A pozitív mentális egészség
és a támogató iskolai környezet kapcsolata: Egy reprezentatív longitudinális tanulmány a korai serdülőkorban tapasztalt vonásjellegű optimizmus és az
iskolai kapcsolatok tekintetében
Oberle,
E., Guhn, M., Gadermann, A. M., Thomson, K., Schonert-Reichl K. A. (2018).
Positive mental health and supportive school environments: A population-level
longitudinal study of dispositional optimism and school relationships in early adolescence. Social Science and Medicine, 214, 151-161.
Készítette: Korim Anna
1. Absztrakt
A
kutatás célja meghatározni, hogy a korai serdülőkori iskolai kapcsolati
élmények, például a kortárs csoportokhoz való tartozás, vagy éppen az általuk
történő becsapás, illetve a felnőttekkel való támogató kapcsolat, mely szintje
jár együtt a vonásjellegű optimizmussal, egyéni és iskolai szinten, a felmérés
időpontjában, és általánosságban nézve is. Több, mint 4000 4. osztályos és 7.
osztályos tanulót vizsgáltak, megállapítva azok támogató kapcsolatait és jóllétét.
A családjuk jövedelme (tehát szocioökonómiai státuszuk, SES) is felmérésre
került, adóbevallásuk alapján. Eredményeik szerint azok a 4. osztályosok, akik
erősebben kapcsolódtak valamilyen kortárs csoporthoz, nagyobb felnőtt
támogatottságot élveztek az iskolában és kortársaik tisztességesebbek voltak
velük, optimistábbak voltak, a nem, a kor, az angol, mint második nyelv és a
SES kontrollálásával együtt is. Továbbá, iskolai szinten is igaz volt ez a
kortárs csoporthoz való tartozás és a felnőtt támogatottság tényezők esetében.
Longitudinálisan azok a 4. osztályosok, akiknek a kortárskapcsolataik jobbak
voltak, növekvő optimizmust mutattak a 4-7. osztály között. A kutatásból tehát
kiderül, hogy a pozitív kapcsolatok (kortársakkal és felnőttekkel egyaránt) az
iskolában hozzájárulnak a mentális egészséghez, továbbá, egy támogató iskolai
környezet hozzájárul a tanulók jelenlegi és jövőbeli jó mentális egészségéhez.
A kutatás újat hozott abban, hogy olyan környezeti tényezőket is meghatározott,
melyek összefüggnek az optimizmussal, így intervenciós programokban is
felhasználhatók.
2.
Elméleti bevezető és a jelen tanulmány célja
A
legtöbb ember által elfogadott tény, hogy az optimizmus elengedhetetlen
egészségünk és jóllétünk szempontjából. Bár vonásjellegűnek tekintjük, mégis
dinamikusan változik az idő folyamán. Egy lehetséges definíciója szerint, az
optimizmus egy olyan tendencia, mely során az egyén a legjobbat várja. Egy
általános nézet, hogy a legjobb fog megtörténni az egyénnel. Jelen kutatás
különböző iskolai szociális kapcsolatok (kortárs és felnőtt kapcsolatok)
valamint az optimizmus szintjének kapcsolatát vizsgálta, fiatal serdülőkben,
egyéni és iskolai szinten egyaránt. Az iskolai környezet választását az
indikálta, miszerint ez a korosztály ideje nagy részét tölti ott, a
korosztályválasztás (10-14 év) pedig az ekkor fellelhető nagyfokú
kapcsolatteremtési-készség fejlődése miatt történt kiválasztásra. Bár korábbi
kutatások is foglalkoztak a témával, e kutatás kiemeli a kritikus élményeket,
nevezetesen a kortárs csoporthoz való tartozást, valamint a bullyinget, illetve
a felnőttekkel való kapcsolatot. A longitudinális dizájn lehetővé teszi a korai
élmények későbbi életre való hatásának vizsgálatát. Továbbá praktikus
relevanciája is van: az iskolai környezet szerepének meghatározásával az
iskolai intervenciós programok is fejleszthetők.
Az
optimizmus és az iskolában ért élmények kapcsolata ebben a korosztályban
mindezidáig igencsak ritkán vizsgált. Két pszichológiai tudományág, a pozitív
pszichológia (melyek azok az erősségek, melyek segítik a gyermeket/serdülőt a
virágzásban, a mindennapi élete során, és mely iskolai környezet segíti őt
ebben) és a fejlődési rendszerek elmélete (az egyén és a környezet
interakciójára helyezi a hangsúlyt) foglalkozik e területtel. Mindazonáltal
korábbi kutatásokból kiderült, hogy az optimizmus a szubjektív és pszichológiai
jóllét magasabb szintjeivel, valamint a depresszív tünetek alacsonyabb számával
és több adaptív egészségmegőrző magatartással jár együtt.
Másrészről,
a kapcsolati élmények oldaláról nézve, azok a gyermekek és serdülők, melyek
pozitívan kapcsolódnak egy kortárs csoporthoz magasabb élettel való
elégedettségi és önbecsülési szinttel rendelkeznek. Hasonló igaz az iskolában
fellelhető felnőtt kapcsolatokra is: amennyiben ezek a kapcsolatok pozitívak,
úgy protektív erejűek a mentális egészségügyi problémákkal, valamint a
distresszel szemben. Hovatovább, ezek a kapcsolatok az iskola egészének
atmoszférájára hatással vannak: befolyásolják a mindennapi iskolai életet, diákok,
tanárok és egyéb iskolai dolgozók között. Korábbi kutatások eredményei alapján,
ha ez az atmoszféra kedvező, akkor magasabb boldogság-szint, kevesebb
depresszív tünet, valamint kevesebb szerhasználat és iskolai hiányzás a
jellemző.
A jelen kutatás által felállított hipotézisek
és kérdések a következők: 1) A
pozitív kortárs és felnőtt kapcsolatok pozitívan és szignifikánsan
befolyásolják az optimizmust, míg a negatív kapcsolatok éppen ellenkezőleg
hatnak, 4. osztályos tanulók esetében, 2) az iskola-szintű szociális
kapcsolatok vajon fontosabbak-e, mint az egyéni percepciók ezekről a
kapcsolatokról a kérdéskörben, és 3) ezek a kapcsolatok 4. osztályban
előrejelzik-e az optimizmust 7. osztályban is?
3.
Módszer
3.1. Résztvevők
4393 db
4. osztályos diák vett részt a kutatásban, 164 általános iskolából, 10 állami
iskolai övezetből, British Columbiában, Kanadában. A longitudinális
kutatásrészben végül 1943 diák vett részt, 59 iskolából, 5 kerületből. A 4.
osztályosok életkora 8-11 év között, a 7. osztályosok életkora 11-14 év között
váltakozott. A diákok 49%-a nő, 21%-uk nem az angolt jelölte meg első
nyelvének. A családok szocioökonómiai státusza 3400 CA dollár és 77500 CA
dollár között váltakozott.
3.2. Eszközök
Minden
önjellemzéses kérdőívet a „Middle Years Developement Instrument” (MDI)
segítségével vették fel. A kérdőív tartalmazott demográfiai tételeket (születési év, nem, családi összetétel, első
tanult nyelv), optimizmus-tételeket a
„Resiliency Inventory” alskálájából, kortársak
általi bántalmazásról szóló tételeket a ”Safe School Student
Survey"-ból, kortáscsoporthoz
tartozást mérő tételeket, a „Relational Provisional Loneliness
Questionnaire”-ből, felnőtt támogatást az
iskolában mérő tételeket, a „California Healthy Kids Survey”-ből, és szocioökonómiai státuszt meghatározó
tételt a 2006-os adóbevallásos adatok alapján.
3.3. Eljárás
Az MDI
kérdőívet a tanárok vették fel a tanulókkal, jellemzően a téli szünet után. Az
iskola minden megfelelő diákja részt vett a kutatásban, hacsak a szüleik nem
rendelkeztek másként, így a diákok részvételi aránya 82-97% között váltakozott.
A kérdőívet papír vagy elektronikus módon vették fel, először minden tételt
hangosan felolvastak. Az adatokat a PopData BC-ben tárolták. Az adatok
elemzéséhez SPSS programot használtak, logisztikus regresszióelemzést
használva. Az optimizmust egy lineáris
funkciójaként modellálták a tanuló és az iskola szintjét mérő változókkal. A
kutatók alkalmaztak egy feltételekhez nem kötött, és egy feltételekhez kötött
modellt. Továbbá korlátozott maximum likelihood eljárást alkalmaztak.
4. Eredmények
4.1. Optimizmus szintjének előrejelzése 4.
osztályban
A
feltételekhez nem kötött modellben (1. modell) 6,5%-ban magyarázta az iskolai
környezet az optimizmus szintjeit. A feltételekhez kötött modell (2. modell)
már tartalmazta az áldozattá válás, a kortárs csoporthoz tartozás és a támogató
felnőttel való kapcsolat percepcióját a tanuló szintjén. A nem, a kor, az
angol, mint első nyelv és a SES kontrollálva volt. Emellett tartalmazta az
iskola szintjén az áldozattá válás, a kontroll csoportba tartozás és a felnőttek
támogatását, mint percepciókat. A tanuló szinten az áldozattá válás negatívan, míg
a kortárs csoporthoz tartozás és a támogató felnőtt közeg pozitívan befolyásolta
az optimizmust. A lányok szignifikánsan magasabb optimizmus szinttel
rendelkeztek, mint a fiúk. Az iskola szintjén a kortárs csoportba tartozás, és
a felnőttek támogatása járt együtt pozitívan az optimizmussal. Ezesetben az
áldozattá válás nem mutatott szignifikáns kapcsolatot. Bár az első modell
változóinak hatása még így is szignifikáns eredményt hozott, a kontroll
változók behozásával a tanuló szinten levő változók 20,8%-kal csökkentették a
varianciáját, és az iskolai kontextus magyarázó hatása is 2,6%-ra csökkent.
4.2. Optimizmus szintjeinek előrejelzése 4.
és 7. osztály között
A
kérdéskör vizsgálata során a kutatók az iskola szintű kortárs csoportba
tartozás változójára fókuszáltak, mivel ez volt a legerősebb iskolai szintű
prediktor a keresztmetszeti elemzés során a 4. és 7. osztályban. Kontroll
változóknak 4. osztályban az optimizmust választották és a SES-t, az angolt, mint
első nyelvet, a tanuló szintű áldozattá válást, kortárs kapcsolatokat és
felnőtt támogatást a 7. osztályban, illetve a kortárs kapcsolatokat iskola
szinten a 7. osztályban. Szignifikánsan pozitív eredményt hozott az optimizmus
4. és 7. osztályban, az iskolaszintű kortárs csoporthoz tartozás 4. osztályban,
és az iskola szintű kortárs csoporthoz tartozás 4. és 7. osztályban. Továbbá a
7. osztályos optimizmus szintjének 3,5%-át magyarázta az iskolai környezet.
Emellett a teljes modellben a tanuló szintű optimizmus 4. osztályban, a
bullying 7. osztályban, a kortárs csoporthoz tartozás 7. osztályban, és a
felnőtt támogatás 7. osztályban, valamint iskola szinten szintén a kortárs
csoporthoz tartozás 7. osztályban járult hozzá szignifikánsan a 7. osztályosok
optimizmus szintjéhez. Összességében az látható, hogy az iskola szintű kortárs
csoporthoz tartozás 4. osztályban szignifikáns pozitív kapcsolatot mutatott a
7. osztályos korban mért nagyobb optimizmus szinttel.
5.
Megvitatás
A
kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy az iskolai stressz növekvő mértéke,
valamint az ennek kapcsán megjelenő mentális problémák igencsak szükségessé
teszik az iskolai környezet és a jóllét kapcsolatának vizsgálatát. A kutatás
eredményeként, összhangban a korábbi kutatások eredményeivel, megállapítható,
hogy azok a korai serdülőkorban levő gyerekek, akik egy kortárs csoport tagjai,
támogató felnőtt közösség veszi őket körbe az iskolában, valamint kevesebb
zaklatásnak vannak kitéve kortársaik által, optimistábbak 4. osztályos
korukban. Továbbá, a kutatás felhívja a figyelmet az iskolai környezet
fontosságára is, hiszen eredményeik szerint egy támogatóbb iskolai közeg
pozitív kapcsolatot mutat a diákok optimizmus szintjeivel. Ez az eredmény azért
fontos, mert a korábbi tanulmányok az iskolai kedvező környezetet inkább a
tanulók teljesítményével kötötték össze, míg ez a kutatás a mentális jóllétükre
való pozitív hatására is felhívja a figyelmet. Másrészt, az eredmény fontossága
abban is rejlik, hogy felhívja a figyelmet az iskola egészének befolyásoló
hatására, a gyermekek személyes kapcsolatain túl: azok, akik küszködnek
személyes kapcsolataikban, az iskolában egy támogató, biztonságos közegre
találhatnak, mely segíti őket szociális készségeik fejlesztésében is.
Érdekesség, hogy a negatív iskolai atmoszféra nem mutat szignifikáns
kapcsolatot az optimizmussal. A szerzők szerint ez annak tudható be, hogy bár
az olyan preventív programok, melyek csökkentik a negatív hangulatot az
iskolában, fontosak, de nem elégségesek az optimizmus fejlődéséért a
tanulókban. Más szóval, a negatív aspektusok megszűntetése nem elég, fontos a
pozitív tényezők elősegítése. Az összes változó közül a kortárs csoporthoz való
tartozás mutatkozott leginkább fontosnak, nem csak 4. osztályos diákok körében,
hanem az optimizmus erősödésében a két mérési időpont között is.
Végül, a
kutatók hangsúlyozták eredményeik fontosságát az iskolai intervenciós programok
szempontjából is. Kiemelik a kortársakkal és felnőttekkel való pozitív
viszonyt, valamint a korábbi kutatásokból ismert kooperációt a versengés
helyett és számos szociális-emocionális tanulási intervenciós elemet is. Azok,
akik a kedvesség kifejezését elősegítő programokban vettek részt, több
elfogadásra leltek kortársaik között. Hasonlóan, azok az iskolák, melyek
szociális-emocionális programokat szerveztek diákjaik számára, mint a kutatók
által említett RULER, elősegítik ezáltal a pozitív iskolai klíma kialakulását,
valamint a kedvező szociális kapcsolatot a tanulók között és a tanulók és
tanáraik között is.
5.1.Korlátok és kitekintések
A
kutatás korlátjának tekinthető, hogy a családi jövedelmet csak igen
hozzávetőleges értékben határozták meg, így nem lehetett kizárni a nagyon
alacsony és nagyon magas pénzügyi státuszú családokat. Továbbá, a kutatás során
csupán specifikus élményeket vizsgáltak, így például tisztázatlan maradt, hogy
a kortárs csoporthoz tartozást milyen módon befolyásolják az iskolán kívüli
kortárs kapcsolatok. Emellett, mivel az elsődleges gondozóval való kapcsolat
milyensége befolyásolja a kortárs kapcsolatok minőségét is, így azok pozitív
volta önmagában is okozója lehet az optimizmusnak, vagy a jó kortárs
kapcsolatoknak. A szülők elkötelezettségének mértéke a gyermek iskolai életét
tekintve szintén befolyásoló tényezőként hat a tanuló mentális egészségére, így
befolyásolhatja annak percepcióit a valahová tartozásról, valamint az iskolai
felnőttekkel való kapcsolatáról.
Kitekintésként,
a kutatók teljeskörű megértését javasolják annak, hogy az iskolán belüli és az
iskolán kívüli környezet milyen interakcióban állhat egymással a korai
serdülőkorban levő fiatalok mentális egészségének tekintetében. Emellett
vizsgálat alá vetnék az iskolai szociális tényezők és a mentális egészség
kapcsolatát bizonyos csoportokban, például a magas kockázatú populációban.
Végül, jelen tanulmányban az iskolai környezet vizsgálata kizárólag a szociális
kapcsolatokra irányult, és nem vett figyelembe olyan egyéb, iskolai jellemzőket,
mint az intézmény szabályai vagy normái, melyek szintén hozzájárulhatnak az ott
tanulók mentális egészségének kialakult szintjéhez.
