Kutyasétáltatás, közösségi érzés és környezet: Javaslatok a fizikai aktivitás növelésére 50 évesek és annál idősebbek körében

A.M.Toohey ,G.R.McCormack, P.K.Doyle-Baker, C.L.Adams, M.J.Rock (2013). Dog-walking and sense of community in neighborhoods:Implications for promoting regular physical activity in adults 50 years and older. Health & Place, 22, 75-82.

Készítette: Bolló Henrietta

1. Bevezetés

A tanulmány fő témái a lakókörnyezet sajátosságai és a kutyatartás egészségre gyakorolt hatásai az életkor előrehaladtával.

Mivel a szociális elköteleződés és a fizikai aktivitás is kapcsolatban van a kutyasétáltatással, egyre több vizsgálat igazolja, hogy a kutyával való rendszeres séta protektív tényező lehet bizonyos egészséget érintő kérdésekben. Bár a kutyatartók száma az életkorral csökken, az idősödők körében mégis úgy tűnik, hogy akik kutyát tartanak több fizikai aktivitásról és erősebb szociális elköteleződésről számolnak be.

A lakókörnyezetnek szintén fontos szerepe van az egészség szempontjából, ugyanis fizikai és a szociális környezet egyaránt csökkentheti vagy éppen ösztönözheti lakóit arra, hogy időnként egy-egy sétát tegyenek a környéken. Az általánosságban véve jobb életszínvonalú és sétálásra alkalmasabb környezet jó lehetőséget biztosít a nagyobb mértékű kohézióra a lakók között, fokozottabb közösségi érzést hív elő. Az ilyen környezet kedvezőleg hat a fizikai aktivitásra is. A közösségi tudat kialakulása szempontjából szintén fontos szerepe van annak, hogy az adott személy milyen gyakran fog elmenni sétálni.

A lakókörnyezet sajátosságai, a kutyatartás és a fizikai aktivitás közötti komplex kapcsolatrendszert már több tanulmány is vizsgálta, ám eddig nincs adat az idősebb populációról, pedig körükben a séta a leggyakoribb mozgásforma.

2. Módszer

Kutatási terv és minta

A kutatók keresztmetszeti random mintavételt biztosítottak, mely az alábbiak szerint történt. Az adott térség telefonkönyvében szereplő számok utolsó számjegyét kicserélték egy random számmal, és ezt a számot hívták fel. Ha egy háztartásban többen is éltek, akkor azt a személyt kérdezték, akinek a születésnapja legközelebb esett a hívás időpontjához. Ezután a telefonos beszélgetés után küldték ki a kérdőíveket. A mintába 50 év vagy a feletti személyek kerülhettek be.

A kutyatartást és kutyasétáltatást az alapján definiálták, hogy a személy egy átlagos héten milyen gyakran viszi el a kutyáját sétálni. Más vizsgálatok standardjai alapján a következő három csoport alakult: nem kutyatartók, ritkán sétáltatók (3 vagy kevesebb alkalom egy átlagos héten), gyakori sétáltatók (4 vagy annál több alkalom egy átlagos héten).

A lakókörnyezet fizikai sajátosságait tekintve a vizsgálatban szerepelt, hogy az adott terület milyen arányban tartalmat füves, zöld részeket, illetve milyen sűrű a lakottsága. A szociális jellemzőket tekintve a kutatók figyelembe vették a megkérdezettek iskolázottsági szintjét, jövedelmét, és városi adatbázisok alapján azt, hogy az adott környéken milyen mértékű a kutyatartók aránya.

Eszközök

Annak mérésére, hogy az adott személy milyen gyakran jár el ,,rekreációs” sétákra a környéken az International Physical Activity Questionnaire (IPAQ) tételeit használták. Ez alapján környék alatt azokat a helyeket értjük, melyek legfeljebb 15 percnyi sétára vannak a lakástól.

A közösségi érzést a Psychological Sense of Community Scale kérdőívvel mérték.

Vizsgált szociodemográfiai változók voltak a kor, nem, iskolai végzettség, családi állapot, éves jövedelem, lakhely típusa, mióta tulajdonos, illetve hogy szubjektíven mennyire érzi magát egészségesnek.

Statisztikai elemzés

A kutatásban az alábbi statisztikai módszereket használták: chi2 próba, ANOVA Bronferroni páronkénti összehasonlítással, bináris logisztikus regresszió, lineáris regresszió

3. Eredmények

A válaszolók jellemzői

A válaszadók átlagéletkora 62,6 év (szórás: 9,5 év). 60,1% -uk volt nő. 65,5% egyedülálló. A kitöltők 51,9%-a rendelkezett 60000 dollár fölötti éves jövedelemmel. Átlagosan 18,4 éve (szórás: 13,6 év) az adott lakás tulajdonosai. 43,9 %-uk kiváló szubjektív egészségről számolt be. 74,1% nem tart kutyát, akik tartanak, közülük 57,9% sétáltatja gyakran. A sétáltatások átlagos ideje az elmúlt 7 napban 108 perc. Átlagosan a lakókörnyék 18,3%-át teszik ki füves területek. A lakottságot tekintve az arány 2982,8 fő/km2. Általában elmondható a vizsgálati mintára, hogy minden 10. ember tart kutyát.

Kutyatartók és nem kutyatartók összehasonlítása

A gyakran sétáltatók magasabb közösségi érzésről számoltak be, míg ennek szintje nem különbözött a nem kutyatartók és a ritkán sétáltatók között. Általánosságban elmondható, hogy a kutyatulajdonosok fiatalabbak voltak, mint a nem kutyások. Ezentúl, a ritkán sétáltatók között több volt az egyedülálló, elvált vagy özvegy, továbbá alacsonyabb volt az éves jövedelmük. (A nem kutyásoknak szintén.)

4. Megbeszélés

A kutyatartás tehát összefügg a több fizikai aktivitással, s mivel gyakoribb szociális interakcióhoz vezet, ezért növeli a közösségi érzést, ami elősegítheti a lakókörnyezettel szembeni pozitív attitűdök kialakulását, és a szomszédsággal való jó kapcsolatot. Mindezen tényezők hozzájárulhatnak a jobb egészség fenntartásához, s ez fokozott figyelmet érdemel az idősebbek körében is.

A kutatás gyenge pontjai a mintába kerülés körülményessége és bonyolultsága, továbbá az, hogy néhány tényezőt, melyek hatással lehetnek, nem vettek figyelembe. Ilyen tényezők lehetnek az olyan betegségek, amik befolyásolják a sétálás gyakoriságát vagy időtartamát, illetve a kutya egyes tulajdonságai, mint faj, gazdához való kötődés, szociabilitás, melyek meghatározhatják azt, hogy gazdája milyen gyakran fogja más emberek közé vinni sétálni.

Depresszív személyiségdimenziók és alexitímia evészavarosok körében

Speranza, M.,T., Corcos M., Loas, G., Stephan, P., Guilbaud, O., Perez-Diaz, F., Venisse, J.,  Bizouard, P., Halfon, O., Flament, M., Jeammet, P. (2005). Depressive personality dimensions and alexithymia in eating disorders. Psychiatry Research, 135, 153– 163

Az összefoglalót készítette: Árvai Dorottya

Absztrakt

A kutatás célja, hogy az alexitímiás vonások és depresszív tünetek kapcsolatát vizsgálja DSM-IV. alapján evészavarosnak diagnosztizált betegeknél (restriktív anorexia, n =105; purgáló anorexia, n =49; bulímia, n =98) és illesztett kontrollcsoporton (n =279). A vizsgálatban részvevőkkel Toronto Alexitímia Skálát (TAS-20); Beck Depresszió kérdőívet; és Depresszív Tünetek Kérdőívet (DEQ) vettek fel, mely a depresszív személyiségtípus két dimenzióját határozza meg (dependens és önkritikus). A páciensek magas pontszámot értek el az alexitímia skálán és a depresszív tünetek magas szintjéről számoltak be. Összehasonlítva az alexitímia skála eredményeit a depresszió hatásának korrigálásával szignifikáns különbség mutatkozott a bulímiás és kontroll csoport között a TAS érzelmek azonosításának nehézsége (DIF) faktorában, ill. a restriktív anorexiás csoport és kontroll csoport között a TAS érzelmek kifejezésének nehézsége (DDF) faktorában. A depresszív személyiségstílusokkal kapcsolatban csak az önkritika pontszám volt magasabb a bulímiás csoportban az anorexiás és kontroll csoportokhoz képest. Az evészavaros csoportok közül csak az anorexiás betegeknél volt megfigyelhető kapcsolat a dependencia és a TAS érzelmek azonosításának nehézsége faktor között. Az önkritika azonban az evészavarosok minden fajtájában együttjárt a TAS érzelmek azonosításának nehézsége faktorával, a kapcsolat azonban szignifikánsan erősebb volt a restriktív anorexiás csoportban. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy az anorexiás és bulímiás betegek specifikus klinikai kórképet mutatnak az alexitímiás vonásokkal és a depressziódimenziókkal összekapcsolódva.

Bevezető

Azt már megállapították, hogy az evészavarok hátterében biopszichoszociális tényezők egyaránt szerepet játszanak. A fejlődéspszichológia keretében néhány szerző az evészavarokat az önszabályozás fejlődésének deficitjével hozza kapcsolatba, mely az érzelmek fejlődésének és szabályozásának károsodásával jár együtt. Alexitímiának azt a kognitív-affektív zavart nevezzük, mely az érzelmek azonosításának és kifejezésének nehézségében, a fantáziaműködés csökkenésében és konkrét és szegényes introspektív gondolkodásban nyilvánul meg (Taylor et al., 1997). Az érzelemszabályozás korlátozottsága miatt az alexitímiás betegek ki vannak téve a kontrollálatlan érzelmeknek, melyeket megpróbálnak maladaptív viselkedésmintákkal úgy, mint az evésroham vagy éhezés, szabályozni.

A kötődési elmélet képviselői a nem megfelelő korai kötődési kapcsolattal - ami egy nem gondoskodó környezetben alakult ki - próbálják magyarázni ennek az érzelemszabályozási károsodásnak az eredetét. A depresszív tünetek két dimenzióját különíti el a DEQ. Az egyik a dependens vagy anaklitikus dimenzió, mely a veszteség, lemondás és magány érzetével függ össze, míg az önkritikus vagy introjektív dimenzió az alacsony önértékeléssel, kudarccal, bűntudattal és önbizalomhiánnyal.

Jelen kutatásnak 2 célja van, feltárni az alexitímia előfordulását anorexiás és bulímiás betegeknél. Valamint megvizsgálni a kapcsolatot az alexitímiás vonások és a depresszív tünetek minősége között evészavaros pácienseknél.

A hipotézisek a következők: depresszív tünetek inkább fordulnak elő olyan alexitímiás jegyekkel rendelkező pácienseknél, akiknél falási rohamok is előfordulnak; bulímiás betegeknél inkább a DEQ önkritika dimenzió jegyei fognak nagyon számban előfordulni, míg anorexiás betegeknél inkább a dependencia tünetei.

Módszerek

A résztvevők egy nagyobb kutatás „Dependence Network 1994–2000” (INSERM 494013), mintájából lettek kiválasztva, olyan 15-45 év közötti nők, akiket kórházi felvétel alapján vagy tanácsadási intézményben a DSM-IV. alapján evészavarral diagnosztizáltak (restruktív vagy purgáló anorexia, bulímia). A kor és szocioökonómiai státusz alapján illesztett kontrollcsoport egészséges tagjait közlemények ápolóképző szakiskolákból és orvosi létesítményekből toborozták. Kizáró oknak számított bármilyen jelenlegi vagy az életük során előforduló szerhasználat vagy evészavar.

A diagnózist a DSM-IV. kritérium rendszere szerint határozták meg. Az alexitímia mérésére a 20 itemes Torontó Alexitímia Skálát alkalmazták, melynek három fő faktora ismeretes: nehézségek az érzelmek azonosításában, nehézségek az érzelmek kifejezésében és kifelé orientált gondolkodás. A depresszió mérésére önbeszámolós kérdőíveket használtak: Beck Depresszió kérdőív rövidített változatát (BDI-13) és a Depresszív Tapasztalatok Kérdőívet  (DEQ). A DEQ egy 66 itemes mérőeszköz, melyen az állításokat egy 7 fokú Likert skálán kell megítélni (1=egyáltalán nem értek egyet,7= teljes mértékben egyet értek). A skálát azért készítette Blatt and Zuroff (1992), hogy a depresszió két fajtáját (anaklitikus és introjektív) különítse. Az adatokat 1995 januárja és 1999 márciusa között gyűjtötték.

Eredmények

A végső mintában 105 restriktív anorexiás (ANR), 49 purgáló anorexiás (ANP), 98 bulímiás (BUL) és 279 kontroll személy vett részt. Az anorexiás betegek a bulímiásoknál fiatalabbak voltak és alacsonyabb test-tömeg index (BMI) volt jellemző rájuk. Minden evészavaros csoportban magasabb pontszámot értek el az alexitímia skálán, de csak DIF és DDF faktorban. A DDF faktor anorexiásoknál magasabb, mint bulímiásoknál. A DEQ pontszáma mindhárom evészavaros csoportban nagyobb a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Ezen kívül a purgáló anorexiás és bulímiás csoportban az önkritika dimenzión a kontrollhoz képest szignifikánsan magasabb pontszámot értek el. Korrelációt találtak ugyanakkor a DIF faktor és a depresszió önkritika dimenziója között, amely korreláció szignifikánsan magasabb volt a restriktív anorexiás csoportban, mint a bulímiás csoportban. Ugyanakkor az anorexiás csoportokban szignifikáns korrelációt mutattak ki a DEQ dependens stílus és a TAS összpontszáma valamint a DIF faktor között. Ezt az összefüggést a bulímiás csoportban valamint a DDF és EOT faktorokkal nem tudták kimutatni.

Diszkusszió

Az alexitímia skálán a betegcsoportok magasabb pontszámot értek el, de ha figyelembe vesszük a depressziópontszámot is a hatás csökken. A bulímia és érzelem azonosításának nehézsége faktor valamint az anorexia és érzelem kifejezésének nehézsége faktor közötti összefüggést nem befolyásolja a depresszió szintje. A szerzők úgy vélik, hogy csak úgy mint a függő és szkizotíp zavarban szenvedőknél az alexitímia az evészavaroknál is inkább stabilabb vonásjellegként jelenik meg a személyiségben. A bulímiásoknál a szakirodalom alapján igen magas öntudatosság, folyamatos és kemény önvizsgálat jellemző, így érdekes lehet az eredmény, mely szerint pont az érzelmek azonosítása válik problematikussá esetükben. Ezt azzal lehetne talán magyarázni, hogy ez a magas önmagukra való fókuszálás inkább arra irányul, hogy jelennek meg mások előtt és nem terjed ki belső állapotaikra, érzéseikre. Anorexiásoknál az alexitímia és a dependencia dimenzió kapcsolata összhangban van azzal a kórképpel, mely szerint az anorexiás betegek számukra jelentős másokra való túlzott támaszkodáson keresztül próbálnak meg biztonságot és önbecsülést szerezni és próbálják meg ez által zavaró érzelmeiket szabályozni. Ezért igyekeznek minden olyan viselkedést legátolni, melyek megzavarhatják ezeket a szimbiotikus kapcsolatokat. A szerzők szerint az anorexiás betegek terápiájára leginkább szupportív megközelítés, míg bulímiásoknál a kognitív viselkedésterápia lehet célravezető. Érdemes lenne további kutatásokat folytatni a témában, más evészavarokat is kivizsgálni. E kutatás jelentősége abban rejlik, hogy egy olyan további tényezőt tár fel, mely sérülékennyé teheti az embereket evészavarokra. Például, ha egy restruktív anorexiás beteg nehézségeket mutat az érzelmek azonosításában és magas szintet ér el az önkritika dimenzión meg van az esélye annak, hogy hajlamos lesz bulímiás zavarba átfordulni. A kutatás korlátai között megemlítik, hogy mivel keresztmetszeti kutatásról van szó, nem vonhatnak le ok-okozati következtetést, valamint megemlítik, hogy esetleg pszichiátriai kontroll-csoporttal (függő, depressziós) is össze lehetett volna hasonlítani az adatokat. Valamint a két depresszió dimenzió egyfajta kontinuumként fogható fel inkább normalitás és patológia között, és nem pedig klinikai diagnózisként.

Falásrohamok pszichológiai kezelési  lehetőségei

Wilson, G. T., Wilfley, D. E., Agras, W. S.,. Bryson, S. W.  (2010). Psychological Treatments of Binge Eating Disorder. Archives of General Psychiatry.67 (1). 94-101.

Készítette: Garai Judit

Kutatási kérdés:

Binge Eating  Disorder (BED) esetén mely kezelési mód a leghatásosabb?  Viselkedéses fogyókúra kezelés (BWL), vezett önsegítés alapú kognitív viselkedésterápia (CBTgsh) vagy a személyi pszichoterápia (IPT)?

A falásrohamom (Binge Eating, BED) a DSM IV evési zavarai közé tartozik. A gyakori és tartós falási epizódokat, kontroll érzetének teljes elvesztése és a kompenzatorikus viselkedés hiányával kapcsolatos distressz jellemzi. Összekapcsolódhat más evési zavarokkal, ill. komorbid pszichiátriai zavarok és pszichoszociális veszteségek is jellemzik. Gyakran túlsúlyosság kapcsolódik hozzá.

A kognitív pszichoterápia (CBT) és személyi pszichoterápia specifikusan az evészavart célozzák meg e betegség kezelése során. Jól kontrollált kutatások bizonyatották, hogy ezek alkalmasak a pszichopatológia, evészavar csökkentésére, ugyanakkor nem voltak hatékonyak a súlyveszteség elérésében. Ezzel szemben a viselkedéses fogyókúrás terápia (BWL), melyet obezitás, így binge eating kezelésekor is használnak, a kalóriabevitel csökkentésével, megfelelő tápanyagok bevitelével és fokozott testedzéssel dolgozik.

A BWL előnye, hogy klinikailag szignifikáns súlycsökeknést tud elérni rövid távon, ill. szélesebb körű kezelőszemélyzet tudja alkalmazni, mint a pszichoterápiát. A vezetett önsegítés alapú kognitív viselkedésterápia (CBTgsh) rövid távon hatékony a BED kezelésében, nem  szakértők is végezhetik, költséghatékony.

Klaszteranalízis során a BED két típusát állapították meg. Egyik negatív affektivitással jellemezhető, rájuk jellemzőbbek lesznek a komorbid pszichiátriai zavarok.

Jelen tanulmány az egyéni pszichoterápia (IPT), BWL, CBTgsh hatását hasonlította össze rövid és hosszú távon. Eredetileg az IPT és másik kettő különbségét akarták mérni. Úgy vélték, hogy az IPT hatékonyabb lesz a negatív affektivitású személyek esetén, mivel ez e téren is hatékony kezelés. Ugyanakkor nem vártak különbséget alacsony negatív affektivitás esetén.

Résztvevők

A résztevőket hirdetésen és klinikai feljegyzéseken keresztül toborozták. Telefonon ellenőrizték a bekerülési feltételeket. Ha megfeleltek, egy személyes interjú, majd egy kérdőív volt a következtő lépés. 18 év feletti, 27-45 BMI közötti személyek kerülhettek a mintába, akik nem voltak jellemezhetőek semmiféle pszichopatológiával. Ezt a SCID-I és SCID-II tesztekkel szűrték.

Az evészavart az EDE(Eating Disorder  Examination) teszt ellenőrizte. Felvették a Rosenberger Önértékelési Skálát, és egy szociális elfogadottságot mérő skálát. Kitöltötték a Beck Depresszió Kérdőívet (BDI) a negativitási fok megállpítása érdekében. 18 pont felett vágták ketté a mintát. A bennmmaradt személyeket egy random sorosolás során osztották be a három csoportba.

Kezelések

24 hétig tartottak. Majd 2 éves utánkövetés jött félévenként.

Egyéni pszichoterápia(IPT)

Az első 4 alkalom az evészavar megjelenésének és jelenlétének körülményeire terjed ki. A második szakaszban előkerülnek a jelenlegi problémák, ezzel segítve a paciens megküzdését. A harmadik rész a haladást, változást, továbbiakban való boldogulást taglalja. Fontos, hogy a kezelés nem koncentrál explicit módon az evészavar menedzselésére, mint a CBT.

Viselkedéses fogyókúra kezelés (BWL)

Csökkentett kalóriabevitel (zsírbevitel 25 %-os csökkentése) testmozgás (heti 2,5 óra) a cél. Nem a fogyást tűzték ki. 16 héten keresztül heti 50 perces ülések voltak, majd 4 kéthetente való, majd 2 havonta megrendezett ülés volt.

Vezett önsegítés alapú kognitív viselkedésterápia (CBTgsh)

Egy terapeuta vezetésével folyik a kezelés. Arra fókuszálnak, hogy önmonitorozási, önkontroll stratégiákat és problémamegoldást fejlesszenek ki. A terapeuta fő feladata, hogy hangsúlyozza, hogy elmagyarázza az önsegítés szerepét, a sikeres végkimenetelre fókuszáljon, és motiválja a tagokat. Összessen 10 ülés volt, mind 25 perces, elsőt kivéve mely 60 perces volt. Az ülések az első 4 hétben hetente kerültek megrendezésre, majd 2 hetente, maj havonta. A terapeuták frissen végzett pszichológusok voltak, terápiás tapasztalat nélkül.

Elemzés

A cél az IPT és CBT összehasonlítása volt. Az eljárás egy 2 (oldal)X2(negatív affektivitás)X3(kezelési csoport) minta szerint lett tervezve. Az első kimeneti változó a binge eatinges napok megjelenése és a tömeg volt az első 28 nap alatt. Post hoc elemzéseket végeztek a kezelések közötti különbségek meghatározására. A kategoriális külünbségek meghatározására logisztikus regressziót alkalmaztak. A hatásmérték meghatározása során az 1 és 2 éves utánkövetéseket figyelték meg. Kovariancianaalízist(folytonos) és logisztikus regressziót (kategoriális) alkalmaztak az utókezelés hatásának megállapításakor.

Eredmények

A résztvevők mind a BWL, mind az IPT kezelést hatékonyabbnak tartották, mint a CBTsgh-t. Ill. azt várták, hogy az IPT szignifikánsan hatékonyabb lesz, mint a CBTgsh a kezelés végére. 3 kihagyott kezelés után lemorzsolódónak tekintették a személyt. Ez IPT esetén fordult elő legkevésbé. Szignifikáns interakció volt a kezelés és negatív affektivitás kapcsolata között. Az utókezelésben nem voltak szignifikáns különbségek. A 3 csoportnak nem volt különbsége a kezelés végére BED terén, úgy, ahogy az egyéb mért változók terén se. A negatív affektivitásnak nem volt szignifikáns hatása. Testtömeg csökkentésben viszont a BWL volt a legsikeresebb.

A negatív affektivitás hatása megjelent  a DSM kritérium szintjén és falásos napok számánál. Magasabb negatív affektivitás esetén kisebb volt a fejlődés. Ugyanakkor ez szignifikánsan nem jelent meg.

Egyéves utánkövetés után szignifikáns különbséget nem találtak. Azonban BWL esetén nagyobb volt a BMI növekedése. Kétéves utánkövetés után szignifiánsan jobban hatott a BED-re az IPT és CBTgsh, mint a BWL.Az egyes kezelések eredményeként elért súlyveszteségek között nem találtak lényeges különbségeket. A BED-ből felépülő paciensek viszont nagyobb súlyt vesztettek, mint azok, akik sosem voltak gyógyuló szakaszban.

Nemspecifikus összetevőket is figyelembe kell venni, úgy mint műveltség, önbecsülés.

Feltáró analízsekben két moderátort azonosítottak: az önbecsülést és az EDE skálán elért pontszámot. Az alacsony önbescülésű személyek BWL esetén rosszabb eredményeket értek el, mint az magas önbecsülésűek. CBT esetén csak kis különbség volt.

Összefoglalás

Jelen tanulmány a témában eddig íródott legnagyobb mintával dolgozott. Hatékonyságbeli különbség csak 2 éves utánkövetés után jött ki az IPT és CBT hatására a BWL-lel szemben a BED terén.

További bizonyítékok a moderátotok elemzéséből származnak. Visszaesés legkevésbé IPT kezelés esetén volt tapasztalható. A CBT kezelésre nem hatott az alacsony önbecsülés az EDE globális pontszámaival összevetve, kivéve, ha azok magasak voltak. Habár az önbecsülés meghatározó moderátor volt, negatív affektivitással való kapcsolatát nem sikerült kimutatni. Jelen tanulmányban a BDI és EDE interakciói hasonlóak voltak az EDE és önbecsülés kapcsolatához, míg a BDI és önbecsülés magasan korreláltak.

Összességében a CBTgsh hatásában nem különbözött az IPT hatásától, habár a kiesési aránya nagyobb volt. A CBT hatása szignifikánsan jobb volt, mint a BWL kezelésé. Elmondható, hogy a CBT a BED egy költséghatékony kezelési módja. Megjegyzendő, hogy komorbid pszichpatológiás zavar sem zárja ki ennek alkalmazási lehetőségét. a BWL –re nem volt hatással az alacsony önbecsülés, kivéve, ha ehhez valósan meglévő evészavar társult. Ezentúl ez a kezelés szignifikáns súlycsökkenést eredményezett.

Más korábbi tanulmányokkal egyetemben itt is bebizonyosodott, hogy azok a személye, akiknél megszűnt a BED diagnózisa, lényegesen több súlytól tudtam megszabadulni,mint atok, akiknél ez továbbra is fennállt. Ez a különbség viszont az utókezelések során már nem mutatkozott meg.

Limitációk közé sorolandó, hogy csak az alanyok 18%-a volt kisebbségi és csak 21% volt férfi. Erősség a nagy minta, a BED szigorú besorolása és bármiféle különbség az egyes csoportok közt, az különböző eljárások kivételével. Az eredmények azt mutatják meg, hogy mindhárom kezelés egyformán volt hatékony a végső tesztelésnél. Az IPT előnye a lemorzsolódás kisebb aránya. 2 év után az IPT és CBT csoportba eső alanyok tartós javulást mutattak, a BWL kezelt tagokkal szemben, akikre visszaesések voltak jellemzőek. Mindezek alapján ajánlott a CBT kezelés, mint kezdeti lépés, és további lehetőségként lehet tekinteni az IPT kezelésre az alacsonyabb önbecsülésű, patológiásabb evészavarral rendelkező pacienseknek.

A  motivációs interjú fogyásra ösztönzi a II-es típusú diabetesben szenvedő nőket

West, D.S. , DiLillo, V., Bursac, Z.,  Gore, S., Greene, P. (2007). Motivational Interviewing Improves

Weight Loss in Women With Type 2 Diabetes. Diabates Care, 30, 1081-1087.

Készítette: Szeifert Noémi

Témafelvetés

Kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy ha motivációs interjú társul a viselkedéses testsúly-kontroll programhoz, az fogyásra és gyakoribb vércukorszint ellenőrzésre ösztönzi-e a nőket II-es típusú diabetes esetén.

Módszer

A kutatás egy ellenőrzött, random mintavételen alapult, melynek minden alanya részt vett egy elhízottak részére tartott 18 hónapos viselkedésterápiás csoportban, valamint egy egyéni motivációs interjún, ill. figyelem kontroll vizsgálaton a testsúly-kontroll program keretein belül. Azon orvosi kezelés alatt álló, II-es típusú diabetesben szenvedő nők vehettek részt a vizsgálatban, akik képesek voltak a testmozgásra. Az eredményeket a 0, 6, 12, 18. hónapban vizsgálták.

Eredmények

217 túlsúlyos nő lett kiválogatva (38% afro-amerikai, 93% retenciós ráta). A motivációs interjúkon részt vett nők szignifikánsan magasabb arányban értek el súlyveszteséget, 6 hónap alatt (p=0,01), és 18 hónap alatt (p=0,04). A motivációs interjút összekapcsolták a viselkedésterápiás testsúly-program szigorú betartásával. Az afro-amerikai nők kevesebb súlytól szabadultak meg, mint a fehérek és kevesebb előnnyel járt számukra a motivációs interjú. 6 hónap alatt náluk is jelentős súlyvesztés volt megfigyelhető, de 18 hónapnál már nem.

Következtetések

A motivációs interjúk hasznos segítséget nyújthatnak a testsúly csökkentő programokban a II-es típusú diabetesben szenvedő nők körében, még ha nem is jelent hosszantartó segítséget az afro-amerikai nők körében.

A II-es típusú diabetesben szenvedő nők nagy része jelentősen elhízott, és a betegségnek magas a komorbiditási aránya. Minden egyes BMI index növekedés jelentősen megnöveli az ezzel a betegséggel kapcsolatos orvosi költségek arányát. A súlyveszteség ezen betegségpopulációban javítja az anyagcsere folyamatokat és egyéb egészségügyi paramétereket. Igaz, a hosszantartó súlyvesztést nehéz fenntartani, különösen a diabetesben szenvedőknél. Az afro-amerikai nők körében különösen nehéz súlycsökkenést elérni, mivel igen magas az elhízás-diabetes aránya ebben a populációban. Ebből kifolyólag az elhízott egyének magas diabetes komorbiditása miatt előtérbe kerültek az ezen irányú kutatások.

A motivációs interjú egy rövid interakció elősegítve és hangsúlyozva a megelőzés fontosságát az elhízás viselkedésterápiás kezelésében. A motivációs interjú jelentősen előmozdította a vércukorszint ellenörző vizsgálatok gyakoriságát, a kezelési utasítások betartását valamint a rövidtávú súlyvesztést, mutat rá a pilot study eredménye. A diétázásra és a testmozgásra ösztönzésben is pozitív hatása volt a motivációs interjúnak. A pozitív kezdeményezés ellenére, eddig még nem volt hosszú távú értékelése a programnak. A jelenlegi tanulmány célja, az h eldöntse van e járulékos eredménye a motivációs interjúnak a súlycsökkentő programokban, az elhízott és II-es típusú diabetesben szenvedő nők körében.

Magányosság mint a problémás  internethasználat oka és okozata: Az internet használat és a pszichológiai  jóllét kapcsolata

LaRose, K.J. & Peng, W. (2009). Loneliness as the cause and the effect of problematic Internet use: The relationship between Internet use and psychological well-being. CyberPsychology & Behavior, 12(4), 451-455.

Készítette: Fekete-Győr Albert

Absztrakt

A kutatás azon a feltételezésen alapul, hogy az egyik fő motiváció az internet használatra a pszichés feszültség (pl. magányosság, depresszió) oldása. A kutatás rámutatott, hogy a magányos és szociálisan kevésbé jó képességű személyeknél kényszeres internet használat alakulhat ki, ami negatív élethelyzetekhez vezethet (pl.: más fontos tevékenységek elhanyagolása, a munka, iskola és más fontos kapcsolatok területén) a problémák megoldása helyett. Az ilyen negatív élethelyzetek felerősíthetik a személyek izolálódását az egészséges szociális tevékenységektől és még inkább magányossághoz vezetnek. Ugyanakkor korábbi kutatások azt mutatják, hogy az internet közösségi használata (pl.: közösségi oldalak, chat) problémásabbak lehetnek a szórakozási célú használatnál (pl.: letöltések), ez a kutatás nem mutatott ki különbséget a két használati mód kapcsolatának erősségében a kényszeres internethasználattal.

Bevezetés

A pszichológiai jóllét és az internethasználat kapcsolata egy régóta fennálló kérdése a számítógép alapú kommunikációkutatásnak. Az eredeti kérdésre, mely az internet káros hatását vizsgálta, a kutatási eredmények azt találták, hogy az internet általában növeli a pszichológiai jóllétet. Ugyanakkor a túlzott internethasználatot vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a kontrollálatlan, vagy kényszeres internet használat rossz hatással van a pszichológiai jóllétre, mint például a depresszióra és a magányosságra. Más kutatások megfordították a kapcsolat irányát, azaz a pszichológiai diszfunkciók, mint a magányosság és a depresszió okozzák az addiktív, megrögzött, problémás internethasználatot. Egy friss longitudinális vizsgálat eredményei szerint az internethasználat és a pszichológiai jóllét közti kapcsolat kétirányú lehet. Ezen eredmények alapján, ez a kutatás megvizsgálja a versengő elméleteket a pszichológiai jóllét szerepéről a kényszeres internethasználatban az alábbiak szerint:

-          pszichológiai problémákkal (pl.: magányosság) rendelkező személyek hajlamossága a kontrollálatlan internethasználatra,

-          problémás internethasználat negatív élethelyzeteket okoz, mint például a valós szociális helyzetekből való kivonódás.

Az egymást részben fedő elméletek fejlesztésével és integrálásával megérthetők a pszichológiai jóllét és az internethasználat hatásai egymásra, és azok következményei. Ez a vizsgálat megkülönbözteti még a különböző típusú internethasználatot, mint a közösségi oldalak, letöltés és chat, megvizsgálja, ezek hogyan különböznek a problémás internethasználat szempontjából.

Az internethasználat pszichológiai szorongás modelljei

Davis szerint a pszichológiai problémák, mint a magányosság és a depresszió távoli okai a problémás internethasználatnak. Az ilyen problémákkal rendelkezők jobban kedvelik az online interakciókat, mivel ezeket kevésbé találják kockázatosnak, mivel ezek anonimek. Az ebből következő modell szerint, akiknek nehézségeik vannak saját maguk megmutatásával, inkább az online kommunikációt preferálják. Ahogy egyre több időt és figyelmet fordítanak az online kapcsolataikra, néhányuknak nehézségeik lesznek az internethasználatuk kontrollálásával, kényszeressé válnak. Ez negatív élethelyzetekhez vezethet, mint a gyengébb iskolai vagy munkahelyi teljesítmény, szociális kapcsolatok hanyagolása. Az első hipotézis szerint a szociális képességek nehézségei pozitívan együtt járnak az online interakciók preferenciáival, ami pozitívan együtt jár a kényszeres internethasználattal, ami pozitívan együtt jár a negatív élethelyzetek bekövetkezésével.

Davis szerint a magányosság csak távoli oka a problémás internethasználatnak, mivel a magányos emberek nem elégedettek az offline szociális életükkel, ezt az elégtelen szociális képességeikkel magyarázzák, ami okozza a problémás internethasználatot. A magányosságnak ugyanakkor közvetlenül is hatnia kéne a problémás internethasználatra, mivel ők úgy érezhetik, hogy jobban tudnak kapcsolatot teremteni és kifejezni magukat online. Ezt a közvetlen kapcsolatot már korábbi kutatások is feltárták, valamint, hogy ez az önszabályzás károsodásához vezethet. Ennek egyik lehetséges elméleti magyarázata Bandurától származik, mely szerint az elégedetlen személyeknek nem hatékony az önszabályzása, mivel hajlamosabbak az önkontroll visszaállításának kevésbé eredményesebb módjait preferálni. A második hipotézis szerint a magányosság közvetlen kapcsolatban van a szociális készségek hiányával, az online kapcsolatok preferenciájával és a kényszeres internethasználattal.

Egy másik perspektívából a magányosság inkább okozata az internethasználatnak, mint oka. A negatív élethelyzetek okozhatnak magányt mivel ezek (hiányzás munkából, iskolából, szociális helyzetekből) izolálják a személyt az offline szociális helyzetekből. Ugyanakkor az esetleges hosszabb ideig tartó hiányzás ezen helyzetekből és ennek következményei stresszorként hathatnak, amik rossz érzéseket váltanak ki. Az online kapcsolatok preferenciája, offline izolációhoz vezethet, mivel ez az előbbiek preferenciáját jelenti, amiért kevesebb idő jut a való-világ béli kapcsolatokra. A szociális képességek elégtelensége szintén oka lehet a magányosságnak. A harmadik hipotézis szerint a negatív élethelyzetek, az online szociális kapcsolatok preferenciája és az elégtelen szociális képességek közvetlen kapcsolatban állnak a magányossággal.

Az internethasználat különbségei

Az internethasználat különböző típusai változtak az idők során, a mai egyetemisták leginkább a közösségi oldalakat és a mediafileok letöltését preferálják. A közösségi oldalak és csetelési lehetőségek online szociális aktivitásként kategorizálhatók, míg a médiafileokhoz történő hozzáférés kevésbé szociálisként. Mivel a problémás internethasználatot inkább az online szociális internethasználathoz kötik, így az előbbiekben felvázolt modellek is ezen esetekben illeszkednek jobban, a kevésbé szociális internethasználathoz képest. A negyedik hipotézis szerint a magányosság erősebben kapcsolódik az elégtelen szociális képességekhez, a szociálisabb online aktivitásoknál. Az elégtelen szociális képességek erősebben kapcsolódnak az online interakciók preferenciájához, a szociálisabb online aktivitásoknál. Az online interakciók preferenciája erősebben kapcsolódik a kényszeres internethasználathoz, a szociálisabb online aktivitásoknál. A magányosság erősebben kapcsolódik a kényszeres internethasználathoz, a szociálisabb online aktivitásoknál.

Hasonlóan, ha a szociális aktivitások kényszeresek, és valószínűsítik a problémás kimenetelt, akkor az elégtelen szociális képességek, az online interakciók preferenciája és a negatív élethelyzetek jobban hozzájárulnak az elmagányosodáshoz a szociálisabb online aktivitásoknál. Az ötödik hipotézis szerint az elégtelen szociális képességek, az online interakciók preferenciája, a negatív élethelyzetek erősebben kapcsolódnak a magányossággal a szociálisabb online aktivitásoknál.

Módszertan

Két középnyugati egyetem 635 diákja vett részt a kutatásban (58% nő). A résztvevőknek ki kellet választani a kedvenc online aktivitásokat 11 kategóriából (közösségi oldalak, zeneletöltés, filmletöltés, chat, online játék, szerencsejáték, vásárlás, pornó, fórumok, aukciók és e-mail), a zene és filmletöltést összevonták. A legnépszerűbb hármat 475-en választották (közösségi oldalak, letöltés, chat). A magányosságot a 10 itemes Russel’s UCLA magányosság skáláján mérték. Az elégtelen szociális képességeket a Self-Monitoring skála két tételével mérték. Az online interakciók preferenciáját a Caplan teszt három tételével mérték, amiből a kényszeres internethasználatot és a negatív élethelyzeteket is számolták. Minden tétel hét fokú Likert skálát tartalmazott. Két útelemzés modellt vizsgáltak külön az AMOS 6.0 programmal, az egyikben a magányosság volt a bemeneti változó, míg a másikban a kimeneti.

Eredmények

Az első modell, ahol a magányosság volt a bemenő változó, nem illeszkedett jól a népszerű online aktivitásokból létrehozott változóra. Ezért az elégtelen szociális képességek és a kényszeres internethasználat hibatagjait összekapcsolták. Ezt egy szociokognitív elméleti modell támasztja alá, mely szerint az elégtelen szociális képességek és az internethasználat reflektál az általános önszabályzásra. A kijavított modell jobban illeszkedett és alátámasztotta az első és a második hipotézist.

A másik modellnél is csak a hasonló változtatás elvégzése után (a két hibatag korreláltatásával) illeszkedett a modell megfelelően.

Több csoportos elemzést alkalmaztak az negyedik hipotézis vizsgálatához, mely megmutatja, hogy ugyanaz az útvonal a különböző adathalmazokhoz (közösségi oldalak-, letöltés- chat-preferencia) szignifikáns különbséggel alkalmazható-e. Az negyedik hipotézisnél a hat együttjárási viszonyból a következő háromnál volt szignifikáns különbség: magányosság és online interakciók preferenciája,  magányosság és kényszeres internethasználat, elégtelen szociális képességek és online interakciók preferenciája.

Az ötödik hipotézisnél hasonló eljárás alkalmazásával két együttjárási viszonynál találtak szignifikáns különbséget: online interakciók preferenciája és magányosság, elégtelen szociális képességek és online interakciók preferenciája.

Diszkusszió

Az első hipotézis, azt az elképzelést támasztja alá, hogy a magányos személyek, akik az interneten próbálják kompenzálni gyengébb szociális képességeiket, valószínűbben tapasztalnak negatív élethelyzeteket, ahelyett hogy megoldanák fennálló problémáikat. Úgy tűnik, akiknek pszichológiai problémáik vannak, nehézséget okoz nemcsak az egészséges szociális kapcsolatok kialakítása a való életben, de az internethasználatuk szabályozása is. Így végül ezek a személyek kénytelenek újabb problémával szembesülni. A felgyülemlett problémák pedig még inkább az internethasználat meneküléskénti alkalmazásához vezet, ami még inkább izolálja őket és még magányosabbá válnak. Az előbbi folyamatok egy önrontó körhöz vezetnek, mely a kontrolálatlan internethasználaton alapszik. A kutatás szerint a letöltések preferenciája vezet leginkább a magányossághoz az online aktivitások közül. Ezek szerint az internet szórakoztató lehetőségei vannak leginkább rossz hatással a pszichológiai jóllétre, szemben a közösségi használattal.

Testmozgást és viselkedésváltozást  elősegítő infokommunikációs technológia alapú intervenciók gyermekek és  serdülők körében: szisztematikus összefoglaló

Lau, P. W. C., Lau, E. Y., Wong, D. P., Ransdell, L. (2011). A systematic review of information and communication technology–based interventions for promoting physical activity behavior change in children and adolescents. Journal of Medical Internet Research, 13(3), 1-18.

Az összefoglalót készítette: Balázs Regina

Bevezetés

Bár a rendszeres testmozgásnak számos pozitív hatása ismert (többek közt csökkenti a mellrák, a magas vérnyomás, a koszorúér betegségek, a kettes típusú cukorbetegség, és az elhízás kialakulását) gyermekek és serdülőknél esetében, túlnyomó részük nem végez fizikai aktivitás. Ezt előmozdítandó, az utóbbi években több intervenció is a fiatal populáció ”megmozdítását” tűzte ki célul, leginkább szemtől szemben történő edukációkat, és a tömegmédiát használva. Ezek eredményei azt mutatták, hogy bár a szemtől szembeni interakciók (pl. strukturált fizikai aktivitás programok, egyéni tanácsadás) hatékonynak bizonyulnak, a hatás csak kis méretű, valamint a mindennapi időbeosztás, a lakóhely, és az említett szolgáltatások ára okozta nehézségek miatt viszonylag kevesen veszik igénybe őket. A kis hatásméret és a limitált elérhetőség miatt az ilyen intervenciók közegészségügyre gyakorolt hatása is mérsékelt. A tömegmédián (TV, rádió, ingyenes nyomtatott kiadványok) keresztül az intervenciók szélesebb körben is elterjedhetnek, bár továbbra is maradnak hiányosságok (pl. visszacsatolás hiánya). Az internet, és az okostelefonok elterjedésével azonban lehetőség nyílik arra, hogy a fizikai aktivitás előmozdítását célzó intervenciók minél több gyermekhez és serdülőhöz eljussanak. Az így készített intervenciós programokat a kutatók számos, testmozgással kapcsolatos viselkedésváltozásra hatást gyakorló faktor mentén tudják a fiatalok igényeihez igazítani (pl. nem, etnikum, testsúly, a változás fázisai, önhatékonyság, korlátok), több formátumban is el tudják juttatni a célpopulációhoz (pl. üzenet, hangfelvétel, video, animáció), valamint lehetőség nyílik visszacsatolásként szolgáló üzenetek, automatikus emlékeztetők, és társas támogatás nyújtására is.

            Az infokommunikációs technológiára (továbbiakban: IKT) épülő kutatások, tanulmányok, valamint az ezek eredményeit összegző szisztematikus összefoglaló tanulmányok száma az elmúlt években fokozatosan nőtt, azonban továbbra is kevés fókusz irányul a gyermekek és serdülők testmozgására és viselkedésváltozására. Lau és munkatársai jelen tanulmányukban éppen ezért erre a korosztályra helyezték a hangsúlyt, és náluk is arra, hogy mennyire eredményesek az internetes, az e-mail-es, és a rövid szöveges üzenetben közvetített (továbbiakban: SMS) testmozgásra irányuló intervenciós programok.

Módszer

A jelen szisztematikus összefoglalóba beválogatott cikkek a CINAHL, Medline, PsycInfo, PubMed és Web of Science internetes adatbázisokból kerültek ki, 1997. január 1 – től 2009. december 31-ig terjedő megjelenési időszakkal. Bekerülési feltétel volt hogy a tanulmányok kurrens nemzetközi szaklapban jelenjenek meg, randomizált kontrollvizsgálatok legyenek, egy specifikus testmozgást elősegítő intervenciós programot mutassanak be, legyen minimum egy mért viselkedéses kimeneti változó, gyerek (6-12 év) és serdülő (13-18 év) mintán dolgozzanak mind a kísérleti, mind a kontrollcsoportban, valamint az internet, e-mail és/vagy SMS legyen az intervenció fő információszolgáltatási módja. A kontrollcsoportok tagjai nem IKT intervenciókban, nem a korábban említetett IKT intervenciós formák egyikében, vagy egyáltalán nem részesültek intervencióban. A tanulmányok módszertanának ellenőrzéséhez egy már korábban is alkalmazott 13 itemes (és így összesen 13 pontos) skálát használtak, mely alapján csak a 9 pont fölötti tanulmányokat válogatták be az elemzésbe. Így a kezdeti 2606 tanulmányból végül csak 9 tanulmányt használtak fel jelen összefoglalóhoz. Az összesített minta 1456 főből állt, 48,1%-os női részvétellel.

A beválogatott tanulmányok eredményeit az alábbiak alapján összegezték: publikálás ideje és helye, a tanulmány jellemzői (kutatási elrendezés, használt infokommunikációs eszköz, célviselkedés), résztvevők jellemzői (minta nagysága, életkor, csoportok), intervenció jellemzői (időtartam, kontaktgyakoriság, elméleti alapok, viselkedésváltoztatási technikák típusa és száma, infokommunikációs kezdeményezés stratégiája). Az alkalmazott viselkedésváltoztatási technikákat Abraham és Michie taxonómiája alapján kódolták. Az infokommunikációs kezdeményezés szempontjából a csoportokat a szerint különböztették meg, hogy a résztvevő, vagy a kutató kezében van-e az irányítás (azaz pl. a résztvevőnek a hét általa választott két napján kellett meglátogatnia egy bizonyos weboldalt, vagy a kutatótól kapott hyperlink, e-mail, SMS tartalmazta az instrukciókat). Az intervenciós csoportokban elért eredményeket három jellel kódolták: pozitív szignifikáns változás volt tapasztalható (↑), nem volt szignifikáns változás (→), vagy negatív irányú szignifikáns változás volt megfigyelhető (↓). Az intervenciós és kontrollcsoportokban bekövetkező változások közti különbséget szintén három kóddal látták el a szerint, hogy a szignifikáns különbség az infokommunikációs (+), vagy a kontroll csoport irányában mutatkozott meg (-), valamint, ha nem volt szignifikáns különbség a csoportok között (0).

Eredmények

Bár az áttekintett tanulmányok heterogenitása miatt jelen összefoglaló egyfajta narratív áttekintésnek tekinthető leginkább, és a beválogatott tanulmányok kis száma miatt is indokoltak további vizsgálatok a területen, az eredmények így is érdekesek és jó kiinduló pontként szolgálhatnak a jövő kutatásai számára.

            A korábbi tanulmányok leginkább az internet alapú prevenciók hatékonyságáról számoltak be, jelen összefoglaló alapján azonban elmondható, hogy az SMS alapú intervenciók is éppen olyan hatásosak lehetnek. Mivel azonban a 9 tanulmányból mindössze 4 vizsgált elméleti modelleket a kimeneti változók alapján, a testmozgás és viselkedésváltozás mechanizmusának pontosabb feltárásához további kutatásokra van szükség.

            7 tanulmányban hasonlítottak össze IKT-alapú intervencióban részesülő csoportokat nem IKT-alapú, vagy semmilyen intervencióban nem részesülő csoportokkal, melyekből 6 esetén bizonyult minimum olyan hatékonynak az előbbi, mint az utóbbiak. Ezek közül 3 esetben ugyanolyan hatékonynak, 3 esetben pedig hatékonyabbnak bizonyultak az IKT intervenciók, mint például a szemtől szembeni interakcióra építők. Bár a kutatások túlnyomó része mindkét fajta intervenciót vizsgálja (sok esetben akár egymás kiegészítőjeként), valamint felmerül annak a kérdése is, hogy az IKT intervenciók esetén mi okozza pontosan a kimutatott hatékonyságot (pl. a kontaktok napi gyakorisága a személyes találkozók heti rendszerességével szemben), az IKT-alapú intervenciók hatékonynak bizonyulnak, különösképpen akkor, amikor más csatornát használó intervenciókkal is kiegészülnek. A kezdeményezést/irányítást a kutatók kezébe helyező kutatások pedig feltehetően azért bizonyultak hatékonyabbnak, mert a különféle automatikus és/vagy személyre szabott tartalmak (pl. linkek, személyes visszajelzések) egyrészt nagyobb gyakorisággal érkeznek a résztvevőkhöz, másrészt rugalmasan alkalmazkodnak a személyek napirendjéhez. Nem kell megtervezniük, hogy hol és mikor iktassák be a mindennapjaikba a programot, hanem elég, ha ugyanúgy használják infokommunikációs eszközeiket, mint általában tennék. Az ilyen típusú kutatási elrendezésnek az intervenció hatásméretére, az intervenciós kitettség mértékére, és a terápiahűségre gyakorolt hatásának pontos feltárására azonban további kutatásokra van szükség.

            3 tanulmányban a csoporton belüli különbségek nagy hatásméret mellett bizonyultak szignifikánsnak, így megvizsgálták azt is, hogy melyik intervenciós jellemző vezethetett ehhez az eredményhez. Azok az intervenciós programok, melyek elméleti modellekre épültek, és a kutatók kezébe helyezték az kezdeményezést/irányítást, szignifikánsabb eredményekhez és magasabb hatásmérethez vezettek, mint a többi kutatás. Az elméleti modellekre építő tanulmányok csekély száma miatt az azonban nem volt kimutatható, hogy pontosan mely viselkedésváltozás-elmélet bizonyul a leghatékonyabbnak.

Összefoglalás

Jelen szisztematikus összefoglaló eredményei alapján tehát elmondható, hogy az IKT-alapú intervenciók sikeresek lehetnek a gyermekek és serdülők körében, különösképp akkor, ha kiegészülnek egyéb intervenciós módszerekkel is. Továbbá azok az intervenciók bizonyulnak a leghatékonyabbnak (magasabb szignifikanciaszint és hatásméret), melyek elméleti modellen alapulnak, és a kutatók általi kezdeményezésre építenek. Mivel több kutatásban is hiányzott az intervencióban nem részesülő kontrollcsoport, ezért a hatékonyság kimutatásának érdekében további kutatásokra van szükség, valamint érdemes lenne utánkövetést alkalmazni, és az intervencióknak való kitettség mértékéről is pontos beszámolást adni az egyes tanulmányokban. A szisztematikus összefoglaló alapjául szolgáló tanulmányok alacsony száma miatt azonban a szerzők óvatosságra intik az olvasókat/kutatókat eredményeik felhasználásában.

Hasonló, mégis különböző. Az  egészségviselkedés különböző útjai férfiak és nők esetében

Wei C. Wang, Anthony Worsley, Wendy Hunter (2012). Similar but different. Health behaviour pathways differ between men and women. Appetite, 58, 760-766.

Az összefoglalót készítette: Balázs Regina

Bevezetés

A fejlett országok öregedő népességére jellemző az idős emberek rossz egészségi állapota. A vezető halálokok között azonban számos életmód-függő betegség is szerepel, amiknek a száma csökkenthető, ha sikerül megváltoztatni az emberek olyan egészségkárosító magatartásformáit, mint például a szegényes étrend, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a fizikai inaktivitás. Több tanulmány is született már arról, hogy a különböző demográfiai jellemzők (kor, jövedelem, iskolázottság) milyen szerepet játszanak az egészségkárosító magatartásformák kiváltásában és fenntartásában. Ezek eredményei alapján elmondható, hogy az idősebbek a fiatalokhoz képest eltérően táplálkoznak, valamint, hogy az alacsonyabb szocioökonómiai státuszban lévők több energiában gazdag ételt fogyasztanak. További tanulmányok pszichológiai jellemzők (pl. személyes értékek, társadalmi ideológiák) hatását vizsgálták az egészségkárosító magatartásformák hátterében, melyek alapján elmondható, hogy az univerzalizmus (a közösség és a természet nagyrabecsülése) pozitív kapcsolatban áll az egészséges táplálkozással, míg a hedonizmus (miszerint az öröm a legfontosabb dolog az életben) negatív kapcsolatban áll az egészséges táplálkozással és az egészségviselkedéssel egyaránt. Egy amerikai kutatás arra az eredményre vezetett, hogy azok a felnőttek, akik odafigyeltek az étkezésükre éttermi körülmények között is, naponta minimum 5 alkalommal fogyasztottak zöldséget vagy gyümölcsöt, valamint napirendszerességgel végeztek valamilyen testmozgást, sikeresebben tudták fenntartani a testsúlyukat. Jelen tanulmány célja a férfiakra és a nőkre jellemző, egészségviselkedést befolyásoló tényezők feltárása annak érdekében, hogy megállapíthatók legyenek a közös, valamint az egyes nemekre jellemző egészségviselkedési magatartásformák.

Módszer

A résztvevők egyszerű véletlen mintavétellel kerültek kiválasztásra az ausztráliai Victoria állambeli választási névjegyzékből. Összesen 2472 35 év feletti személy került kiválasztásra, akik közül 1105-en töltötték ki a kérdőívet.

Az eljárás a Dillman (2009) által javasolt lépések szerint zajlott. Először egy előkészítő levelet küldtek ki a résztvevőknek, majd egy hét múlva ismét kiküldésre került ez a levél a kérdőívvel együtt. 2 héttel később kaptak egy emlékeztető képeslapot, majd újabb 2 héttel később azok számára, akik az első kérdőívre nem válaszoltak, egy „helyettesítő kérdőív” került kiküldésre.

A kérdőív

Egészségviselkedés

A résztvevőknek egy kérdést kellett megválaszolniuk (Milyen gyakran csinálja az alább felsorolt dolgok közül bármelyiket annak érdekében, hogy elérjen/fenntartson egy egészséges testsúlyt?) egy 10 tételből álló lista mentén (pl. odafigyelek a bevitt kalória mennyiségére; igyekszem kisebb adagot fogyasztani az étkezéseim során; igyekszem gyümölcsöket és zöldségeket fogyasztani a magas zsír- és kalóriatartalmú rágcsálnivalók helyett; éttermekben gyakran kis adagot rendelek; naponta legalább 30 percet sportolok). A válaszokat egy 5 fokozatú Likert-skálán értékelték a kitöltők („0”: soha; „4”: mindig).

A testsúlyra és az egészségi szokásokra fordított figyelem

A résztvevőknek szintén egy kérdést kellett megválaszolniuk (Mennyi figyelmet fordít átlagosan az itt felsoroltakra?) az alábbi tételek mentén: személyes egészséggel kapcsolatos szokások, megfelelő mennyiségű fizikai aktivitás, egészséges (alacsony zsírtartalmú) étrend követése, valamint a testsúly szabályozása. A válaszadás ebben az esetben is egy 5 fokozatú Likert-skála mentén történt.

Személyes értékek

A személyes értékek mérésére Schwartz érték-kérdőívének 22 itemét használták a kutatás során. Több korábbi kutatás is mutatott már ki kapcsolatot az univerzalizmus valamint a hedonizmus vonatkozásában is, így ez a két ellentétes érték került jelen tanulmány elemzésének középpontjába is.

Testtömeg index, alkoholfogyasztás és dohányzás

A testtömeg indexek (body mass index, továbbiakban BMI) az önbeszámolón alapuló magasságból (cm) és testsúlyból (kg) kerültek kiszámításra. Az alkoholfogyasztást valamint a dohányzási szokásokat egy-egy eldöntendő kérdéssel mérték (Fogyaszt egy átlagos napon több mint két pohár alkoholt? Dohányzik?).

            A demográfiai adatok közül a nemre, az életkorra, az éves családi jövedelemre, valamint az iskolai végzettségre kérdeztek rá a kérdőívben.

Eredmények

Az egészségviselkedés és a prediktív tényezők közti kapcsolat a vártak szerint alakult: szignifikáns különbség volt kimutatható férfiak és nők között. Férfiak esetében az egészséges táplálkozás, az éttermi szokások és a fizikai aktivitás pozitív kapcsolatban álltak a testsúlyra és az egészségi szokásokra fordított figyelemmel. A testsúlyra és az egészséges életmódra fordított figyelem negatív kapcsolatban állt a dohányzással és az alkoholfogyasztással, de pozitív kapcsolatban az univerzalizmussal. Érdekes eredmény, hogy a kutatók pozitív kapcsolatot találtak a rendszeres alkoholfogyasztás és a fizikai aktivitás mennyisége között, az életkor, az iskolázottság, a BMI és a hedonizmus azonban semmilyen kapcsolatot nem mutatott a testsúlyra és egészségi szokásokra való odafigyeléssel, az étkezési szokásokkal, valamint a fizikai aktivitással a mintában résztvevő férfiak esetében.

            A nőknél a prediktív tényezők és a testsúlyra valamint az egészségi szokásokra való figyelem közti kapcsolatok nagyon komplexnek bizonyultak. Az életkor előre haladtával a nők egyre több figyelmet fordítottak a testsúlyukra és az egészséges életmódjukra, ám egyre alacsonyabb pontszámot értek el a hedonizmus skálán. A magasan iskolázott nők magasabb univerzalizmus pontszámokat értek el, mint alacsonyabban iskolázott társaik. A magasabb testsúllyal jellemezhető nők egészségesebben táplálkoztak és odafigyeltek az étkezéseikre, de kevesebb figyelmet fordítottak a súlyukra és az egészségi szokásaikra, mint az alacsony testsúlyú nők, akik viszont nagyobb figyelmet fordítottak testsúlyukra és egészségei szokásaikra, de kevesebb egészséges ételt fogyasztottak és nem figyeltek a rendelt adag mennyiségére, amikor étteremben étkeztek. A dohányzó nők kevesebb figyelmet fordítottak a testsúlyukra, és az egészségi szokásaikra, mint a nem dohányzók. Azok a nők, akik rendszeresen több, mint két pohár alkoholt fogyasztottak egy átlagos napon, alacsonyabb univerzalizmus pontszámokat értek el, mint azok, akik nem fogyasztottak ilyen gyakorisággal alkoholt. Mind az univerzalista, mind a hedonista nőkre jellemző volt a testsúlyra és az egészségi szokásokra való odafigyelés. Továbbá a férfiakhoz hasonlóan a nőkre is jellemzőnek bizonyult a testsúlyra fordított figyelem és az egészségi szokások központi közvetítő változói szerepe: azok a nők, akik nagy figyelmet fordítottak a testsúlyukra és az egészségi szokásaikra, egészségesebben táplálkoztak, több fizikai aktivitás végeztek, és étkezésükre éttermi fogyasztás esetén is odafigyeltek.

            Összefoglalva elmondható, hogy a nők és férfiak egészséges táplálkozása, éttermi szokásaik és fizikai aktivitásuk kapcsolatban állnak a testsúlyra és az egészségi szokásokra való odafigyeléssel és a személyes értékekkel, valamint nők esetében a BMI értékekkel és a demográfiai jellemzőkkel is.

Diszkusszió

A tanulmány részben a korábbi kutatások eredményeit igazolta az ausztrál mintán, részben pedig kiterjesztette tudásunkat az egészséges táplálkozás, az éttermi szokások, a fizikai aktivitás és a BMI értékek közti valószínűsítheti ok-okozati kapcsolatok terén. A kutatás új felfedezései közé tartozik a személyes értékek, a dohányzási és alkoholfogyasztási szokások, valamint a BMI értékek központi hatása a testsúlyra és az egészségi szokásokra fordított figyelemre. Ezen eredmények számos új kutatás alapjául szolgálhatnak az egészségviselkedés és az egészségfejlesztés területén.

Az eredmények jól mutatják, milyen különbözőek is a két nemre jellemző egészségviselkedési formák. A nők egészségviselkedési szokásaira több (jelen tanulmányban vizsgált) változó fejtette ki hatását, mint a férfiakéra. Ez azonban nem meglepő, hiszen bár a családmodellek változnak, továbbra is jellemzően a nők felelnek a család élelmiszerellátásáért és az ételek elkészítéséért, ami miatt várhatóan jobban odafigyelnek az ételek minőségére. Ezen kívül továbbra is jellemző, hogy a nőket a testsúlyuk és az alakjuk alapján ítélik meg, ami ahhoz vezet, hogy diétát folytassanak annak érdekében, hogy a környezetükben kialakult ideális női testsúllyal és alakkal kapcsolatos elvárásoknak minél jobban meg tudjanak felelni. Végezetül pedig a nők továbbra is érdekeltebbnek mutatkoznak az egészség témakörében a férfiaknál, ami jelezheti azt is, hogy jellemzően ők felelnek nagyobb mértékben a gyerekek és a család egészségéért.