A várandósság alatti anyai meditáció hatása a csecsemőkre
Chan, K.P. (2014). Prenatal meditation influences infant behaviors.
Infant Behavior and Development, 37(4),
556–561.
Készítette: Fenyves Laura
Absztrakt
Napjainkban már közismert tény, hogy a meditáció pozitív
hatással van az egészségre. Az eddigi kutatások nyomán az is bebizonyosodott,
hogy a várandós anya egészségi állapota nagymértékben hat gyermeke egészségére
mind rövid, mind pedig hosszú távon. Jelen vizsgálat, tekintettel arra, hogy ez
idáig kevés ilyen témájú kutatás született, a várandósság alatti meditáció és a
gyermek későbbi egészségessége, magatartása közötti kapcsolatok felderítését
tűzte ki célul. A hipotézis az anyai meditáció gyakorlása és a gyermek
egészsége és viselkedése közötti pozitív összefüggés volt.
A kutatást Hong Kong-ban, a Queen Elizabeth Kórházban
végezték el. A kísérleti csoportba (ahová kerülteknek 6 alkalommal meditációs
gyakorlatokat tanítottak) 64 várandós kínai származású nő került, a kontroll
csoportba (ahol nem tanítottak meditációs gyakorlatokat) pedig 59. A rögzített
adatok, a használt mérőeszközök a következők voltak: az újszülött gyermek
köldökzsinórvérének kortizol szintje, a gyermekek nyálmintájából mért kortizol szint
6 hetes és 5 hónapos korban, illetve a Carey Gyermek Temperamentum Kérdőív,
melyet a szülők töltöttek ki.
A kísérleti csoportba tartozó újszülött gyermekek
köldökzsinórvérének kortizol szintje, szignifikánsan magasabb volt, mint a
kontrollcsoportba tartozó gyerekeké (p<0,01), ez pedig az egészségesség jeleként
értelmezhető. A Carey Gyermek Temperamentum Kérdőív eredményeiből kiderült,
hogy a kísérleti csoportba tartozó gyermekek 5 hónaposan könnyebb
temperamentumúnak bizonyultak, mint a kontroll csoportba tartozók.
A kutatás bizonyítja a várandósság alatti anyai
meditáció pozitív hatásait a születendő gyermekre, így a meditáció
terhesgondozásba való bekerülésének jelentőségére hívja fel a figyelmet.
Bevezetés
Napjainkban a terhesgondozásban többnyire a különböző
vitaminoknak tulajdonítanak fontos szerepet. Ezzel szemben a meditáció még nem
egy elterjedt módszer, pedig egészségfejlesztő hatásai ma már tudományosan is
bizonyítottak.
A várandós anya által gyakorolt meditációnak feltételezhetően
pozitív hatása van a születendő gyermek egészségi állapotára is, ennek a hipotézisnek
a vizsgálatát azonban kevés eddigi kutatás állította középpontba. Az eddigi
tanulmányok főleg az anya egészsége és a gyermeke újszülöttkori és későbbi
egészsége, viselkedése, teljesítménye közötti összefüggésekre koncentráltak. Eredményeik
között szerepel például, hogy a depressziós anyák gyermekei nehezebb
temperamentumúak és hajlamosabbak érzelmi, figyelmi és viselkedéses zavarokra; az
anya szorongásszintje fordított kapcsolatot mutat a gyermek immunfunkcióival; a
várandósság alatt az édesanya életében jelen lévő stressz események jó bejóslói
a gyermek 10 éves kori iskolai teljesítményének.
Mindezek alapján szükségessé vált egy olyan kutatás,
mely megvizsgálja, hogy az előzetes elvárásoknak megfelelően a várandós anyák
meditációjának van-e pozitív hatása a született gyermek újszülöttkori és
későbbi egészségére, illetve temperamentumára.
A kérdés tesztelésére a szerző egy speciális meditációs módszert dolgozott ki, melynek neve: EBMI (Eastern based meditative intervention, azaz keleti alapokon nyugvó meditációs módszer). Ez számos meditatív gyakorlatot foglalt magában, például jelentudatos evést, jelentudatos sétát, vagy egy 3 perces légzésgyakorlatot.
A kérdés tesztelésére a szerző egy speciális meditációs módszert dolgozott ki, melynek neve: EBMI (Eastern based meditative intervention, azaz keleti alapokon nyugvó meditációs módszer). Ez számos meditatív gyakorlatot foglalt magában, például jelentudatos evést, jelentudatos sétát, vagy egy 3 perces légzésgyakorlatot.
Módszer
A kutatás résztvevői a Queen Elizabeth Kórház
magánklinikáját, terhességi tanácsadóját látogató várandós kínai nők voltak.
Kényelmi mintavételt alkalmaztak, egy meghatározott időponttól kezdve minden
olyan nőnek felajánlották a részvételt, aki a terhessége 12-28 hetében fordult
a magánklinikához. A személyeket random besorolással két csoportra osztották: a
kísérleti és a kontroll csoportra. A kísérleti csoport tagjai 6, a
kutatásvezető által tartott ülésen vettek részt, mely alkalmakon az EBMI
módszer elemeit vették sorra. A kontrollcsoport tagjai 1 ülésen vettek részt, méghozzá
a kísérleti csoport első ülésén, melyen egy általános tájékoztatás történt a
várandósság alatti pozitív hatású gyakorlatokról az EBMI konkrét bemutatása és
tanítása nélkül.
A gyermekek születésekor rögzítésre került a
születési súly, az Apgar pontszám és a köldökzsinórvérből származó kortizol szint.
Később a gyermekek 6 hetes és 5 hónapos korában a nyálmintából is mértek
kortizol szintet. 5 hónapos korban az édesanyák kitöltötték a Carey Gyermek
Temperamentum Kérdőívet is, melyben a gyermekük temperamentumát értékelték.
A felvett adatokat kódolták, belőlük leíró
statisztikákat készítettek. A hipotézisek tesztelésére khi-négyzet próbát és
független mintás t-próbát használtak. A kutatást etikai bizottság engedélyezte.
Eredmények
Összesen 179 személy vett részt a vizsgálatban: 64 fő
tartozott a kísérleti, 59 fő a kontroll csoportba. Az adatok felvételét 2009
októberében fejezték be. A kísérleti csoportot két alcsoportra bontották az
alapján, hogy a személy gyakran (heti 3-nál többször) vagy ritkán (heti 3-nál
kevesebbszer) gyakorolta a meditációt. A sokat gyakorlók csoportjába 36 fő, a
ritkán gyakorlókéba 22 fő került (6 személy esetében az erre vonatkozó adat
hiányzott).
A kísérleti és a kontroll csoport között nem mutatkozott
szignifikáns eltérés a felvett demográfiai jellemzőkben (például: életkor,
iskolázottság, munka, testmozgás, dohányzás, korábbi egészségi állapot terén).
Sok szülő nem, vagy hiányosan töltötte ki a kérdőíveket, ami jelentős
adatvesztéshez vezetett.
Az első fontos eredmény, hogy a kísérleti csoport
gyakran meditáló anyáinak csecsemői szignifikánsan kisebb arányban kerültek
speciális újszülött gondozásba, mint a ritkán gyakorló csoportban lévők
gyermekei (p<0,05).
Továbbá a kísérleti csoportba tartozó csecsemők
köldökzsinórvérének kortizol tartalma szignifikánsan magasabb volt, mint a
kontrollcsoportba tartozóké (p<0,01). A nyálmintából származó kortizol szintet
illetően ez a különbség sem 6 hetes, sem 5 hónapos korban nem volt statisztikailag
kimutatható. A Carey Gyermek Temperamentum Kérdőívet sokan hiányosan küldték
vissza, így itt jelentős adatvesztés történt. A meglévő adatokból kiderült,
hogy a kísérleti csoportba tartozó gyermekek kedvezőbb eredményt értek el a
kérdőív két dimenzióján: a Megközelítés és a Hangulat dimenzióin (azaz a szülők
megítélése szerint megközelítőbb viselkedést és pozitívabb hangulatot
mutattak).
Diszkusszió
A meditáció hatásának vizsgálata az elmúlt években
nagy népszerűségnek örvendett. A kutatások folyamatosan erős pozitív
összefüggéseket találtak és találnak a meditálás és az egészségesség, jóllét
között. Ezek alapján a várandósság alatti meditáció - sok más módszer, például
az éneklés, a relaxáció, a jóga vagy a masszázs mellett - pozitívan befolyásolhatja
a szülést és a születés körüli tényezőket.
A jelen kutatás kimutatta, hogy a gyakran meditáló
várandós anyák újszülött gyermekei szignifikánsan kevesebb arányban kerültek
speciális újszülött gondozásba, mint a ritkán vagy egyáltalán nem meditálók
gyermekei. Ez összecseng az elvártakkal.
További eredmény, hogy a kísérleti csoportba tartozó
gyermekek köldökzsinór vérében jelentősen nagyobb volt a kortizol szint, mint a
kontrollcsoportban lévő gyermekek köldökzsinór vérében. Az újszülöttek magas
kortizol szintje az egészségesség jele, így ez az eredmény szintén beigazolja
az elvártakat és megvilágítja a meditáció pozitív hatásának egy lehetséges,
biológiai szintű mechanizmusát.
A nyálminta kortizol szintjét a gyermekek mentális
egészségének jelzőjeként szokták értelmezni. Jelen kutatás ilyen téren nem
talált különbséget a kísérleti és a kontroll csoport között: a nyálminták
kortizol szintje nem tért el jelentősen a meditáló és a nem meditáló szülők
gyermekeinél sem 6 hetes, sem 5 hónapos korban. A kutatás erre vonatkozó
előzetes hipotézise tehát nem bizonyult igaznak. A kis mintaelemszám is nagy
szerepet játszhatott ebben, kevés adat állt rendelkezésre, főleg a gyerekek 5
hónapos korában történő mérés esetén.
A temperamentum terén a kutatás azt az eredményt hozta,
hogy a kísérleti csoportba tartozó gyermekek 5 hónaposan könnyebb temperamentumúak
voltak (az általános hangulatuk jobb volt, új ingerek esetén inkább megközelítő
magatartást mutattak, mint visszahúzódót). Ez megfelel az előzetes
elvárásoknak, ez a hipotézis beigazolódott.
Összefoglalva, a vizsgálat eredményei rámutatnak
arra, hogy milyen fontos szerepe van az anyai egészségnek a születendő
gyermekek későbbi egészségére nézve. Bebizonyosodott továbbá, hogy a
várandósság alatti anyai meditáció, az EBMI módszer gyakorlatai pozitív
hatással bírnak mind rövid, mind hosszú távon a születendő gyermekek
fejlődésére és magatartására.