Hajban  mért kortizolszint megváltozott értéke irritábilis bél szindróma esetén – egészségügyi  alapellátás keretei között végzett eset-kontroll vizsgálat

Norlin, A.-K., Walter, S., Theodorsson, E., Tegelstrom, V., Grodzinsky, E., Jones, M. P., & Faresjö, Å. (2017). Cortisol levels in hair are altered in irritable bowel syndrome - A case control study in primary care. Journal of Psychosomatic Research, 93, 69–75. https://doi.org/10.1016/j.jpsychores.2016.12.009

Az összefoglalót készítette: Szűcs Ágota

Absztrakt:

Célkitűzés: A stressz fontos tényező az irritábilis bél szindróma (IBS) patofiziológiájában. A hosszútávú hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg (HPA) tengely működése tanulmányozható a hajban mért korizol szintjének (HCC – „hair cortisol concentration”) vizsgálatával. Korábbi kutatások kimutattak szabálytalan HPA-tengely működést IBS betegek esetében, de a hajban mért kortizolszintet nem vizsgáltak. Arra kerestük a választ, az BS betegek és a kontrollcsoport között mutatkozik-e különbség a HCC és az észlelt stressz tekintetében.
Módszer: Egy 10 svédországi egészségügyi alapellátási intézményben végzett keresztmetszeti vizsgálatban összehasonlítottunk munkaképes korú, IBS-ben szenvedő betegeket és gasztrointesztinális panaszokkal nem renelkező betegeket. A résztvevőktől hajmintát vettünk és kérdőívek kitöltésére kértük őket, melyek egyke az észlelt stresszt mérő kérdőív (PSS – „preceived stress scale”). A végső minta 169 Rome-III kritériumrendszert kimerítő IBS betegből és 316 nem-IBS betegből állt. Eredmények: Az IBS-betegek esetében szignifikánsan alacsonyabb HCC volt tapasztalható (medián=16.3 pg/mg; IQR=26.9 pg/mg) mint a nem-IBS betegeknél (medián=22.8 pg/mg; IQR=29.1 pg/mg). A kvintilisek szerinti eloszlásban is különbség volt: a HCC eloszlás alső kvintlisébe tartozott a nem-IBS betegek 12.2%-a, míg az IBS betegek 30.2% esett ebbe a legkisebb haj-kortizolszinttel jellemezhető ötödbe. Az IBS betegek magasabb észlelt stresszről számoltak be (átlag: 25.3 pont) mint a nem-IBS betegek (átlag: 21.4 pont). A HCC és PSS kvintilisek nagyon gyenge szignifikáns kapcsolatot mutattak az IBS-sel. Konklúzió: a vizsgálat értelmében következtethetünk arra, az IBS betegek jelentős hányadánál fennálhat a HPA-tengely aktivitásának elnyomása.

Kulcsszavak: irritabilis bél szindróma, stressz, hajban mért kortizol, HPA-tengely

1. Bevezetés

Az irritábilis bél szindróma (IBS) egy tünet-alapú diagnózis, mely a népesség 10-25%-át érinti. Inkább nőkre jellemző. Az életminőséget, a szakmai és szociális életet nagy mértékben (negatívan) érinti, és az egészségügyi rendszer szolgáltatásainak nagyobb fokú használatával jár együtt.

A stressznek meghatározó szerepe van az IBS kialakulásában: a korai ártalmas életesemények növelik az IBS kialakulásának esélyét, a későbbi életszakaszokban tapasztalt stressznek pedig szerepe van az IBS első tüneteinek megjelenésében, illetve a tünetek súlyosságában. A stressz aktiválja a vegetatív idegrendszert és a hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg (HPA) tengelyt, melynek kortikotropint felszabadító működésmódja hatással van a bérendszer működésére. A folyamat fordítva is működik: a bélrendszer is küld válaszjeleket az agy felé. Kölcsönös kapcsolat áll fenn a hétköznapi észlelt stressz és a gasztrointesztinális tünetek között.

A krónikus stressznek való kitettség maladaptív velejárója a HPA-tengely módosult működése, ill. ezzel összefüggésben a kortizolszint csökkenése[1], valamint e kettő következményeként a stresszfüggő szomatikus zavarok kialakulása. A HPA-tengely zavara és az ezzel kapcsolatban álló alacsony kortizolszint IBS-betegek esetében korábbi kutatások tárgya is volt, de egy 2011-ben végzett metaanalízis nem mutat sziginifikáns eltérést az IBS betegek és nem-IBS betegek alap-kortizolszintje között.

A jelen vizsgálat abban tér el a korábbi vizsgálatoktól, hogy egy nemrég kidolgozott  eljárással, a kortizolszint hajban való mérésével vizsgálja a kortizol mennyiségét, korábbi vizsgálatokkal szemben, melyek vér-, vizelet-, vagy nyálmintákból nyert adatokra épültek. A különbség a korábbi eljárások és a hajmintára épülő módszer között az, hogy a gyakran közvetlenül egy stresszkeltő beavatkozás – vastagbéltükrözés – előtti pillanatban vett vér-, vizelet- vagy nyálminta a pillanatnyi stresszhelyzetre adott válaszként produkált, azaz az alaphelyzethez képest emelkedett kortizolszintet mutathat, tehát csak a mintavételkori aktuális stresszhelyetet tükröző pillanatnyi állapotot mutatja meg; míg a fejbőrtől számított 3 cm-nyi hajszakasz elemzése a mintavétel napját megelőző 3 hónapnyi időszak kumulált átlagos kortizolszinjéről ad információt (tekintetbe véve, hogy az emberi haj átlagosan 1 cm-t nő havonta). IBS betegek kortizol-szintjét még nem vizsgálták korábban ezzel a 3 hónap alatti átlagos kumulált kortizol-indexet használó eljárással.

Mivel a stressz releváns tényező az IBS kialakulásában, az a várakozásunk, hogy a hajban mért kortizolszint (HCC) releváns jelzője lesz a stresszválasznak. Hipotézisünk szerint a HCC az IBS-betegek csoportjában alacsonyabb lesz, mint a kontrollcsoportban, és hogy az IBS-betegek a kontroll csoporthoz képest magasabb mértékű észlelt stresszről (PSS) számolnak be.

2. Módszer

A vizsgálatot három svédországi város összesen 10 egyészségügyi alapellátási intézményében végezték. A szocioökonómiai diverzitás biztosítása érdekében két iparvárost és egy egyetemi várost vontak be a vizsgálatba. Az IBS-beteg csoportot alkotó személyek BNO-10 és ROME-III klasszifikációs rendszerek IBS kritériumainak megfeleltek. A kontrollcsoport tagjai a vizsgálati csoport tagjaihoz korban és nemben hasonlóak voltak, és szintén betegként fordultak az adott egyészségügyi intézményhez, de tüneteik nem voltak gasztrointesztinális jellegűek és az elműlt két év során nem kaptak gasztrointesztinális típusú diagnózist. A félrediagnosztizált, szteroidos kezelést kapó, nem kooperáló, vagy a vizsgálathoz elég (3 cm) hajjal nem rendelkező személyek a vizsgálatból való kizárása után a végleges minta 321 fő nem-IBS beteg és 169 fő IBS beteg személyből állt.

A vizsgálat egyik részében a vizsgálati személyek kérdőíveket töltöttek ki. A kérdések demográfiai adatokra, áltlános egészségi mutatókra, komorbiditásra, gyógyszeres kezelésre, munkával, munkaidővel, munkakörülményekkel kapcsolatos témákra, illetve a vizsgálatot megelőző évben a személy által átélt súlyos életeseményekre vonatkoztak. A személy által észlelt stresszt az Észlelt Stressz Kérdőívvel mérték, mely a kitöltést megelőző hónap során bekövetkezett előrejelezhetetlen, kontrollálhatatlan, megterhelő eseményekre vonatkozik.

A vizsgálat másik része során képzett szakembek hajmintát vettek a vizsgálati személytől a koponyatető hétső részéről, majd a hajtincseket elemzésnek vetették alá a Hajtesztelési Társaság (Society of Hair Testing) szabályrendszerét követve, hogy megállapítság az egyes személyekre vonatkozó haj-kortizol-tartalom indexet (HCC).

3. Eredmények

Szociodemográfiai és klinikai jellemzőiket tekintve az IBS betegekről elmondható, hogy idősebbek voltak, valószínűbb hogy egyedül éltek, kevesebbet dolgoztak, nagyobb valószínűséggel születtek külföldön, voltak alvással kapcsolatos nehézségeik, pszichiátriai komorbid zavaraik, mint a kontroll csoport tagjainak. A vizsgálati és a kontroll csoport tagjai között minden más jelentős belsőszervi betegség ugyanolyan mértékben volt jellemző. Az IBS-betegek jellemzőbben számoltak be központi idegrendszerre ható gyógyszer, hormontartalmú gyógyszer szedéséről. Az IBS-csoport tagjai nagyobb valószínűséggel számoltak be súlyos életeseményről a vizsgálatot megelőző év során mint a kontrollcsoport tagjai.

HCC és PSS szint tekintetében a vizsgálat szignifikáns különbséget talál az IBS és nem-IBS csoport között. Az IBS-betegekre szignifikánsan magasabb PSS és szignifikánsan alacsonyabb HCC szint jellemző, mint a kontroll csoportra. A HCC esetén A kvintilisek szerinti eloszlásban is szignifikáns különbség volt tapasztalható: az IBS-betegek csoportjának legnagyobb része a legalsó kvintilisbe tartozott, míg a nem-IBS beteg csoport legkisebb része volt ugyanebbe a legalacsonabb HCC-szinttel jellemezető kvintilisbe sorolható. Többváltozós regressziós elemzés után a PSS-re és a HCC-re vonatkozó fent említett összefüggések továbbra is szignifikánsak maradtak, de nagyon gyenge kapcsolatot mutattak az IBS-sel.

4. Diszkusszió

Ez az első olyan kutatás, melynek során egy hosszabb periódus (3 hónap) alatt kialakult átlagos kortizolszintet vizsgálták IBS betegség esetén. A kutatás legfontosabb eredménye annak bemutatása, hogy az IBS betegek között, a csökkent HPA-tengelyi aktivitásnak köszönhetően, valószínűleg nagyobb arányban fordulnak elő alacsony HCC szinttel rendelkező esetek, mint a nem IBS-beteg populációban, tehát lehetséges, hogy az IBS-tünetek öszefüggésben állnak az alacsony kortizolszinttel. Mindemellett az IBS-beteg populáció magasabb észlelt stresszről számolt be mint a nem IBS beteg csoport, így a kutatás megerősítette azt a tényt is, melyet már korábbi kutatások is demonstráltak: kapcsolat van a pszichoszociális stressz és az IBS betegség között.

Az IBS betegek körében tapasztalt csökkent (hajban mért) kortizolszint egyik lehetséges magyarázata a korai életkorban megtapasztalt negatív életeseményekhez köthető. Korábbi vizsgálatok kapcsolatot találtak a gyermekkori trauma és a megváltozott  HPA-aktivitás, illetve a gyermekkori trauma és az IBS betegség között. A jelen vizsgálatban súlyosabb életeseményekről számolnak be az IBS betegek, mint a kontrollcsoport. Egy másik lehetséges magyarázat arra, miért lehetséges az alacsonyabb a kortizolszint az IBS betegek csoportjában a következő: lehetséges, hogy a gasztrointesztinális tünetek által kiváltott stressz indít negatív feedback folyamatot, melynek révén hosszú távon csökken a HPA-tengelyhez köthető a kortizolkibocsátás.

A kutatás egy irányba mutat több nemrég végzett hasonló vizsgálattal, melyek kimutatták, hogy a hajban mért kortizolszint (HCC) vizsgálata fontos szereppel bír a stresszhez köthető betegségek kutatása során. Jelenleg még nincs megállapított klinikai standard vagy referenciaérték a HCC mutatószámra, de egy laborok közötti nemzetközi összefogással végzett kutatás jelenleg azon dolgozik, hogy definiálja ezeket a referenciértékeket.

---

[1] Krónikus stressznek való kitettség kezdeti szakaszában a HPA-tengely működésének következményeként emelkedett kortizolszint figyelhető meg, majd hosszabb távon ez a jelenség csökken és a kortizolkiválasztás a normális szint alá esik.