Kognitív viselkedésterápia hatékonysága depresszióra és szorongásra kardiovaszkuláris betegek esetén: szisztematikus áttekintés és meta-analízis

Reavell, J., Hopkinson, M., Clarkesmith, D., & Lane, D. A. (2018). Effectiveness of Cognitive Behavioral Therapy for Depression and Anxiety in Patients With Cardiovascular Disease: A Systematic Review and Meta-Analysis. Psychosomatic medicine, 80(8), 742-753.

Az összefoglalót készített: Dancsik Adél

Absztrakt:

A depresszió és a szorongás szorosan köthető a kardiovaszkuláris (Cardiovascular disease = CVD) betegséggel küszködő egyénekhez, mely befolyásolja az egyén jóllétét, illetve a betegség súlyosságát. A kutatás célja az, hogy megállapítsa, a kognitív viselkedés terápia (Cognitive Behavioral Therapy = CBT) milyen hatással bír az egyén szorongására és depressziójára, illetve megvizsgálták a CBT hatását a CVD betegek mortalitásával, betegségükhöz köthető eseményekkel és az életminőségükhöz köthető elégedettségükkel. A metaanalízisekből kiderült, hogy a CBT hatékony terápia lehet depresszióval és szorongással szenvedő embereknél, illetve a CBT szerepet játszik az életszínvonal javulásában a CVD-ben szenvedő betegeknél. Úgy tűnik, hogy a „face-to-face” CBT foglalkozások elérhetik a kívánt pozitív hatást, és ezt figyelembe kell venni a jövőbeli tanulmányok tervezésekor. Továbbá elengedhetetlen, hogy a kardiovaszkuláris kimeneteket rögzítsük annak érdekében, hogy megértsük a CBT hatását a CVD prognózisokra. A metaanlízis így tehát támogatja a módszer klinikumba való elhelyezését.

Elméleti bevezető

A kardiovaszkuláris betegségek (Cardiovascular disease = CVD) az egész világban az egyik legnagyobb mortalitással rendelkező tünetegyüttes. Bár európai nézetek úgy gondolják, hogy a depresszió és a szorongás a CVD egyik kiváltó, és egy idő után megerősítő tényezői, a mentális betegségek és a CVD közötti kapcsolatot kevesen vizsgálták. Kutatások bizonyítják, hogy a depresszió és a szorongás diszfunkcionális aktivitást hozhat létre a vegetatív idegrendszerben és a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely működésében, mely hatással van a kardiovaszkuláris rendszerre. Mozgásszegény életmód, vagy az életszínvonal gyors mértékű

megváltozása szintén nagy kockázattal járhat. Azok a páciensek, akik már eleve hajlamosabbak voltak a depresszióra, nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint társaik. Általában egy kardiovaszkuláris esemény után (gyors szívverés, infarktus, stb) az egyén fokozotabban szorongóbbnak és kétségbeesettebbnek érezheti magát, mint előtte, mely érzés jórészt megoldatlan marad. A fennmaradt szorongás és depresszió együtt negatív hatással lehet az egyén jövőjére. Éppen ezért e két tünetegyüttes kezelése pozitív hatással lehet az egyén jóllétére. A kognitív viselkedés terápia (Cognitive Behavioral Therapy = CBT) napjainkban elsődleges kezelési módszer a szorongásos és depressziós tünetek enyhítésére és megszüntetésére. A CBT közben az egyén aktív munka eredményével képes átírni a számára káros gondolatait, monitorozni önmagát, túljutni saját negatív érzelmein.

A CBT hatékonyságát vizsgáló jelenlegi áttekintő tanulmányok az implantálható kardioverter defibrillátorokkal (ICD) rendelkező betegekre korlátozódnak, amelyek a CBT (15) után a depresszió és a szorongásos tünetek 20-60% -os csökkenését mutatják, valamint a szívelégtelenségben szenvedő betegeket, akik azt találták, hogy a CBT pozitív hatással bírt mind a szorongásos, mind a depressziós tünetekre és a cardialis esemény túlélése. Ugyanakkor ezeket az eredményeket körültekintően kell kezelnünk: csak pár tanulmányt vettek fel, a beavatkozásokat összekeverték (pl. CBT +/- egy további beavatkozás), és a nyomon követés hossza is különbözött.

A CBT hatékonyságát nem értékelték CHD, akut coronaria szindróma (ACS), pitvarfibrilláció (AF) és post myocardialis infarktus (MI) betegeknél, és a szorongás kezelése a CVD-ben szenvedő betegeknél is kevesebb kutatási fókuszt kapott. Ezért ez az áttekintő tanulmány értékeli a CBT depresszió és / vagy szorongás hatékonyságát CVD-ben szenvedő betegeknél (CHD, ACS, AF vagy MI után), és megvizsgálja a CBT kardiovaszkuláris eseményekre, cardiovascularis mortalitásra, betegek elégedettségére és QoL-re gyakorolt hatását.

Módszertan

MEDLINE, PsycINFO, CINAHL, CENTRAL és egyéb alternatív forrásokat kerestek randomizált, kontrollált vizsgálatokkal (randomized controlled trials = (RCT)) és megfigyelési vizsgálatok segítségével vetették össze. Kitétel volt, hogy olyan vizsgálatokat válasszanak, melyben nyomon követés szerepel. Megfigyeléseket kellett elvégezni a coronaria szívbetegek, akut koszorúér-szindróma, pitvarfibrilláció vagy post-myocardialis infarktusos betegek körében, hogy értékelni tudják a CBT hatékonyságát a szorongásos és / vagy depressziós tünetekre. CBT terápiának (kognitív terápiának vagy viselkedési terápiának) azt tekintették ahol

a betegeket arra tanították, hogy figyelemmel kísérjék hangulatukat, azonosítva gondolataikat és viselkedési mintázataikat depressziós vagy szorongásos állapotuk fentlétekor. Azonban az olyan beavatkozások, amelyek kizárólag a kognitív terápia elveit vagy magatartási terápiát alkalmaztak, kizárták. A "harmadik hullámban" CBT-t szintén kizárták, mert egyes formák csak egy hagyományos CBT elvre összpontosítanak. Más pszichoterápiákat (pl. Kognitív analitikai terápia, pszichodinamikus pszichoterápia és interperszonális pszichoterápia) szintén kizártak. A vizsgálatokat két kritikus függetlenül ellenőrizte Cochrane Bias-eszközzel. A standardizált átlag béli különbségek összevonására véletlen effektus modellt használtak.

Eredmények

Összesen 2115 tanulmányból került hosszas és körültekintő munka során, az előbbi fejezetcímben felsorolt beválasztási és kizárási kritériumoknak megfelelően kiszűrésre 12 vizsgálat, mely cikkek fő üzenete: a CBT hatékony kezelést jelent a depresszió és a szorongás csökkentésére a CVD-ben szenvedő betegeknél, és ezeket a standard klinikai ellátásban figyelembe kell venni.

A 12 tanulmányból 8 a kutatás során a beavatkozási komponens ( milyen terápiát, módszert alkalmaztak saját vizsgálatukhoz) CBT volt, a másik 4 tanulmány a CBT fő alapjain nyugodott. 3 tanulmányban ajánlottak fel összesen antidepresszáns szereket. A CBT-t végző szakemberek többnyire pszichológusok, pszichiáterek, majd egészségügyi gondozók és betanított nővérek voltak.

A követés során a depresszió (SMD -0,35, 95% CI -0,52 - -0,17, p <0,001, I2 = 59%) és a szorongás (SMD -0,34, 95% CI -0,65 -0,03, p = 0,03, = 71%) szignifikánsan alacsonyabb volt a CBT betegeknél a kontrollhoz képest. A mentális egészségi állapot változása (QoL, SF-12) szignifikánsan nagyobb volt a CBT-betegeknél a kontrollokhoz képest (MD 3,62, 95% CI 0,22-7,02, p = 0,04, I2 = 0%). RCT A CBT és a kontroll csoport között nem volt különbség a betegek elégedettségében és a szív- és érrendszeri eseményekben. Az e metaanalízisbe bevont vizsgálati jelentések közül a kardiovaszkuláris mortalitásra vonatkozó adatokat nem jelentették. A kliensek elégedettségét mutatott összesített pontszámok alapján nem találtak egyértelműen szignifikáns eredményt (SMD 0.11, 95% CI -0.29 to 0.51, p= 0.28, I2= 16%).

Megvitatás

Ez az első szisztematikus áttekintés és meta-analízis, amely kifejezetten vizsgálja a CBT szorongásra és depresszióra gyakorolt hatását a CHD, ACS, AF és MI-utáni betegeknél.

A CBT szignifikánsan csökkentette a depressziót és a szorongást a kontroll csoportnál azonban nem találtak ilyen eredményeket. Az összevont szorongásos követési eredményekben azonban jelentős heterogenitás volt jelen, ezért ezeket az eredményeket körültekintően kell értelmeznünk. A CBT jelentősen csökkentette a depresszió mértékét a nyomon követésnél, a kontroll csoporthoz képest. Azonban nem volt szignifikáns különbség a CBT és a kontroll betegek között a szív- és érrendszeri események, illetve a betegek elégedettsége tekintetében. Ez részben a rendelkezésre álló adatok hiányának tulajdonítható. A depresszió és a szorongás szignifikánsan csökkent minden követési ponton.

Az ún. „face-to-face”, tehát személyes CBT előnye jelentős mértékű lehet így ezt a jövőben mindenképp számításba kell vennünk. Bár virtuális, videobeszélgetés útján történő CBT terápiákat még nem vizsgáltak, feltételezhető, hogy hatásuk kevésbé pozitív, mint a személyes terápiák. Ettől eltérően ez egy izgalmas jövőbeli kutatási terület.

A rövid távú követés eredményeként a depresszió csökkenése volt a legfeltűnőbb eredmény, ami azt sugallja, hogy a pszichológiai jóllét megtartásához hosszabb CBT tanfolyamokra lenne szükség. A szorongásos tünetek azonban leginkább a hosszú távú után követés során javultak. Ez a terápia befejezésével kapcsolatos fokozott szorongással magyarázható.

Az eredményekből egy valami biztosra kimondható: a hosszú távú követés hatásosabb lehet a CBT által a szorongásra és depresszióra kifejtett hatások azonosítására.

Összefoglalva, ez a metaanalízis támogatja a CBT hatékonyságát a szorongás és depresszió csökkentésében és az életszínvonal javulásában a CVD-ben szenvedő betegeknél, támogatja azt a nézetet, hogy e terápiát a klinikusoknak figyelembe kéne venniük. Azonban az eredmények értékelésénél figyelembe kell vennünk a vizsgálatok heterogenitását és a köztük lévő különbségeket. Úgy tűnik, hogy, a „face-to-face” (személyes) CBT foglalkozások elérik a kívánt pozitív hatást, és ezt figyelembe kell venni a jövőbeli tanulmányok tervezésekor. Továbbá elengedhetetlen, hogy a kardiovaszkuláris kimeneteket rögzítsük annak érdekében, hogy megértsük a CBT hatását a CVD prognózisokra.