs about Sleep scale (DBAS), Metacognitions Questionnaire – Insomnia (MCQI), Arousal Predisposition Scale (APS), és Pre-sleep Arousal Scale (PSAS)). A változók közötti kapcsolatok feltárásához egyváltozós és többváltozós regresszió analízist, valamint a lehetséges mediátor hatások analízisét végezték el.

Eredmények: az inszomniában szenvedők szignifikánsan magasabb pontszámokat értek el a DBAS, MCQI, APS és PSAS kérdőíveken (minden esetben p < 0,001), mint a jó alvással jellemezhetők. Az inszomniás csoportban a vonás hyperarousalt legjobban az inszomniával kapcsolatos metakogníció jelezte előre (p = 0,02). Az elalvás előtti kognitív arousalt az inszomniával kapcsolatos metakogníció (p = 0,001) és vonás hyperarousal (p < 0,0001) határozta meg, az inszomniás évek kontrollja mellett. Az inszomniával kapcsolatos metakognitív aktivitás mediálta a kapcsolatot a vonás hyperarousal és a kognitív arousal között (p = 0,01, p = 0,002), valamint az alvás előtti kognitív és szomatikus arousal közötti kétirányú kapcsolatot is (p = 0,002, p = 0,04).

Konklúzió: a kutatás eredménye alapján az inszomniában szenvedőknél az alvással kapcsolatos arousal kialakulásában számos kognitív és metakognitív folyamat vehet részt. Az inszomniával kapcsolatos metakognitív aktivitás befolyásolhatja a vonás- és állapot-faktorokat egyaránt, az inszomnia fennállásának időtartamától függően. Az inszomnia vizsgálatának és kezelésének is az inszomniával kapcsolatos metakognitív folyamatokra kellene fókuszálnia, különösen olyan személyeknél, akiknél régóta fennáll a zavar.

Bevezetés

A krónikus inszomnia az egyik leggyakoribb alvászavar, nagyjából a felnőtt populáció egyharmadát érintheti. Éjszakai (nehéz elalvás és/vagy átalvási problémák és/vagy korai ébredés) és nappali (distressz, koncentrációs zavar, emlékezési problémák, fáradtság, hangulati ingadozások) tünetekkel is együtt jár, ezért manapság már egy 24 órás alvás-ébrenlét zavarnak gondolják. Számos komorbid mentális zavar és fizikai betegség kialakulásában, fenntartásában vagy súlyosbodásában lehet szerepe. Sikeres prevenciójához és kezeléséhez elengedhetetlen az inszomnia kialakulásában és fennmaradásában szerepet játszó mechanizmusok pontos feltárása.

Az eddigi kutatások alapján az inszomniában kulcsfontosságú az egész nap jelenlévő kognitív, fiziológiai és érzelmi hyperarousal. A hyperarousal vonásként és állapotként is értelmezhető: vonásként egy hajlamosító tényező az ingerekre adott túlzott válaszkészségre az ébren töltött órákban, míg állapotként kifejezetten az elalvást megelőző időszakban jelentkező kognitív és szomatikus hyperarousalként érhető tetten, így jelentősen megnehezíti az elalvást. Az alvászavart magyarázó egyes modellek szerint az inszomnia fenntartásában a kognitív folyamatoknak és tartalmaknak jut a legfontosabb szerep, így a zavar kezelésére a kognitív viselkedésterápia egy specifikus változatát (Cognitive-Behavioral Therapy for Insomnia, CBT-I) alkalmazzák elsődlegesen.

A legfrissebb modellek azonban a metakogníciót is beépítik az inszomnia magyarázó keretébe. Ong és munkatársainak (2012) kétszintes modellje az alvással kapcsolatos arousal magyarázatára törekszik: eszerint az „elsődleges arousal” az elalvási képtelenségből származó kognitív aktivitásból – maladaptív gondolatokból és hiedelmekből – eredhet. A „másodlagos arousal” ezzel szemben a metakognitív szinten jelenik meg, abból fakadóan, hogy a személy hogyan viszonyul az alvással kapcsolatos gondolataihoz. A modellel kapcsolatban azonban nem világos, hogy az alvással kapcsolatos kognitív és metakognitív folyamatoknak is szerepe van-e az arousal kiváltásában, mivel még sose vizsgálták együtt a két folyamatot – így ennek feltárása lett a kutatás elsődleges célja.

Módszer

A vizsgálati személyek kiválasztása és a kérdőívek terjesztése

A személyek toborzására 2014 júliusa és 2015 júliusa között került sor a Pisai Egyetem Alvásközpontjában: az inszomniás csoportba az kerülhetett be, aki megkapta ebben az időszakban az inszomnia zavar diagnózisát a DSM-5 szerint.  A kiválasztás klinikai interjú felvétele és egy kérdőívcsomag kitöltése segítségével történt. A jó alvással jellemezhető vizsgálati személyeket a kórházból illetve az Egyetemről gyűjtötték össze.

Alvással kapcsolatos kérdőívek

Az inszomnia súlyosságának megállapítására az Insomnia Severity Index (ISI) szolgált, ami egy 7 tételes önkitöltős kérdőív; 0-28 pont szerezhető rajta, és a vizsgálatba az került be, aki legalább 8 pontot szerzett a kitöltéskor.

Az alvással kapcsolatos diszfunkcionális hiedelmek mérésére a Dysfunctional Beliefs and Attitudes About Sleep Scale (DBAS)-t használták, ami 16 állításból áll. A kitöltőknek 1 és 10 között vizuális analóg skálán kell jelölniük ezekkel való egyetértésüket. A kérdőív maximális pontszáma 160; a magas pontszámok az alvásra vonatkozó diszfunkcionális hiedelmek hangsúlyos jelenlétét mutatják.

Az alvással kapcsolatos metakognitív folyamatokat a Metacognitions Questionnaire – Insomnia (MCQ-I) segítségével mérték fel. Ez az önkitöltős kérdőív 60 tételes, és 4-fokú skálán kell megválaszolni a tételeit. A kapott pontszám 0-240 lehet – 110 felett patológiás metakognitív hiedelmekről beszélhetünk az inszomniával kapcsolatban.

Vonás és állapot hyperarousal felmérése

A hyperarousalra való hajlam, vagyis vonás felmérésére az Arousal Predisposition Scale-t használták. A 12 kérdéses önkitöltő kérdőívben 5-fokú skálán válaszolhatnak a kitöltők az egyes kérdésekre. A kérdőíven 12-60 pontot lehet kapni.

Az elalvást megelőző állapot-arousal felmérésére a Pre-sleep Arousal Scale (PSAS)-t használták. A 16 tételes kérdőív az arousal kognitív és szomatikus tüneteire kérdez rá, 8-8 tétellel. 8-40 pont érhető el rajta alskálánként (Pre-sleep Arousal Scale Cognitive Arousal (PSAS C) és Pre-sleep Arousal Scale Somatic Arousal (PSAS S)).

Pszichiátriai skálák

A szorongás mérésére a Self-rating Anxiety Scale (SAS) szolgált, ami egy 20 tételes, önkitöltős kérdőív.  A kitöltőknek 4-fokú Likert-skálán kell jelölniük, mennyire észlelik magukon a szorongás tüneteit. 0-80 pontot lehet rajta szeretni, klinikai szintű szorongásról 44 pont felett beszélhetünk.

A depresszió tüneteinek meglétére a Beck Depression Inventory (BDI) felvételével kérdeztek rá, ami 21 kérdéses, és 0-63 pontot lehet rajta elérni; 10 pont felett már a depresszió tüneteinek meglétéről, 20 pont felett pedig klinikai depresszióról beszélhetünk.

Eredmények

68 személy került be az inszomnia csoportba (43 nő, átlagéletkoruk: 48,7 év, inszomniájuk időtartama átlagosan 8 év), és 36-an a jól alvók közé (23 nő, átlagéletkor: 49,1 év).  

Az inszomniában szenvedők szignifikánsan magasabb pontszámot értek el az alvással kapcsolatos kérdőíveken (inszomnia súlyossága, alvással kapcsolatos diszfunkcionális hiedelmek, inszomniával kapcsolatos metakognitív folyamatok; minden esetben p < 0,001), a vonás-arousal és az alvást megelőző állapot-arousal skálákon (p < 0,001 minden esetben), és minden pszichiátriai kérdőíven is (depresszió tünetei: p < 0,01, szorongás tünetei: p < 0,002). Az inszomniás csoportban 34 személynél voltak jelen a depresszió, 26-nál pedig a szorongás tünetei.

Míg a jól alvók csoportjában nem, az inszomniás csoportban pozitív korrelációt találtak a hyperarousalra való hajlam és az inszomniával töltött évek száma, az alvással kapcsolatos diszfunkcionális hiedelmek, inszomniával kapcsolatos metakognitív folyamatok, és depressziós tünetek között. A szorongásos tünetek esetében nem találtak szignifikáns kapcsolatot.

A vonás-arousal szintjét szignifikánsan előre jelezték az alvással kapcsolatos diszfunkcionális hiedelmek és az inszomniával kapcsolatos metakognitív folyamatok (F= 9,04, p < 0,0001), az inszomniás évek számának és a depresszió tüneteinek kontrollja mellett. A jól alvóknál az elalvás előtti arousal-szint nem állt kapcsolatban a vizsgált változókkal.

Az inszomniásoknál pozitív korrelációt találtak: az alvás előtti kognitív hyperarousal és az inszomnia súlyossága, az alvással kapcsolatos diszfunkcionális hiedelmek, az inszomniával kapcsolatos metakognitív folyamatok, a hyperarousalra való hajlam, és az alvást megelőző szomatikus arousal között.

Az alvást megelőző kognitív arousalt – a depresszió tüneteinek és az inszomniával töltött évek kontrollja mellett – az inszomniával kapcsolatos metakognitív folyamatok, a hyperarousalra való hajlam, és az alvást megelőző szomatikus arousal jelezte szignifikánsan előre (F = 13,3, p < 0,0001).

Az alvást megelőző szomatikus arousalt a kognitív hyperarousal és a depressziós tünetek jelezték előre szignifikánsan.

Az alvással kapcsolatos metakognitív folyamatok mediátorként vettek részt a hyperarousalra való hajlam és az alvást megelőző kognitív hyperarousal közötti kapcsolatban (p = 0,0004), valamint a depressziós tünetek és az alvást megelőző szomatikus arousal kapcsolatában (p=0,01). A szomatikus és a kognitív hyperarousal közötti kétirányú kapcsolatban is mediátorként vettek részt a metakognitív folyamatok (p = 0,0004 és p = 0,02).

Diszkusszió

A vizsgálat alátámasztotta, hogy a kognitív arousal mint vonás, és mint elalvást megelőző állapot is kapcsolatban áll az elalvással kapcsolatos kognitív és metakognitív folyamatokkal az inszomnia zavarban szenvedőknél. A vizsgálat kulcsfontosságú eredményei:

1. Az inszomniával kapcsolatos metakognitív folyamatok kapcsolatban állnak a hyperarousalra való vonásszintű hajlammal.

2. Az alvással kapcsolatos kognitív és metakognitív folyamatok is kapcsolatban állnak az alvást megelőző szomatikus és kognitív arousallal, de amikor figyelembe vették az inszomniával töltött évek számát, már csak az inszomniával kapcsolatos metakognitív aktivitás volt erőteljes kapcsolatban az elalvás előtti arousal szintjével.

Az inszomniával kapcsolatos metakognitív arousal mediátor szerepet játszhat több folyamatban is: a vonás hyperarousal és az alvást megelőző kognitív hyperarousal közötti kapcsolatban, valamint az alvást megelőző kognitív és szomatikus arousal közötti kétirányú kapcsolatban is.

Amennyiben az alvással kapcsolatos metakognitív folyamatok valóban szabályozzák a hyperarousalra való hajlamot az inszomnia esetén, az eredmények alátámasztják Ong és munkatársainak kétszintes modelljét. Úgy tűnik azonban, hogy a metakognitív folyamatok az inszomniával töltött évek alatt fokozatosan alakulhatnak ki, és komplex kapcsolatba lépnek a hyperarousalra való hajlammal.

A kutatás azért kiemelkedő jelentőségű, mert felhasználható a klinikai gyakorlatban is: az inszomnia kezelésébe be lehet építeni a metakognitív folyamatok kontrollját, különösen olyan esetekben, ahol a kognitív viselkedésterápiás intervenciók nem hoznak eredményt; az ilyen esetekben érdemes lenne harmadik hullámú kognitív terápiákkal, pl. mindfulness-alapú terápiával próbálkozni.

Korlátok

A vizsgálat során az alvásminőség és az arousal-szint is csak kérdőívek segítségével volt felmérve, pedig fiziológiai méréseket kellett volna végezni. Keresztmetszeti vizsgálatról volt szó, ami limitálja az eredmények értelmezési lehetőségeit.

Online  interperszonális  szexuális  tárgyiasító tapasztalatok és kínai serdülő lányok intuitív étkezése: a szépség fogalmának széleskörű értelmezése és a test elfogadásának szerepe

Luo, Y. J., Niu, G. F., Kong, F. C., & Chen, H. (2019). Online interpersonal sexual objectification experiences and Chinese adolescent girls' intuitive eating: The role of broad conceptualization of beauty and body appreciation. Eating behaviors, 33, 55-60.

Készítette: Lippai Judit

Absztrakt

Napjainkban az online térben széles körben elterjedtek a személyközti szexuális tárgyiasító tapasztalatok, ami jelentős hatással van az étkezési szokásokra. Az intuitív táplálkozás jelensége azt jelenti, hogy bízunk belső, fiziológiás érzeteinkben (mint az éhség vagy telítettség-érzet), s ezeket használjuk útmutatóként arra vonatkozóan, hogy mikor, mit és mennyit együnk (Tylka, 2006).  Jelen tanulmányban az online interperszonális szexuális tárgyiasítási tapasztalatok (OISO) és az intuitív étkezés közti kapcsolatot vizsgálták a szépség fogalmának széleskörű értelmezésének és a test elfogadásának közvetítő szerepe mellett. A minta 1152 11-15 éves kínai serdülő lányból állt, akik az online személyközti szexuális tárgyiasító tapasztalatok, a szépség széles-körű koncepciója, a test elfogadása és az intuitív étkezés témaköreiben töltöttek ki 1-1 kérdőívet. A hipotézis beigazolódott; OISO és az intuitív étkezés között negatív kapcsolat áll fenn, melyet a szépség széles-körű értelmezése és a test elfogadása közvetít. Az eredmények alapján az egészséges étkezési magatartást elősegítő programok célja lehetne, hogy kritikus szemléletre tanítsák a serdülő lányokat az online térben elterjedt megjelenés-központú gondolkodásmóddal szemben és arra ösztönözzék őket, hogy a tömegmédiában megjelenő szépség-ideál helyett inkább a test funkcionális adottságaira koncentráljanak, valamint hogy tiszteljék és elfogadják testüket.

Bevezető

A különböző étkezési magatartások kutatása során a tanulmányok jelentős része arra összpontosított, hogy hogyan lehetne megelőzni a különböző étkezési zavarokat. A patológia hiánya azonban nem feltétlenül jelent pozitív étkezési magatartást, ezért a kutatók figyelme lassan azon szokások felé fordult, melyek segítenek megőrizni fizikai és mentális egészségünket (Tylka & Wilcox, 2006). Az ösztönös/intuitív étkezés során hallgatunk saját belső, fiziológiás érzeteinkre, s ezeket használjuk útmutatóként arra vonatkozóan, hogy mit, mikor és mennyit fogyasszunk (Tylka, 2006). Számos kutatás erős kapcsolatot talált az ösztönös étkezés és a nők testi-lelki egészsége között (Tylka & Homan, 2015; Richards, Crowton, Berrett, Smith és Passmore, 2017), ezért prediktorainak feltárása az egészséges étkezési szokások kialakítása mellett hozzájárulhat a testi és lelki egészséghez egyaránt.

Napjainkban a kamaszok túlnyomó többsége jelen van az online közösségi médiában, s az itt szerzett tapasztalataik (pl. a társaktól érkező állandó visszajelzések a külsőjükre vonatkozóan, társaik által feltöltött képek, melyeket mindenki láthat stb.) azt a benyomást keltik bennük, hogy a külső fontosabb, mint a belső (Kim & Chock, 2015; Vries, Peter, Graaf, & Nikken, 2015). A szexuális tárgyiasítás elmélete szerint az interperszonális kontextusban szexuális tárgyiasítást megtapasztaló lányok és nők maguk is alkalmazni kezdik a megfigyelő szemszögét a külső megjelenéssel összefüggésben, külső tulajdonságaikat túlhangsúlyozzák belsőkhöz képest, s így hajlamosabbak lesznek korlátozó étkezési magatartást kialakítani és következetesen megvonni maguktól bizonyos ételeket (Fredrickson és Roberts, 1997). Online interperszonális szexuális tárgyiasító tapasztalat (OISO) minden olyan tapasztalat, amely azt sugallja, hogy mások kiemelt figyelmet szentelnek a külső megjelenésre az online felületeken. Minél több OISO tapasztalatot szerez valaki, annál kevésbé hagyatkozik intuitív étkezésre, mert belső állapotaik monitorozása helyett arra kezd figyelni, hogy adott táplálék hogyan befolyásolja testsúlyát, külsőjét (Andrew, Tiggemann és Clark, 2015). Mivel a tárgyiasított testkép a táplálkozási zavarok prediktora (Jackson &Chen, 2015), melyek negatív összefüggésben vannak az intuitív étkezéssel (Linardon és Mitchell, 2017), ezért jelen cikk szerzői feltételezték, hogy az OISO tapasztalatok negatívan kapcsolódnak az ösztönös étkezéshez.

Az ösztönös vagy intuitív étkezés kialakításának feltételei közé tartozik a szépség széleskörű értelmezése (azaz hogy a nők milyen tágan határozzák meg a külső és belső női szépség fogalmát) és a test elfogadása (vagyis a test iránti tisztelet, pozitív attitűd, és hogy a tökéletlenségekre való összpontosítás és a szociális ideálok követése helyett a funkciókra fókuszálunk) is (Tylka & Wood-Barcalow, 2015). A korábbi kutatási eredményekre támaszkodó hipotézis szerint tehát az OISO tapasztalatok negatív összefüggésben állnak az intuitív étkezéssel, mely kapcsolatot a szépség széles-körű koncepciójának és a test elfogadásának csökkent szintje közvetítik.

Módszer

Minta és adatgyűjtés

Az informált beleegyező nyilatkozat aláírását követően 1250 11 és 15 év közötti kínai serdülő lány töltötte ki a teszt-sort papír-ceruza alapon. Az elemzésekhez N=1152 személy adatait tudták felhasználni. A kérdések során az online szexuális tárgyiasításra vonatkozó kérdések a Kínában leginkább elterjedt közösségi média platformra, a QQ-ra vonatkoztak, melyen a felhasználók azonnal kommunikálhatnak; szöveget, képeket és videókat oszthatnak meg, bejelölhetnek és jelölve lehetnek valamint hozzászólhatnak a megosztott tartalmakhoz.

Kérdőívek

BMI index: a vizsgálati személyek beszámoltak a testmagasságukról és testtömegükről, ennek alapján számolták ki a BMI indexüket.

QQ-n töltött idő: egy átlagos napon a QQ-val töltött órák száma.

Az online interperszonális szexuális tárgyiasítással kapcsolatos tapasztalatokat (OISO) hat tétel segítségével mérték; kettőt a Interpersonal Sexual Objectification Scale-ből emeltek át (Kozee et al., 2007), a többi négy tétel a  kamaszok által korábban leggyakrabban említett QQ jellegzetességeken alapult. A kérdőív Cronbach-alfa értéke kielégítőnek bizonyult (α=0.82).

A szépség széleskörű koncepciójának mérésére a 9-tételes The Broad Conceptualization of Beauty Scale (Tylka & Iannantuono,2016) kérdőívet alkalmazták (Cronbach-α =0.81).

A test elfogadását a The Body Appreciation Scale-2-vel mérték (Tylka & Wood-Barcalow, 2015). A kérdőív megbízhatónak bizonyult (Cronbach-α = 0.89).

Az intuitív étkezést a The four-factor intuitive eating scale for adolescents kérdőív segítségével mérték (Dockendorff, Petrie, Greenleaf, & Martin, 2012). A 17 tételes kérdőív összesített Cronbach-α értéke 0.75 volt. Mindegyik kérdőív 5-fokú Likert-skála segítségével mérte fel a résztvevők válaszait.

Eredmények

Az eredmények szerint az OISO tapasztalatok negatív kapcsolatban állnak a szépség széleskörű értelmezésével (r=-0.12**) és az intuitív étkezéssel (r=-0.19***). A szépség tág-körű értelmezése, a test elfogadása és az intuitív étkezés pozitívan korreláltak. Az OISO tapasztalatok és a test elfogadása között nem találtak összefüggést (r=-0.01).

*p < .05, **p < .01, ***p < .001.

A közvetítő-modell tesztelése során a pszichológiai változókat látens változóként értelmezték, és megvizsgálták a modell illeszkedését az éltkor, BMI index és a QQ-n töltött idő kontrollálásával. A feltételezett modell több kritérium alapján megfelelő illeszkedést mutatott. Mivel az OISO tapasztalatok nem mutattak szignifikáns összefüggést a test elfogadásával, ezt az útvonalat törölték a modellből. 

Végül azt vizsgálták meg, hogy a szépség széleskörű értelmezése és a test elfogadása közvetíti –e a kapcsolatot az OISO tapasztalatok és az intuitív étkezés között. A hipotézis beigazolódott; az OISO tapasztalatok indirekt összefüggést mutattak az intuitív étkezéssel a szépség tág-körű értelmezésén és a test elfogadásán keresztül ( β=−0.036, SE=0.015, p < .05).

Diszkusszió

Jelen kutatásban az intuitív étkezést befolyásoló tényezőket vizsgálták kínai serdülő lányok körében. Az eredmények alapján az online szexuális tárgyiasítással összefüggő tapasztalatok indirekt módon negatív hatással vannak az ösztönös evésre, s ezt a kapcsolatot a szépség tág-körű értelmezése és a test elfogadása közvetíti.

Az eredmények alapján tehát azok a lányok, akik több online szexuális tárgyiasítással találkoznak, hajlamosabbak a külső alapján értékelni magukat és kevésbé figyelnek saját testük belső jelzéseire, ilyen módon kevésbé táplálkoznak ösztönös/intuitív módon. Mivel a közösségi média használata egyre népszerűbb a serdülők körében, az egészséges étkezést és életmódot célzó programok a jövőben fókuszálhatnának arra, hogy ösztönözzék a lányokat a megjelenés-fókuszú ideálok és a tárgyiasítással szembeni kritikus attitűdre és arra bátorítsák őket, hogy a kinézet helyett testük funkcionalitására (pl. egészség, képességek) figyeljenek.

Az eredmények szerint azok a lányok, akik szeretik és elfogadják testüket, hajlamosabbak az intuitív étkezésre. Az OISO tapasztalatok és a test elfogadása között nem találtak kapcsolatot, ami arra utal, hogy az OISO tapasztalatok a meglévő pozitív testképet nem fenyegetik, a pozitív testkép tehát viszonylag stabil tényező, amely hozzásegítheti a nőket a közösségi média negatív hatásainak távoltartására.

A magasabb OISO tapasztalattal rendelkező lányok szűkebben határozzák meg a szépség fogalmát, s ez összhangban áll olyan korábbi vizsgálati eredményekkel, miszerint az interperszonális szexuális tárgyiasítás arra hajlamosítja a nőket, hogy a tökéletes testről szóló kulturális ideákat belsővé tegyék, és nagyobb valószínűséggel alkalmazzanak különféle kozmetikai sebészeti beavatkozásokat (Calogero et al., 2010). Azok, akik a női szépségről tágabb értelemben gondolkoznak (pl. többféle méretet és alakot találnak szépnek), azok hajlamosabbak belső jelzéseikre figyelve étkezni. A kutatás arra mutat rá, hogy mivel az OISO és az intuitív étkezés közti kapcsolatot a szépség széles-körű értelmezése közvetíti, létfontosságú lenne bővíteni a lányok szépségről alkotott elképzeléseit; az iskolai programok óraterveiben a szépség fogalmát olyan tényezők mentén kellene szemléltetni, mint a sokszínűség, elfogadás és együttérzés (Tylka & Iannantuono, 2016). Az is hasznos lenne, ha a szülők és társak kifejezésre juttatnák, hogy szépnek tartják lányaik testét, ezzel is elősegítve a szépség tág-körű értelmezését és az intuitív étkezést.

Korlátok

A kutatás korlátai közé tartozik, hogy keresztmetszeti mivolta miatt nem nyújt lehetőséget oki kapcsolatok feltárására, valamint hogy az eredmények kevéssé általánosíthatóak, mert a kérdések egy speciális kínai közösségi-média platformra, a QQ-ra vonatkoztak.