Öndeterminált  motiváció, testmozgás és diéta túlsúlyos  gyerekeknél: egy három éves követéses  vizsgálat

Self-determined motivation, physical exercise and diet in obese children: A three-year follow-up study

Jose M. Saavedra, Antonio García-Hermoso, Yolanda Escalante, Ana M. Domínguez

International Journal of Clinical and Health Psychology (2014) 14, 195---201

Készítette: Szücs Boglárka

Absztrakt

A jelen tanulmány egy hosszú távú utánkövetéses vizsgálatot mutat be (három éves beavatkozás; hat hónapos edzésmentes időszak), melyben a diétával és diéta nélküli edzésprogram hatását figyelték meg a mozgásszegény életmódú, elhízott gyerekek motivációjára. A vizsgálatban 27 gyerek vett részt (8-11 évesek), az általuk követett programtól függően két csoportra osztva: G1 csoport fizikai edzésprogramot (hetente 3x90 perc), G2 csoport pedig fizikai edzésprogramot és alacsony kalóriájú diétát követett. A résztvevők testmozgás iránti elkötelezettségének motivációját a Viselkedésszabályozás a testmozgásban (BREQ-2) kérdőívvel mérték. Mindkét csoportban javulás mutatkozott a motiválatlanság és a testmozgás belső szabályozása vonatkozásában a 3. évben és az edzsésmentes periódusban. Eltérések voltak azonban a külső szabályozás tekintetében a beavatkozás időszakban és az edzésmentes periódusban. Ez azt jelzi, hogy a hosszú időn át, megfelelő módon végzett testmozgás elősegíti az autonóm motiváció növekedését és ezek a változások idővel egy egészséges élet szokásaivá válnak.

Bevezetés

Az elmúlt három évtizedben világszerte jelentősen megnövekedett a gyermekkori elhízás prevalenciája. Az Elhízás Elleni Nemzetközi Szervezet obezitász kritériuma alapján az elhízás globális prevalenciájának becsült értéke az 5-17 éves korosztály körében kb. 3,2%, Európában ez eléri a 4%-ot. A gyermekkori obezitász kezelésére vonatkozó ajánlások fókuszában a növekvő fizikai aktivitást és az egészséges étkezési szokásokat támogató életmódváltás áll.  A WHO ezen korcsoport tagjainak legalább napi egy óra aerobic edzést és heti 3x a mozgató szervrendszert erősítő gyakorlatot ajánl. Mégis az iskoláskorú lányok 27%-a, a fiúknak pedig csak 40%-a él ezen ajánlások szerint. A tanulmányok a fizikai aktivitás és a testmozgás előnyeiről számolnak be ebben a populációban, az elhízott gyerekek fizikailag mégis kevésbé aktívak karcsúbb társaikhoz képest. Ennek oka egyelőre nem tisztázott. Az öndeterminációs elmélet jól alkalmazható a túlsúly és a fizikai aktivitás kapcsolatának kutatásában. Több tanulmány kapcsolatot talált a fizikai aktivitás kezdete, az abban való együttműködés és a pszichológiai változók elhízott gyerekekre gyakorolt hatásában, mely fontos tényező a serdülők fizikai aktivitását támogató, a testsúlygyarapodást megelőző és kezelő stratégiák megalkotásában. A tanulmányok szerint az elhízott serdülők jellemzően alacsony belső motivációt és magas szintű demotivációt és külső motivációt mutatnak, de magas belső motiváció esetén valószínűbben csatlakoznak fogyást segítő fizikai gyakorlatokhoz. A gyermekkori elhízást kezelő programoknak az autonóm motiváció növekedését, a kontroll minimalizálását és szórakoztatást biztosító fizikai aktivitásokat célszerű tartalmazniuk, érdemes vizsgálniuk a fizikai aktivitások motivációs típusokra gyakorolt hatását és elősegíteni a gyerekek fizikai aktivitáshoz való csatlakozását. A lakossági kezelések a fizikai aktivitás és a testsúlycsökkentés terén gyakorolnak nyomást az elhízott személyekre, de az autonóm motiváció mennyiségére negatív hatással vannak, mely jelentős korlátozó tényező lehet. Ezért szükséges meghatározni a motiváció növekedését és fenntartását támogató hosszútávú intervenciókat, ezzel hozzájárulva az elhízott gyerekek egészséges életmódjához.

Módszer

Résztvevők

A Cáceres városának különböző iskoláiból összesen 135 fő vett részt. A részvétel kritériumai: a) a BMI =/<, mint 97. percentilis a kor és a nem tekintetében b) a 8-11 éves korosztály spanyolok populációs görbéje által meghatározva. Kizárták azokat, akik: a) rendszeres fizikai aktivitást végeznek vagy valamilyen fizikai gyakorlati programot vagy egyéb terápiát követnek (N=65) b) bármilyen más súlykontroll programban részt vesznek (N=18) c) gyógyszeres kezelés alatt állnak (N=8) d) a fizikai aktivitásukat korlátozó egyéb diszfunkcióval rendelkeznek (N=2) e) egyéb okok (N=9). A végső minta 27 fő kaukázusi származású ülő életmódot folytató gyermeket is tartalmazott (10,4+/- 1 év). A minta két csoportból állt: G1 csoport (multisport gyakorlati program, N=11, 8 fiú, 3 lány); G2 csoport (fizikai gyakorlatok és alacsony kalóriájú diéta, N=16, 10 fiú, 6 lány). A szülők kitöltöttek egy előzetes tájékoztatást tartalmazó megegyezést. A vizsgálatot az Extremadura Egyetem Bioetikai és Biovédelmi Bizottsága hagyta jóvá és a Helsinki Deklaráció elveire épült.

Intervenciók

Fizikai gyakorlat

A fizikai gyakorlati program egy multisport csarnokban került megrendezésre, melyet 2-2 fő, a sporttudományok mesterei és doktorai felügyeltek. A program három hetente 90 perces alkalmakból állt. Minden alkalom három részt foglalt magában: bemelegítés (15-20 perc), fő rész -  előzetes és több komponensű játék, ennek részeként egy enyhe/erős fokozatú aerobic gyakorlat (60-65 perc), levezetés (5-10 perc). Többnyire figyelembe vették a sportok iránti érdeklődést, így alkalmanként különböző, az együttműködést és az interperszonális kapcsolatokat támogató tevékenységeket végezhettek. A teljesítést a gyakorlati alkalmak részvételi százalékával értékelve, az eredmények jónak tekinthetők, mivel a gyerekek az összes gyakorlati alkalom (230 alkalom) több, mint 78%-án részt vettek.

Diéta program

Az alacsony kalóriájú program 5, a nap során egyenletesen elosztott étkezésből állt, napi 1500 kcal bevitellel. A tanulmányok 1500-1800 kcal napi energiabevitel tartalmú diétát ajánlanak a még növésben lévő túlsúlyos gyerekeknek, így a növekedésük és fejlődésük is biztosított. Ez a diéta 57% szénhidrátot, 17% fehérjét és 26% zsírt tartalmazott. Az ételek az egyének étkezési szokásainak megfelelően lettek válogatva. Az általános ajánlások az egészséges élemódnak megfelelőek voltak: ötnél kevesebb gyümölcs vagy zöldség adag naponta, a cukrozott vagy édesített italok minimalizálása, több, otthon készített élelmiszer fogyasztása.

Mérés

Az alábbi paramétereket mérték minden résztvevőnél: étkezési szokások, napi fizikai aktivitás, pubertás státusz, kinantropometria, motiváció. A kiértékeléseket a kezdetekkor (alapállapot), 31. hónapban (3. évi beavatkozás) és 37. hónapban (6 hónapos edzésmentes időszak) végezték. Az étkezési szokásokat mérő kérdőívet és instrukciókat a csütörtöki fizikai programon osztották ki és a következő hétfőn gyűjtötték össze. A napi fizikai aktivitást mérő akcelerométereket a szerdai gyakorlati alkalmon osztották ki és a következő hétfőn gyűjtötték össze. Ugyanezen hétfőn a pubertás státuszt, a kinatropometriát és a motivációt is mérték.

Étkezési szokások

A táplálkozás egy 3 napos önbeszámolós étkezési feljegyzésben lett értékelve (csütörtök, péntek, szombat), melyet a szülők töltöttek ki. Az ételek tömege a szülői beszámolók alapján lett megbecsülve. A számítógépes adatbázissal a napi bevitelt határozták meg és a program a három nap átlagát számolta ki (kcal/nap).

Napi fizikai tevékenység

A napi fizikai aktivitás mérésére (kivéve fürdés és úszás) a beavatkozás előtt, a követés során és az edzésmentes időszak végén került sor, egy egytengelyű akcelerométer (Caltrac) segítségével, az említett 3 napos periódusban (csütörtök, péntek, szombat). A résztvevők feljegyezték a biciklizésre vagy úszásra fordított időt az értékelési periódusban, valamint a nap elején és végén az akcelerométer mozgásszámának értékét is rögzítették a protokoll szerint. A végső Caltrac pontszám a három nap átlaga volt (napi mozgásszám). Az akcelerométer a gyerekek általi energiafelhasználás becslésére használt módszer. Egy beépített piezoelektromos egység révén a vertikális síkban történő mozgás intenzitását értékelte, az evezéshez és úszáshoz hasonló mozgásokat kivéve.

Pubertás státusz és kinantropometria

A pubertás szakasz egy képzett gyermekorvos által volt vizsgálva a fanszőrzet fejlődése szerint a Tanner osztályozási kritériumot használva. A kinantropometriai mérések az ISAK protokollt követték (magasság, testsúly, testzsír tömeg, zsírmentes tömeg). Standardizált eszközöket használtak: testmagasság mérő, testsúly mérő, bioelektromos impedancia mérő. A BMI (kg/m2) értékét számították ki és az állapotsúly is meghatározásra került.

A gyakorlatokkal kapcsolatos motivációs szabályok

A résztvevők fizikai gyakorlatokban való részvételük motiváltságát a 19 itemből álló - a spanyol kontextusra validált - BREQ-2 kérdőívvel mérték. A kérdőív 5 alskálájából (1=nem igaz rám, 5=teljesen igaz rám) egy a motiválatlanságot és négy a gyakorlati viselkedés szabályozásának formáit (külsőleg szabályozott, introjektált, identifikált, belsőleg szabályozott) méri. A teszt-reteszt Cronbach alfa megbízhatósági együtthatói a spanyol verziójú BREQ-2 alskáláinak tartományában 0.81-0.89 és a kérdőívet szintén validálták az elhízott gyermekkorú népességben való felhasználásra.

Adatelemzés

A jelen vizsgálat egy kvázi kísérleti tanulmány. Minden változó megfelel a teszthomogenitásnak és a normál eloszlásnak. Alap leíró statisztikákat (átlagok, standard eltérés) alkalmaztak. Ismételt mérésű ANOVA segítségével hasonlították össze a különböző csoportok és a vizsgálati szakaszok (kezdeti, 3. év, edzésmentes periódus) interakcióit, egy másik ANOVA mérést alkalmaztak a három vizsgálati szakasz eltéréseinek összehasonlítására. Az átlagok összehasonlítására Tukey post hoc tesztet, a hatásnagyság terjedelmeire Cohen kategóriákat alkalmaztak. Az elhízás prevalenciája a Pearson féle x2-el került összehasonlításra. A statisztikai tesztek szignifikancia szintje p </= 0.5-re volt beállítva.

Eredmények

A csoporton belüli különbségek tekintetében mindkét csoportnál (G1, G2) hosszútávú változások voltak megfigyelhetőek a kezdeti periódus és a 3. év között a motivációhiány és a belső szabályozás mentén. Ugyanebben a két paraméterben voltak relatív változások az edzésmentes periódusban, amikor növekedett mindkét csoport résztvevőinek a napi fizikai aktivitása. Változások voltak az elhízás prevalenciáját illetően mindkét csoportban és mindkét periódusban. A csoportok közötti különbségek tekintetében a 3. évben és az edzésmentes periódusban voltak eltérések a két csoport között a külső szabályozásban.

Diszkusszió

A kutatócsoport e témában először végzett longitudinális vizsgálatot. Az eredmények azt mutatják, hogy a diéta és diéta nélküli fizikai gyakorlatokat tartalmazó hosszútávú longitudinális beavatkozások mindkét meghatározott időszakban -intervenció végén és edzésmentes periódusban- csökkentik a motiválatlanságot és növelik a belső szabályozást a túlsúlyos személyeknél. A két csoport (diéta vagy diéta nélkül) közötti különbségek csak a külső szabályozás mentén voltak megfigyelve (3. évben és az edzésmentes időszakban).

Csoporton belüli eltérések

A kezdeti periódusban mindkét csoportban csökkent a motiváltalanság. Ezek az eredmények eltérnek egy hasonló témájú kutatás eredményétől, amely a 10 hónapos intervenció után sem talált változást a motiválatlanságban. Ez azt jelentheti, hogy a hosszú távú beavatkozások szükségképpen előidézik a motivációs paraméterek változásait. A lakossági kezelési programok csak a gyermekek fizikai aktivitására gyakorolnak nyomást, de a motiválatlanságuk nem feltétlenül csökken. Egy tanulmány szerint, bár a túlsúlyos serdülők a fizikai aktivitás fontos előnyeként érzékelik a testsúlycsökkenést, ez nem elégséges bátorítás a fizikai tevékenységek folytatására. Jelenlegi tanulmány szerint több idő szükséges a túlsúlyos gyermekek számára, hogy a fizikai aktivitást és a diétát egy egészséges életmód szokásaként beépítsék az életükbe. A belső szabályozás tekintetében mindkét csoport változásokat mutatott. Jelen tanulmány megerősíti az egyesített eljárás (multisport program és diéta) eredményeit a középső szakaszban, mivel azok pozitív hatással voltak a túlsúlyos személyek belső motivációjára a hosszú periódusban. Hasonló eredmények voltak megfigyelhetők a fizikai gyakorlat önálló intervencióként való alkalmazásakor. Az öndeterminációs elmélet szerint a belső motiváció fenntartásának köszönhető a fizikai aktivitásban való hosszú távú részvétel az edzésmentes periódusban. Ezen eredmények a fizikai aktivitásra ható alacsonyabb észlelt akadályok mentén is értelmezhetők. Az összetett gyakorlatok többéves gyakorlása után a személyek több pozitív attitüddel rendelkeznek és valószínüleg olyan fizikai tevékenységet gyakorolnak, melyben kompetensnek érzik magukat, s melyek kellemes, elégedett érzést biztosítanak számukra.

Csoportközi eltérések

Magasabb külső motiváció volt megfigyelhető a G1 és G2 csoportban mind a 3 éves intervenció, mind az edzésmentes periódusban. A hosszú távú változások hiányának ellenére (csoporton belüli eltérések) a külső szabályzás fontosabb motivációs faktor a fizikai aktivitásban azoknál, akik követték az alacsony kalóriájú diétát. Ennek oka, hogy ez a csoport a súlycsökkenésre irányuló kapcsolatot vélt felfedezni, még akkor is, ha az intervenció fizikai gyakorlati programot is tartalmazott. Jelen tanulmány eredményei szerint a szigorú kontrollú környezet előidézi a szabályozott formájú motiváció növekedését. Tanácsos azonban minimalizálni a súlykontroll hatását. Mindemellett mind a motiválatlanság, mind a belső szabályozás pozitív kapcsolatban áll a külső motivációval. Ezen populáció számára a gyakorlati stratégiáknak táplálniuk szükséges a belső motivációt a fizikai tevékenységekben való nagyobb fokú részvételre. A jelen tanulmány azt találta, hogy az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás találkozása nagyobb autonóm motivációt eredményez a túlsúlyos, elhízott gyermekek fizikai aktivitásában. A vizsgálat korlátai közé tartozik azonban a kezdeti csoportrandomizáció hiánya, melynek oka, hogy számos résztvevő az iskolai menzán evett vagy képtelen volt a fizikai gyakorlatok végrehajtására. Ennek ellenére a csoportok homogenitását a változók kezdeti eltérésének hiánya igazolta. A résztvevők száma is igen kevés volt (N=27), bár a tanulmány longitudinális jellege ezen korlátozottságnak csak a relatív fontosságát magyarázta.

Összességében jelen tanulmány az öndeterminációs elmélet felhasználásával próbálta megérteni a túlsúlyos gyermekek motivációs folyamatait a fizikai aktivitás és a diéta alkalmazásán keresztül. Az eredmények szerint a hosszú távú fizikai gyakorlatok diétával vagy anélkül a túlsúlyos gyermekek motiválatlanságát csökkentik, növelik a belső szabályozásukat, az edzésmentes periódussal együtt növelik a napi fizikai aktivitást, csökkentik az elhízás prevalenciáját. Bár mindkét beavatkozás pozitív eredményeket mutatott, a kombinált program (mozgás és diéta) a külső motiváció magasabb számát eredményezte a fizikai aktivitásban, mint amikor a gyakorlat önállóan szerepelt. Mindent összevetve a hosszú távú fizikai gyakorlat ideális a magasabb autonóm motiváció kiváltásához, és ezáltal a változások az egészséges életmód szokásaivá válnak idővel.

A komplikált gyász prevalenciájának és  pszichológiai korrelátumainak vizsgálata gyászolók közt a szeptember 11-i tragédiai utáni 2,5-től 3,5 évig

Neria, Y., Gross, R., Litz, B., Maguen, S.,  Insel, B., Seirmarco, G., Rosenfeld, H., Suh, E. J., Kishon, R., Cook, J., Marshall, R. D. (2007). Prevalence and Psychological Correlates of

Complicated Grief Among Bereaved Adults 2.5–3.5

Years After September 11th Attacks. Journal of Traumatic Stress, 20(3), 251–262

Készítette: Vajai Flóra

Absztrakt

A cikk szerzői egy internet-alapú kutatás során a komplikált gyászreakciókkal kapcsolatban végeztek felmérést olyan személyek körében, akik családtagjukat, vagy barátjukat vesztették el a 2001. szeptember 11-i tragédia során. Vizsgálták a komplikált gyász korrelációit egyéb pszichológiai jellemzőkkel, valamint prevalenciáját különböző tényezőkre vetítve. A vizsgált populációban úgy találták, hogy a résztvevők 43%-ánál diagnosztizálható a komplikált gyász szindróma, közülük nagy többségben szakértői segítséghez is fordultak már tanácsadásért.

Bevezetés

A szeptember 11-i tragédia következményeinek vizsgálatánál a kutatók sokszor figyelmen kívül hagyják azt a rendkívül nagy lélekszámú populációt, melynek tagjai elvesztettek egy számukra fontos embert a támadások során. Korábbi felmérések adatai alapján a Egyesült Államok népességének 4-11%-a ismert valakit az áldozatok közül, csak a New York-i mintát figyelembe véve ez a szám 11-14%-ra növekszik. Az érintettek körében végzett utánkövetéses vizsgálatok leginkább a PTSD-s és major depressziós tünetekre fókuszáltak, melyek azonban ilyen formában nem adhattak teljes képet a gyászolók lelki folyamatairól, állapotuk rizikófaktorairól.

A szerzők szerint, bár a DSM-IV-nek nem része, az eddigi eredmények alátámasztják a komplikált gyász, mint mentális zavar jegyzékbe való felvételének létjogosultságát.

Kutatásuk célját három pontban jelölték meg:
- a komplikált gyász prevalencia-mutatóinak vizsgálata
- a demográfiai adatok, a veszteség természete, a tragédiának való kitettség jellemzői és a komplikált gyász kialakulása közötti összefüggések vizsgálata
- komorbiditási jellemzők, öngyilkossági hajlam, valamint a dohányzási szokások tragédia utáni változásának vizsgálata

Vizsgálati személyek, módszer

A szerzők a téma érzékenysége miatt anonimitása és a vizsgálatvezető jelenlétének hiánya miatt leghatékonyabb vizsgálati módnak az interneten keresztül kitöltendő kérdőíves módszert becsülték, ezért alkalmazták kutatásukban. Mivel nem állt rendelkezésre az áldozatokról készült jegyzék vagy nyilvántartás, a résztvevőket speciálisan 9/11 áldozatok ismerőseinek, barátainak, családtagjainak létrehozott website-okon keresztül, hirdetések és meghívók segítségével toborozták 2004 és 2005 során.

Eszközök

A kérdőív három fő részből állt össze.

Első része a 9/11-hez kapcsolódó veszteségről, a tragédiának való kitettségről (hol voltak a támadás idején, az eseményeket tv-képernyőn keresztül, élőben követték-e, esetleg más módon). A második rész egy PTSD-kérdőívet, a harmadik pedig a Brief Symptom Inventory (BSI) anxiety alskálájának itemeit tartalmazta.

Eredmények

Az eredmények alátámasztották azt a feltételezést, mely szerint a szeptember 11-i katasztrófában elhunytak családtagjai és barátai a tragédia természete miatt rendkívül veszélyeztetettek a komplikált gyász kialakulásában.

A 704 résztvevő 91%-ánál volt megfigyelhető legalább egy, a komplikált gyászhoz köthető tünet, és a válaszadók 43%-ánál (304 személy) a komplikált gyász, mint tünetegyüttes, átfogó zavar is diagnosztizálható volt.

Több olyan összefüggést is kimutattak a vizsgált tényezők között, melyek hatása a tragédiának való kitettség hatását számbavételével már nem volt jelentős.

A legerősebb veszélyeztető tényezők azonban így is szignifikánsak maradtak. Ezek a nem szerepe (a nők nagyobb valószínűséggel élnek át komplikált gyászt); az, ha a gyászolók gyermeküket vesztették el; ha a számukra fontos személy a WTC támadása során hunyt el; illetve ha az eseményeket tv-képernyőn keresztül, élőben követték. Ezen kívül szoros összefüggést fedeztek még fel a komplikált gyász, a PTSD, a major depresszió, és az öngyilkossági hajlam között. A tragédia után nagyon sok esetben volt megfigyelhető a dohányzási szokások megváltozása is, leginkább a dohányzás gyakoriságának növekedésével.

Megvitatás

A vizsgált populációban a komplikált gyász előfordulása még a támadások után 2,5-3,5 évvel is megdöbbentően magas, 10-ből 4 ember szenved a tünetegyüttestől. 36%-uk ezek kívül major depressziós epizódokat is átél, 43%-uknál pedig poszttraumás stressz szindróma is diagnosztizálható.

Ezek az eredmények önmagukban is egy veszélyes folyamatra hívják fel a figyelmet, az öngyilkossági hajlam emelkedett szintje pedig azt a sürgető gondolatot implikálja, hogy a komplikált gyász témájával érdemes lenne komolyabban foglalkozni, indokolt lenne további speciális egészségügyi intézmények létrehozása a gyászolók részére, melyek sajnos napjainkban csak rendkívül korlátozott számban állnak rendelkezésre.

Impulzív egészség – Amikor az alacsony önkontroll  elősegíti az egészséges táplálkozást

Salomon, S. J. & Fennis, B. M. (2014). Health on Impulse – When Low Self Control Promotes Healthy Food Choices. Health Psychology, 33(2), 103-109.

Készítette: Horváth Zsolt

Szakirodalmi áttekintés

Az egészég viselkedést vizsgáló szakirodalomban a legtöbb modell feltevése szerint az önkontroll magas szintje feltétlenül szükséges az egészséges étel választásához. Az étellel kapcsolatos döntések meghozatala sokszor tudattalanul, impulzívan történik, amikor az egyének alacsony önkontrollal rendelkeznek, így képtelenek egy átgondolt és kiegyensúlyozott döntést meghozni (Bargh, 2002).

Az önkontroll azt a képességet jelöli, mely révén megváltoztatjuk impulzív válaszainkat, és szabályozzuk viselkedésünket, gondolatainkat. Az önkontroll magas szintje kapcsolatba hozható a tanulmányi sikerekkel, a jól-lét magas szintjével, továbbá pozitívan hat az egészségre, így több mozgást, és egészséges táplálkozást eredményez. Ezzel szemben, az önkontroll alacsony szintje olyan kedvezőtlen egészség viselkedésekkel hozható kapcsolatba, mint a védekezés nélküli szexuális együttlétek, vagy cukros és zsíros ételek fogyasztása (de Ridder, 2012). Emellett, a legújabb kutatások szerint az önkontroll esetében korlátozottak a rendelkezésre álló erőforrások, így az önkontroll ismételt felhasználása kimeríti az erőforrásokat, ezáltal az én-kimerülés állapotához vezet (Baumeister, 1998). Ebben az alacsony szintű önkontroll állapotban nehézzé válik a reflektív tervezés, s az emberek tipikusan ilyenkor az impulzív döntéshozatali stratégiákhoz folyamodnak, továbbá ekkor fokozott érzékenységet mutatunk a környezeti befolyásoló hatásokra (Bruyneel, 2006). Ilyen stratégiák lehetnek a heurisztikák, amelyek gyors és egyszerű döntési szabályok, amelyek önkontroll-erőforrásokat takarítanak meg az információ egy részének kizárásával. A külső hatású heurisztikák tartalmazzák a reciprocitás („viszonoznunk kell egy szívességet”), ritkaság („meg kell szerezni, ami kevésbé elérhető”) és a társas bizonyság elvét („mások által támogatott vélemény átvétele”; Cialdiani, 2009). Így, az élelmiszeripar sokszor ajánl egészségtelen, ízletes ételeket heurisztikák jelentésére támaszkodva (pl. limitált kiadás), tehát ezeket a heurisztikákat egészséges irányba is alkalmazhatják akár.

A hagyományos megközelítés szerint az egészség elősegítését az önkontroll megnövekedett szintjére támaszkodva lehetne alkalmazni, ám az önkontroll emelésére tett kísérletek limitált sikereket eredményeztek a szakirodalomban az egészségtelen táplálkozás legyőzésében. A szerzők úgy érvelnek, hogy az önkontroll alacsony szintje nem feltétlenül vezet egészségtelen táplálkozáshoz, inkább úgy vélekednek, hogy az adott helyzetben fellelhető külső cue-k határozzák meg a táplálkozás egészséges, vagy egészségtelen voltát. Érvelésük szerint, amikor a külső cue-k arra ösztönzik az egyént, hogy hozzon egy egészségesebb döntést, az alacsony-önkontroll az egészséges választás impulzív alkalmazását fogja eredményezni.

A szerzők feltételezik, hogy az alacsony önkontroll negatív hatása az étel választásánál csak akkor jelentkezik, ha nem mutatnak be befolyásoló heurisztikákat, míg ha az egészséges lehetőség összekapcsolódik egy heurisztikával, akkor várható, hogy az alacsony önkontrollú személyek a heurisztikának megfelelően egészségesebb döntést hoznak. Ezáltal, az alacsony önkontrollal jellemezhető személyek ugyanolyan mértékben képesek egészséges döntést hozni, mint a magas önkontrollú egyének, ha a heurisztikák jelen vannak. Továbbá, tesztelték azt a felvetést, mely szerint az alacsony önkontroll csak akkor jósolja be az egészségtelen étel választást, amikor a döntés egy önkontroll konfliktust jelöl az ízletes, azonnali kielégítést nyújtó és az egészséges és hosszú távon hasznos lehetőségek között. Ennek tesztelésére, a döntési helyzetek felében a kompromisszumos (trade-off) étel alternatívák egy önkontroll konfliktust jelölnek az egészséges és az ízletes ételek között, míg a döntési helyzetek másik felében az egészséges és egészségtelen ételek ugyanolyan mértékben voltak ízletesek, így nem használta ki az önkontroll-erőforrásokat.

Módszer

A vizsgálatban 119 férfi szerepelt, akiknek az átlagos életkoruk 20,47 év volt, s részvételükért cserébe pénzt, vagy kurzus kreditet kaptak. A tanulmány 2 (önkontroll: alacsony/magas) X 2 (társas bizonyság heurisztikája/nincs heurisztika) X 2 (kompromisszumos választás/kontroll választás) elrendezésű. A tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy elő tudják-e segíteni az egészséges ételek választását alacsony önkontrollal jellemezhető körülmények között befolyásoló heurisztikák alkalmazásával. A társas bizonyság heurisztikáját kiugró statisztikai információ bemutatásával befolyásolták, emellett az önkontroll mértékét én-kimerülési feladatot használva manipulálták. A kutatás függő változója a résztvevők által megtett egészséges étel választások száma.

Az önkontroll manipulációja során a magas önkontroll feltételben, a résztvevőknek a szövegben az összes „e” betűt ki kellett húzniuk, míg az alacsony önkontroll feltételben a szöveg első részében kellett csak kihúzniuk az összes „e” betűt, majd a második részben csak azokat az „e” betűket. amelyek egy komplex szabályra érvényesek voltak. A társas bizonyság heurisztikájának manipulálásakor a heurisztikus feltételben, a heurisztika összekapcsolódott az egészséges lehetőséggel az étel-választási feladatban. Egy kördiagramot mutattak be az ételpárok mellett, amely az állítólagos százalékokat tartalmazta a diákok választásai alapján. Az arányok arra utaltak, hogy a résztvevők nagy része az egészségesebb terméket választották (68%-85%), anélkül, hogy állították volna a kísérletben, hogy az a specifikus termék valóban egészséges-e. A heurisztika nélküli feltétel nem tartalmazott statisztikai információt a résztvevők választásáról a korábbi kutatásból.

Az étel-választási feladatban a résztvevők feladata az volt, hogy eldöntsék, két termék közül melyiket részesítenék előnyben pillanatnyilag. A függő változó az egészséges választások száma volt mind a kompromisszumos, mind a kontroll termék párosításban (0-3). A kompromisszumos termék pároknak önkontroll dilemmát kellett mutatniuk, így ezeknek a pároknak egy ízletes, csábító, de egészségtelen ételt és egy egészséges, de ne nem ízletes terméket kellett tartalmazniuk. Ennek érdekében egy próba tanulmányban más résztvevők megbecsülték 12 étel párt az egészségesség és vonzóság dimenzión 7 pontos skálán. A három kompromisszumos ételpárt úgy választották ki, hogy szignifikánsan különböztek az egészségesség és vonzóság dimenzión (pl. csokoládé vs. gabonakeksz), míg a kontroll párok nem mutattak kompromisszumot (szignifikánsan különböztek egészségességben, de nem vonzóságban – pl. csokoládé keksz vs. gyümölcs keksz). Végül, az éhséget, az érzelmet és az egészséges étkezés, mint célt megmérték, hogy megvizsgálják, hogy ezeknek a kontroll változók mentén tapasztalható lesz-e majd különbség az egyes feltételek között, amely befolyásolhatja az étel választást.

Eredmények

A résztvevők pozitív hangulatról, mérsékelt szintű éhségről számoltak be, és átlagos mértékben jelölték az egészséges étkezést, mint célt. A varianciaanalízis alkalmazásával megállapítható, hogy a fenti három tényező tekintetében nem volt szignifikáns különbség a négy feltétel között, így a szereplők randomizációja sikeres volt. A kompromisszumos termék párok esetén az átlagos egészséges étel választások száma 0,81 volt, míg a kontroll étel pároknál 1,67 (1-3 skála). Az egészséges választások száma szignifikánsan kapcsolódott az éhséghez (r=-,159), és az egészséges étkezés céljához (r=,192).

Az önkontroll és a heurisztika hatásának, ill. interakcióinak az egészséges választásokra gyakorolt hatásának tesztelésére többszempontos varianciaanalízist alkalmaztak. Az önkontrollnak és a heurisztikának nem volt fő hatása az egészséges választások tekintetében. Ugyanakkor, a választás típusának főhatása jelentkezett az egészséges választások esetében (F(1,173)=118,82): a résztvevők több egészséges kontroll választást tettek, mint egészséges kompromisszumos választást.

A kontroll termék pároknál nem volt főhatása az önkontrollnak és a heurisztikáknak az egészséges választásokra nézve, ill. nem volt tapasztalható interakciós hatás sem az önkontroll és a heurisztikák között az étel választásra nézve. A kompromisszumos termék választásnál sem volt főhatása az önkontrollnak, és a heurisztikáknak az étel választásra. Emellett, interakció mutatkozott a kompromisszumos választásoknál az önkontroll és a heurisztikák között az egészséges választásra nézve (F(1,173)=9,20). A további adatok szerint, a magas önkontrollal jellemezhető személyek között nem volt különbség az egészséges választások számában a heurisztikus és a nem heurisztikus feltételben (F(1,173)=1,65; p=,201). Ezzel szemben, az alacsony önkontrollal rendelkező személyek több egészséges választást tettek a heurisztikus feltételben (F=1,173)=8,90; p=0,003). Végül, a nem heurisztikus feltételben, az alacsony önkontrollal jellemezhető kitöltők kevesebb egészséges döntést hoztak, mint a magas önkontrollal bíró személyek (F(1,173=5,14), míg a heurisztikus feltételben az alacsony önkontrollal rendelkező személyek tettek több egészséges választást, szemben a magas önkontrollal jellemezhető résztvevőkkel (F(1,173)=4,09).

Diszkusszió

Habár a korábbi kutatások szerint inkább a magas önértékelés szükséges az egészséges döntéshozatalhoz, jelen tanulmány eredményei szerint az alacsony önértékelés negatív hatásai az étel-választás során kiküszöbölhető, ha az ételek közötti választás együtt jár egy befolyásoló heurisztikával. Az eredmények szerint a résztvevők, akkor ha nem volt elérhető heurisztika az egészséges alternatíva irányába, az alacsony önkontroll feltételben kevesebb egészség döntést hoztak, mint a magas önkontroll feltételben. Ugyanakkor, amikor az egészséges étel lehetőség kapcsolatban állt a társas bizonyság heurisztikájával, a résztvevők több egészséges étel választást hoztak az alacsony önkontroll feltételben. Az adatok megegyeznek azokkal a korábbi kutatásokkal, melyek szerint az alacsony önkontrollal jellemezhető személyek különösen hajlamosak a heurisztikák általi befolyásolásra (Fennis, 2009). Magas önkontroll feltételben az emberek kevésbé impulzívan reagálnak, mert a reflektív rendszerük aktívabb, így ők inkább képesek figyelmen kívül hagyni a helyzeti befolyásoló tényezőket.

Meglepőnek tűnik az eredmények közül, hogy a résztvevők a magas önkontroll feltételben lényeges mértékben választották az egészségtelen termék lehetőségeket. Ezek az adatok arra utalhatnak, hogy az önkontroll magas szintje nem kétségtelenül hasznos az egészséges étkezési viselkedés szempontjából. Továbbá, a kutatás alapján arra következtethetünk, hogy az alacsony önkontroll állapotában nem feltétlenül vagyunk az egészségtelen választásra ítélve. Ez lényeges, hiszen az étel választások nagy része automatikusan történik, amikor az egyéneknek nincs meg a hajlandóságuk és kapacitásuk, hogy az önkontrolljukat felhasználják. Úgy tűnik, hogy a döntési helyzetben fontos tényező a környezet. Mindazonáltal, a szerzők elemzése szerint ha a külső, befolyásoló heurisztika kapcsolódik az egészséges lehetőséggel az az egészséges alternatíva választása felé vezetheti az egyént – tudattalan módon, amely nem igényli az önkontroll erőforrásainkat. Abban az esetben, ha egy kiugró, csábító étel lehetőség összeütközik egy hosszú távú céllal, a társas bizonyság befolyásoló heurisztikája egy hatékony módszer lehet az egészséges étel döntés meghozatalához alacsony önkontroll feltételben.

A kutatás eredményei egy új társas befolyásolási perspektívát ajánlanak az egészség elősegítésének területén. Korábbi tanulmányok és beavatkozások az egészséges táplálkozási viselkedés területén főként azt próbálták elérni, hogy növeljék az emberek önmonitorozásukat, észlelt én-hatékonyságukat, vagy észlelt kontrolljukat. Miután az emberek nem feltétlenül hajlandóak a jól-átgondolt döntésekre, az egészség viselkedést sokszor meghatározzák az impulzív hatások. A szerzők eredményei megmutatták, hogy ezek az impulzív tendenciák akár ígéretes lehetőséget jelenthetnek arra, hogy tudattalanul az egészséges ételek választása irányába vezessük az embereket.

A kutatás egyik limitációja, hogy csak egy nagyrészt férfiakból álló és tanulókat tartalmazó mintából kerültek ki a résztvevők, akik viszonylag fiatalok és tanultak voltak, ezáltal a jövőben kiterjedtebb mintán kéne vizsgálódni. Emellett, a résztvevőknek az étel-választási feladatban inkább virtuális, mint igazi döntést kellett hozniuk. A kutatás harmadik korlátját jelentette, hogy mindössze egy befolyásoló heurisztikát vizsgáltak az alacsony önkontroll feltételben. A jövőbeli kutatásoknak más heurisztikákat is meg kell vizsgálniuk, amelyek az egészséges választásokat elősegíthetik, olyan mértékben, mint a társas bizonyság heurisztika esetében. Végül, a kutatás hatásfoka kicsi, szerény mértékűnek bizonyult.