A mindennapi  stressz hatása a pozitív és negatív mentális egészségre:

az énhatékonyság közvetítő szerepe

Schönfeld, P., Brailovskaia, J., Bieda, A., Zhang, X. C., & Margraf, J. (2016). The effects of daily stress on positive and negative mental health: Mediation through self-efficacy. International Journal of Clinical and Health Psychology, 16(1), 1–10. doi: 10.1016/j.ijchp.2015.08.005

Készítette: Farkas Vera (Neptun: IIVEMV)

            A traumatikus események mellett a napi stresszhatásokat egyre inkább elismerik a mentális egészég fontos kockázati tényezőjeként. Az általános énhatékonyság szerepét a napi stressz és a mentális egészséggel összefüggésben azonban még nem vizsgálták korábban. Pszichopatológiai tünetek hiányában az énhatékonyság közvetítő hatásait tesztelték a pozitív és a negatív mentális egészség tekintetében. Az eredmények alapján az énhatékonyság a napi stresszorok hatásainak a közvetítője. A pozitív mentális egészség tekintetében jobb hatásmértékkel rendelkezik, mint a negatív esetében.

            Noha a stresszt fontos kockázati tényezőként ismerik el, nem mindenki rendelkezik károsodott mentális egészséggel, aki stresszt él át. Számos bizonyíték mutatja ugyanakkor azt, hogy a krónikus stressz jósolja be leginkább a mentális állapotot. A napi stresszorok kumulatív hatásai fontos előrejelzői a depresszió és a szorongás tüneteinek megjelenésének. A stressz és a mentális állapot közötti kapcsolat erőssége az eltérő személyes karaktertől és stratégiától függ. A krónikus stressz hatásai személyes tulajdonságok révén egy még nem igazán vizsgált terület. Az énhatékonyság pozitív rezisztenciaforrás, amely része a kognitív értékelési folyamatnak és elengedhetetlen a stressz szabályozásához. Az egyén képes megfelelő módon teljesíteni a kihívásokkal teli helyzetekben ezzel. Ezen stresszszabályozó képesség alapján sok kutatás azt sugallja, hogy közvetítőként működik a stresszes élet eseményei és a depressziós tünetek között. A teljes mentális egészség nem pusztán a pszichopatológiai tünetek hiánya, a hagyományos egydimenziós modell már nem elegendő. A mentális egészség két dimenzióra osztható. A pozitív mentális egészséget a pszichológiai működés és az általános jó közérzet optimális módjának tekintik. Ezzel szemben a negatív mentális egészség magában foglalja az egészségügyi problémákat, pszichopatológiát vagy pszichiátriai rendellenességeket. Összefüggésük ellenére ez a két tényező különbözik egymástól, és viszonylag függetlenül működhetnek A magas énhatékonyság a szubjektív jó közérzet, az optimizmus és az élettel való elégedettség magas szintjéhez kapcsolódik Az alacsony énhatékonyság viszont a szorongás és depresszió további tüneteivel kapcsolatos. A mentális egészség tehát több, mint a pszichopatológiai tünetek hiánya.

            A tanulmány célja az általános észlelt énhatékonyság szerepének vizsgálata abban, hogy a mindennapi stressz milyen hatással van mind a mentális egészség pozitív, mind negatív vonatkozásaira, elsődlegesen egy populációt reprezentáló mintában. Az önhatékonyság felfogása között a kutatók különbségeket feltételeznek, mivel a keleti kultúrákat inkább kollektivistának, kevésbé individualizmusnak és önfókusznak tekintjük a nyugati kultúráknak. A másodlagos célja jelen kutatásnak az általános észlelt önhatékonyság tompítóhatásainak vizsgálata német, orosz és kínai főiskolai hallgatói mintán

            A kutatásban résztvevőket a Bochum Optimizmus és Mentális Egészség tanulmányi program keretében toborozták. Ebben összesen 1031 fő vett részt, 18-87 éves kor között. Életkor, nem, iskolai végzettség alapján is reprezentatív volt a minta a németországi népességhez. Emellet a kulturális különbségek vizsgálatára pszichológia szakos hallgatókat is gyűjtöttek Németországból (394 fő) Oroszországból (604 fő) és Kínából (8669 fő).

            A kutatók több mérőeszközt is felhasználtak. A negatív mentális egészséget a széles körben alkalmazott Depresszió Szorongás Stressz Skálával (DASS-21) mérték. A résztvevők a negatív érzelmi állapotok 21 központi tünetét egy héten keresztül egy négyfokú skálán osztályozzák. A pszichometriai tulajdonságok klinikai és nem klinikai mintákon egyaránt jól meghatározottak. A belső konzisztencia értékei kiválóak, a Cronbach értékének összesített szintje 0,96 a jelen tanulmány mintájában. A Pozitív Mentális Egészség Skála (PMH) a jó közérzet érzelmi, pszichológiai és társadalmi aspektusainak 9 elemét egy négyfokú skálán értékeli. A bemutatott tanulmány mintájában a Cronbach értéke 0,94-es szinten áll. A Brief Daily Stressor Screening kérdőív (BDSS) a mindennapi stresszt kiváltó események 9 elemét egy 5 fokú Likert skálán értékeli. Segítségével figyelemmel lehet követni a mindennapjainkat befolyásoló kellemetlenségeket, mint a családi felelősségek, egészségügyi problémák, pénzügyi korlátok, iskolai vagy munkahelyi elégedetlenség, lakással való elégedetlenség, más személyekkel kapcsolatos nehézségek. A DASS-21 stressz alskálájával ellentétben az általános stresszmutatókból áll, mint a stresszhez kapcsolódó tünetek, például a relaxációs problémák. A magas értékek a napi stressz magas szintjét jelzik. A Cronbach-érték 0,82 volt, jelezve a jó megbízhatóságot. Az általános Énhatékonysági Skálát (GSE) a megértett énhatékonyság általános értelmezésének értékelésére használható 10 olyan elem esetében, amelyeket négypontos skálán értékelnek. Olyan képességeket foglal magában, amelyek képességeinek kiértékelésére vonatkozik váratlan helyzetekben vagy meglepő eseményekben. Jelen tanulmány mintája 0,86 megbízhatósági együtthatót mutatott.

            A statisztikai elemzések során Bootstrap módszerrel mérték azt, hogy az észlelt énhatékonyság milyen mértékben meditálja a napi stressz hatását. Ebben a nem-paraméteres eljárásban a teljes adatkészletből kiválasztott esetek mintájával végeznek műveleteket. Az összhatásokat, valamint a közvetlen és közvetett hatásokat a normál legkisebb négyzetek regressziós analízise segítségével külön becsülik meg a pozitív és negatív mentális egészségre vonatkozóan. A gyorsított konfidencia intervallumok megadásával az 1. típusú hibák aránya kisebb lesz. A méréseket SPSS programban csinálták.

            A német populáció reprezentatív mintájában a BDSS, a GSE és a PMH átlagai mind meghaladták a standard értékeket. A DASS-21 szintje az alsó skálákkal együtt az alsó tartományba esett. Az elemzések azt mutatták, hogy az összes változó szignifikáns korrelációt mutat egymással minden mintában. A Pearson korrelációs együttható szignifikáns volt a napi stresszhatások valamint a pozitív egészség között. A nagyobb értékű énhatékonyság szorosan összefüggött a kevésbé negatív mentális egészséggel és a depresszió, stressz és szorongás ritkább tüneteivel. Fordított korrelációt észleletek az észlelt énhatékonyság valamint a napi stresszorok, illetve a pozitív és negatív mentális állapot között.

            A népesség alapú mintában a Bootstrap módszerű mediáció elemzés szoros kapcsolatot mutatott a napi stresszorok és a negatív mentális egészség, illetve az előbbiek és az alskálák depresszió, szorongás, és stressz értéke között. A napi stresszorok fordítottan kapcsolódtak a pozitív mentális egészséghez. Ennél is fontosabb azonban, hogy a meditációs hipotézisnél az érzékelt énhatékonyság jelenléte csökkentette ezeket a hatásokat. A negatív mentális állapot esetén, a változó kimenetel okán, csökkent a napi stresszorok összesített hatása akkor, ha az észlelt énhatékonyságot is magába foglalta a modell. Depresszió, szorongás és stressz esetén hasonlóan alakultak az eredmények. A pozitív mentális egészség szempontjából a napi stressz együttes hatása szintén csökkent az észlelt önhatékonyság ellenőrzése révén.

            Végül a közvetett hatások jelentőségét vizsgálták meg. Ezek az elemzések további bizonyítékokat szolgáltattak az észlelt énhatékonyságról, mint közvetítőnek a napi stresszorok és a negatív mentális egészség, valamint a napi stresszorok és a depresszió, szorongás és stressz tünetei között. Az észlelési hatékonyságon keresztüli közvetítés szignifikáns volt a pozitív mentális gyógyulási eredmény szempontjából. A pozitív mentális egészség kimenetele esetében nagyobb a mediációs vagyis a közvetítő hatás. A német, orosz és kínai hallgatók mintáinak eredményeiben a mediációs hatások hasonlóan szignifikánsan nagyobbak voltak a pozitív, mint a negatív mentális egészség szempontjából. A pozitív mentális egészségre gyakorolt ​​legnagyobb hatásméret mindegyik mintában előfordult.

            Az észlelt énhatékonyság szerepe a mindennapi nehézségek, valamint a pozitív és a negatív mentális egészség összefüggéseiben mostanáig még kiaknázatlan területe a tudománynak. Jelen tanulmány rámutatott arra, hogy a napi stressz mentális egészségre gyakorolt ​​hatását a napi stressz által az általános észlelt énhatékonyságra gyakorolt ​​hatása közvetíti. A mediációval kapcsolatos elemzések eredményei mentálhigiénés szempontból jelentősek voltak. Mindezek ellenére a kutatóknak a teljes mediációs modellt nem sikerült megalkotni, mivel a mindennapi stresszorok közvetlen hatásai továbbra is szignifikánsak. Valószínűsíthető, hogy többféle tényező alakítja a mindennapi stressz és a mentális egészség közötti kapcsolatot. Olyan más belső erőforrások, mint az önértékelő optimizmus, illetve a külső pszichoszociális erőforrások, a szociális támogatás vagy a társadalmi identitás egyaránt meghatározó szerepet játszhatnak a tompítási folyamatban.

            Az a megállapítás, hogy az általános észlelt énhatékonyság közvetítői hatásai hasonlóak a pozitív és a negatív egészség között is egy új megállapítás a kiterjedt szakirodalomban. A mindennapi stresszorok hatásának fokozottssága jelentősebb a pozitív mentális egészség esetében, mint a negatívnál. Ez illeszkedik a mentális egészség kettős tényezőjéhez, elismerve a pszichológiai működést és a mentális egészségproblémákat különálló, mégis összefüggő dimenzióként. Eredményeink mutatták be először azt, hogy a mentális egészség két dimenziójában eltérő védő mechanizmusok lehetnek a mindennapi élet stressztompító folyamatainak összefüggésében.

            A németországi, oroszországi és kínai hallgatói minták vizsgálatával az eredményeket különféle kultúrákban is tudták igazolni. Habár néhány kulturális különbség előfordult a hatásméretekben, az általános észlelt énhatékonyságon alapuló mediációs hatások mindegyik mintában szignifikánsak voltak. A kutatók szerint a nemzetek közötti kvantitatív összehasonlítást azonban óvatosan kell mérlegelni mindaddig, amíg meg nem állapítják a konstrukciók mérési invarianciáját. Kiemelkedően érdekes tény az, hogy a negatív és a legmagasabb pozitív mentálhigiénés skálák a kínai mintában találhatók meg.

            Az ok-okozati összefüggésekre vonatkozó következtetéseket korlátozza a tanulmány keresztmetszeti jellege és az önjelentő kérdőívek kizárólagos támaszkodása. A kutatók szerint olyan jövőbeli kutatásra van szükség, amely egyrészt magában foglalja a mediátor kísérleti mentális manipulációját, másrészt több sorozatban gyűjti az adatokat a napi stressz hosszú távú következményeinek tisztázására.

            Az egészséges és a lelkileg sérült emberek közötti jobb megkülönböztetéshez klinikai mintára van szükség. Egy korábbi kutatásban bebizonyították, hogy a súlyos életesemények depressziós tünetekre gyakorolt ​​hatását az énhatékonyság csak abban az esetben mérsékelte, ha a személy korábban is depresszióban szenvedett. Akiknél nem fordult elő ilyen probléma korábban, ők náluk az énhatékonyságnak nem volt mérséklő ereje. További vizsgálatokra van szükség a stresszcsökkentő mechanizmusok és a stressz hosszú távú következményeinek pszichofiziológiai természetű megértéséhez. A kutatók feltételezik azt, hogy az énhatékonyság egy évvel a traumatikus stressz után is befolyásolja a neuroendokrinológiai stresszreakciót és a stressz tüneteit. A megküzdési mechanizmusok és az általános pszichológiai erőforrások alapján olyan teljes mediációs modellre lesz szükség, amely figyelembe vesz számos külső és belső erőforrást, valamint a mentális egészség mindkét oldalát, hogy teljes átfogóbb képet kapjunk mindennapi stressz egészségünkre gyakorolt hatásairól.

             A tanulmány legfontosabb eredménye az, hogy az általánosan észlelt énhatékonyság közvetítő szerepet töltött be a napi stressz pozitív és negatív mentális egészségre gyakorolt ​​hatása között, ideértve a depresszió, szorongás és stressz tüneteit. A működés és a megküzdés pozitív mutatóira irányuló prevenció elengedhetetlen a szubjektív stressz szempontjából. Mivel az énhatékonyság megváltozhat, a jövőbeli kezelési módok értékes célpontját képezi. Ezek az eredmények nemcsak egy széles körű populációban mutatták ki, ahol a mentális egészség széles körű skálája van jelen, hanem kulturálisan egymástól eléggé eltérő egyetemi mintákon is. Az olyan pszichológiai erőforrások erősítését, mint az általános énhatékonyságot kellőképpen elő kell mozdítani, hogy a stressz egészségre gyakorolt ​​hatása lecsökkenthető legyen a pszichiátriai rendellenességek kialakulása előtt.

A Tourette-szindrómás gyerekek szülei és gondozói által átélt mindennapos tapasztalatok, kihívások kvalitatív  feltárása

Ludlow, A. K., Brown, R., & Schulz, J. (2016). A qualitative exploration of the daily experiences and challenges faced by parents and caregivers of children with Tourette’s syndrome. Journal of Health Psychology, 23(14), 1790–1799. doi:10.1177/1359105316669878

Az összefoglalót készítette: Cseterki Tamás

Elméleti háttér

A Tourette-szindróma (TS) olyan idegrendszeri fejlődéshez kapcsolódó zavar, melyet eltérő komplexitású vokális, illetve motoros tikkek jellemeznek és amely rendszerint 18 éves kor alatt jelenik meg, háromszor nagyobb eséllyel fiúk, mint lányok körében.

A TS-val diagnosztizált gyerekek szüleinek számos problémával kell megküzdenie, mivel magukat a gyerekeket is rengeteg viselkedéses (pl. mozgásszervi fájdalmak, önsértés), szociális-érzelmi (pl. kiközösítés), valamint iskolai teljesítményhez kapcsolódó (pl. koncentrációs nehézségek) nehézség elé állítja ez az állapot, valamint megannyi esetben olyan komorbid zavarok is megjelennek, mint az OCD (Obszesszív-Kompulzív Zavar) vagy az ADHD (Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar). A szülőknek nem csak a gyermekek állapotával, azok vonzataival, valamint a tünetek komplexitásából fakadó – mely magába foglalja a motoros, illetve vokális tikkek kombinációit: előbbi esetében különböző testrészek rángása, grimaszok, tapintási, illetve szaglási kényszer;  utóbbi esetében köhögés, krákogás, magas hangok adása, önismétlés (palolália), illetve mások ismételgetése (echolália) – nehézségekkel, hanem azok folytonos változásával, megjósolhatatlanságával is szembe kell nézniük, rengeteg esetben szűk időbeli, illetve pénzügyi korlátok között, ami megnövekedett stresszszinttel és fokozódó érzelmi problémákkal járhat esetükben. Nehezítheti a körülményeket, hogy nem egyszer aluldiagnosztizálják a gyerekeket, vagy a diagnózis felállításának kritériumaként a nyilvános helyen való káromkodást jelölik meg.

Egy másik probléma a megértés, mely olyan tünetek esetén lehet nehezebb például, amikor a gyerek addig ütögeti a pohárt az asztalhoz, míg a számára megfelelő érzést nem éli át. A szülőkben a megválaszolatlan kérdések a gyerek betegségével kapcsolatban azt az érzést kelthetik, hogy rossz szülők, amihez hozzá adódhat a bűntudat, melyet egy, az erős öröklődési faktorról szóló információt is érintő diagnózis vonhat maga után. 

Módszer

A kutatás résztvevőit Nagy-Britannia vezető TS kutató és támogató tevékenységet folytató intézményén, a Tourette’s Action-ön keresztül toborozták, önkéntes jelentkezés által.

A vizsgálatban összesen 15 fő vett részt (11 nő - 4 férfi). A minta magába foglalt három párt, akik gondozói, illetve szülei voltak 7-17 éves kor közötti, TS-val élő gyerekeknek. Jelen minta esetében 12-ből 9 gyermekre vonatkozóan a szülők olyan komorbid betegségekről számoltak be, mint az ADHD, ODD (Oppozíciós-zavar), valamint Autizmus Spektrumzavar.

Interjúfejlesztés és adatgyűjtés

A kutatók korábbi, idegrendszeri fejlődési zavarokra (pl. Autizmus Spektrumzavar) vonatkozó kutatásokra alapozva állítottak össze egy félstrukturált kérdőívet, melyben a tényszerű kérdések által (Mióta rendelkezik a gyermek diagnózissal; Van -e kísérő diagnózis?) egyrészt hangsúlyt fektettek a bizalom kiépítésére, másrészt figyelmet fordítottak a szűlők, valamint a Tourette’s Actions megfogalmazásbeli kritériumaira.

A fő kérdések:

1. El tudná mondani, hogy Önnek, mint Tourette-szindrómával élő gyermek szülőjének milyen kihívásokkal kell szembesülnie?

2. Megosztaná velünk, hogy milyen támogatásban van része?

3. Mely támogatásokat, illetve szolgáltatásokat talált hasznosnak?

+1 – Változtak -e a kihívások, melyekkel szembe kellett néznie, ahogy a gyermeke egyre idősebbé vált?

A vizsgálat során a szülők válaszai alapján újonnan felmerült témákat a kutatók szintén beépítették az interjúba. A kutatás etikai tanúsítványát a Hertfordshire Egyetem, valamint a British Psychological Society (BPS) biztosította, a vizsgálatot félstrukturált interjú felvételben tapasztalt kutatók végezték az alanyok otthonában, akik tájékoztatott beleegyezéssel járultak hozzá a vizsgálat menetéhez. A kutatás három héten keresztül zajlott, 30-70 perces szakaszokban.

Tematikus adatelemzés

A kutatók az interjún elhangzottakat felvették, majd szó szerinti átiratot készítettek, mely átiratokat tematikus analízis technikájával elemeztek. A szövegeket teljes egészében elolvasták, majd a szülők által elmondottakat összevetették a kérdésekben szereplő témákkal, ezt követően az NVivo szoftver segítségével kódolás és szűkítés után olyan témákat határoztak meg, melyek megfelelően reprezentálják a szülők által elmondottakat, tekintettel az átfedésekre és az egyedi megjelenésekre. Az elemzés szigorúságának biztosítása érdekében a meghatározott témák kiterjedt felülvizsgálatát úgy végezték el, hogy a témákat iteratív folyamat révén átnevezték, felosztották, illetve egyesítették. Az végső témák hitelesítését két független szakértő végezte.

Eredmények

A kezdeti kódolás 80 kódot eredményezett, melyből 20 altémát hoztak létre, míg végezetül négy fő témát határoztak meg:

A gyermekek kihívást jelentő viselkedésével való megküzdés

A szülőknek olyan, a mindennapi élet minőségét befolyásoló tünetekkel kell szembenézniük, mint a tikkek, agresszió, illetve dührohamok. A résztvevők nem csak azért érzik magukat felelősnek, hogy valamilyen módon kezeljék a tüneteket, hanem a kívülállók reakcióiért is.

15 szülőből 14 úgy nyilatkozott, hogy nehézséget jelent számára megküzdeni azokkal a tikkekkel, amelyek megjelennek gyermekénél, különösen abban az esetben, ha durva, veszélyes vagy éppen önsértő tikkekről van szó. A szülők rámutattak, hogy ezek a tünetek hatással vannak úgy a mindennapi életre, mint a munkához kapcsolódó elköteleződésre. Beletartoznak ebbe például a munkavállalást nehezítő komplex gyermekgondozási igények, vagy a tikkek esetleges súlyosbodása esetén egy bevásárlóegység elhagyásának szükségessége, valamint egy esetleges nyaralás kevésbé látogatott helyre való szervezése, azonban 15-ből 8 szülő esetében ide tartoznak az olyan mindennapi tevékenységek is, mint a fogmosás vagy a fektetés, melyeket nagymértékben képesek megnehezíteni a tikkek. 15-ből 4 szülő olyan problémákról is beszámolt, mely anyagi következményekkel jár: ilyen az egyik esetben, hogy a szülő a gyermek folyamatos gondozása miatt nem tud dolgozni, a másik esetben pedig fokozott amortizálódás miatt pótolni kell az otthoni tárgyakat.

Szakemberek és közösség – tévhitek, valamint a megértés hiánya

A TS titokzatosságát sok esetben az orvosoknak sem sikerül megérteniük, nagyon magas szintű  tudáshiány övezi ezt a komplex állapotot, amit nagymértékben torzít a média által a TS-ról mutatott kép. A szülők számára ez az állapot okozza a leginkább a tehetetlenség érzését. 15-ből 12 szülő úgy nyilatkozott, hogy amikor először megosztották másokkal, hogy gyermekük TS-el él, akkor egyből szembe találták magukat a feltevéssel, hogy a gyermekük kényszeresen káromkodik. Erre orvossal megesett példát is fel tudtak hozni. 15-ből 6 szülő elmondása alapján a családban is megjelenik a meg nem értettség, különösen az idősebb generáció részéről.

Gyermekük oktatási intézményével kapcsolatos negatív tapasztalatok

A szülők rengeteg  frusztrációt fejeztek ki válaszaikban a mainstream iskolákban jelen levő meg nem értettséggel kapcsolatban. Gyermekeiknek önmagában az is nagy kihívást jelent, hogy elnyomják tikkjeiket, amihez hozzáadódnak a koncentrációs nehézségek, valamint a problémáikra az iskola személyzetétől érkező haszontalan válaszok. 15-ből 2 esetben odáig vezetett a támogatás hiánya, hogy a gyermek már nem ment iskolába.

Sok esetben azt tapasztalták, hogy annak ellenére, hogy egyeztettek az iskolával a gyermek speciális igényeiről, nem voltak megfelelően követve a megbeszéltek, főleg a kommunikáció hiányából fakadóan a gyermek gondozásában érintett pedagógusok körében.

A szülők többsége úgy érzi, hogy az ezen intézményekben való, TS-val kapcsolatos tudatosság növelésével nagy mértékben javíthatnának az életminőségen. Ugyanakkor az egyik szülő kiemelt egy pozitív példát, miszerint fia iskolája rendkívül nagy hangsúlyt fektet gyermeke támogatására (anélkül, hogy túlságosan másként kezelnék) olyan gyakorlatokkal, mint például egy kártya biztosítása, melyet felmutathat, amennyiben úgy érzi, hogy ki kell mennie kiélnie tikkjeit, valamint esetlegesen külön teremben való értékelése.

Támogatás és szolgáltatások TS-el élő családok számára

15-ből 14 tapasztalat alapján a TS-hoz kapcsolódó szolgáltatások, illetve támogatási lehetőségek inadekvátak, sőt többen úgy érzik, harcolniuk kell a támogatásért. Egy anyuka elmondta, hogy az orvos reakciója annyiban kimerült, hogy „Hagyják annyiban ..”. Ő egy TV műsor alapján döbbent rá, hogy gyermekének TS-ja van, így felkeresett egy specialistát.

Öt esetben arról számoltak be, hogy az orvosok trivializálnak, illetve hallgatólagos megvetéssel vannak a helyzettel szemben („oké volt a gyerek”), így a szülők azt érzik, mintha ők lennének fontoskodók. 10 szülő arról számolt be, hogy abban az esetben, mikor speciálisan ide vonatkozó segítő szervezethez fordultak, akkor ott inkább a komorbid tünetekre fókuszáltak (Asperger, ADHD), azonban a TS-re vonatkozó útmutatást minimálisnak találták (6 esetben).

Arra a kérdésre, hogy mi tanácsolnának egy szülőnek, akinek gyermekét frissen diagnosztizálták, a szülők nagy része a többi szülővel való kapcsolat kiépítését javasolta.

Diszkusszió

A megértés hiányából, valamint a tünetek komplexitásából fakadóan a TS-val élő gyermekek szülei különösen stresszesnek élhetik meg helyzetüket. A válaszok alapján a tikkek kezelésének mikéntje ugyanúgy jelentős problémát okoz, mint a tehetetlenség érzése. A válaszok alapján a szülőknek meg kell küzdeniük a napi szintű gyakorlati nehézségekkel, de kiemelhetjük a diagnosztikus folyamatokkal kapcsolatos fenntartásokat (harc a diagnózisért, elutasítás), valamint az orvosok, illetve tanárok, tünetekkel kapcsolatos oktatására mutatkozó igényt, nem utolsó sorban pedig a tévhitek jelenlétét a betegséggel kapcsolatban.

A diagnózissal és a tévhitekkel folytatott harc TS-el élő szülők esetében fokozottan növeli a stresszt, valamint annak érzését, hogy megnehezítik a gyermekük életét egy amúgy is nehéz időszakban. A szélsőséges (fizikai veszély, durvaságból fakadó szociális következmények) esetekben a szülőknek egyedi vonatkozásokkal, következményekkel is meg kell küzdeniük, melyek nagy hatással vannak az iskolai, szociális életre, illetve a hétköznapokra egyaránt. Ezekben az esetekben fontos a tudatosság, hogy a szülők megfelelő támogatást kaphassanak.

Ami az elérhető kezeléseket illeti, ezek inadekvátsága szintén a TS-ra vonatkozó tudás hiányát jelzi. A hatásosság növeléséhez vezető út a szakemberek, tanárok, illetve kortársak edukációjánál kezdődik. A szülők tapasztalatai alapján a gyermek helyzete rosszabb az iskolában, ha a tanárok nem elég felkészültek, ezért szükséges a megfelelő edukáció. Amennyiben ők maguk felkészültek, úgy rendkívül fontos, hogy a tünetekre vonatkozó tudást megosszák a diákokkal is, valamint elősegítsék egy inkluzív környezet megteremtését.

A tanároknak nyújtott pszichoedukációnak olyan elemeket is érdemes tartalmaznia, mint például extra idő biztosítása a számonkérések során vagy egy külön hely biztosítása, ahol a gyerek kiélheti a tikkjeit.

Jelen kutatásban azok a szülők számoltak be pozitívabb tapasztalatokról, akiknek lehetőségük adódott magyarázattal szolgálni a többi szülő, valamint kortárs számára. Korábbi kutatások is rámutattak, hogy nagyban segíti a szülők és gyerekek helyzetét a támogató csoportok jelenléte, hiszen itt megoszthatják negatív érzéseiket, közös tapasztalataikat, valamint információt nyújthatnak egymásnak a kezelésekkel kapcsolatban. A támogató csoportot nem minden szülő részesíti előnyben, azonban a közösségi támogatás elengedhetetlen a hatékonyabb megküzdéshez. Továbbá azok a szülők, akik gyermekük teljesítményére,  valamint bátorítására fókuszáltak szintén pozitívabb tapasztalatokról számoltak be.

Korlátok

A kutatás korlátai közé tartozik azt önkéntes részvételen alapuló minta használata, mely magába foglalja annak a lehetőségét, hogy azok a szülők, akiknek negatívabb tapasztalatai vannak inkább szívesen vesznek részt a kutatásnak. A résztvevők Nagy-Britannia több részéből is érkeztek, ezért eredményeink tükrözhetik az országszerte elérhető támogatás mértékét. A tanulmányba bevont gyermekek kora szintén széles skálán mozog. Valószínűsíthető, hogy a fiatalabb gyermekek szülei által megfogalmazott aggodalmak eltérnek a serdülők szüleiétől, ezért a jövőben differenciáltabban érdemes vizsgálni ezt különböző szakaszokra lebontva. Szintén nem vizsgálták az anyák, illetve apák eltérő tapasztalatait, ami fontos lehet annak tükrében, hogy azon anyák esetében, akik gyermekei valamilyen fejlődési zavarral küzdenek, fokozott a fizikai, valamint érzelmi feszültség kockázata.

Az affektivitás, mint mediátor az optimizmus és az  életminőség kapcsolatában olyan férfiaknál, akik HIV pozitív férfiakkal létesítettek szexuális kapcsolatot

Vera-Villarroel, Pablo & Valtierra, Arturo & Contreras, Daniela. (2016). Affectivity as mediator of the relation between optimism and quality of life in men who have sex with men with HIV. International Journal of Clinical and Health Psychology. 16. 10.1016/j.ijchp.2016.07.001.

Készítette: Garamvölgyi Lilla

Elméleti bevezető

Napjaink aktív kezelési lehetőségei által a HIV/Aids egy gyógyíthatatlan, halálos betegségből kezelhető, krónikus betegséggé alakult. A betegek várható élettartama növekedett és céllá vált az általános életminőségük javítása is. A WHO szerint az életminőség vizsgálata során figyelembe kell venni a személy fizikai és mentális állapotát, társas kapcsolatait, környezetét, vallását, hiedelmeit és véleményét, beleértve ebbe a pozitív és negatív érzelmeket is. Kutatások kimutatták, hogy az életminőség szintje alacsonyabb a HIV fertőzöttek esetén, mint más krónikus betegségben szenvedőknél, ennek oka pedig a prognózis illetve a kezelés negatív következményeiben lelhető fel. Azt is megállapították, hogy erős kapcsolat van a depresszív állapotok illetve a HIV fertőzöttek által megélt stressz mértéke, a HIV fertőzés megállítása illetve az antiretrovirális kezelés melletti elköteleződés és az általános életminőség között.

A pozitív gondolatok segítik az egyéneket adaptívabban megküzdeni a stresszkeltő eseményekkel, ez a jól-lét érzéséhez és jobb, észlelt életminőséghez vezet, míg a maladaptív megküzdési stratégiák magasabb szintű distresszel és depreszzióval járnak együtt. Ezek a hatások kimutathatók voltak rákos, epilepsziás, hemodialízises és bypass műtéten átesettek esetén is. Esetükben megfigyelték, hogy az optimizmus segítette őket az egészségességre való törekvésben és a kezeléseken való részvételben akkor is, ha az esetleg fájdalommal vagy kellemetlenséggel járt.

HIV fertőzöttek körében kevesebb kutatási eredmény van arra vonatkozóan, hogy hogyan függ össze az optimizmus az életminőséggel. Korábbi vizsgálatok nagyrészt úgy találták, hogy az optimizmus és az életminőség között pozitív együttjárás van, ami befolyásolja az egészség megítélését, a jóllétet és a depresszív tünetek gyakoriságát. Ez hatással lehet a kezelés menetére a HIV fertőzöttek esetén.

A pozitív és negatív affektusok megfigyelése is elterjedt az utóbbi években. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a pozitív affektivitás (PA) fejleszti az egészséget, mert egészségesebb életmóddal, alacsonyabb korai halálozási kockázattal jár együtt, míg a negatív affektivitás (NA) hátrtáltatja a problémamegoldást és rossz egészséggel, rossz betegséghez való alkalmazkodással jár együtt. Ezeket az eredményeket összekapcsolhatjuk azzal, hogy az affektivitás és a kognitív folyamatok befolyásolhatják az észlelt életminőséget. Születtek kutatások, amelyek azt állapították meg, hogy összefüggés van a pozitív affektivitás és az életminőség között HIV fertőzöttek esetén. De a pozitív és negatív affektivitás mediátorként is megjelenhet, ez a mediáció azonban csak tanulókból álló mintán volt megfigyelhető, HIV fertőzöttek esetén nem.

Ammirati és mtsai azt találták, hogy az optimizmus pozitív kapcsolatban van a pszichológiai jólléttel, a pszichológiai jóllét pedig negatív kapcsolatban áll a HIV fertőzéssel kapcsolatos negatív stigmatizációval. Emellett a környezeti jóllét és a mentális egészség voltak azok a változók, amelyek a leginkább bejósolták az észlelt jóllétet a HIV fertőzöttek körében. Az a kérdés azonban még nem került megválaszolásra, hogy a pozitív és negatív affektivitás hogyan függ össze az egészséggel.

A fentiek alapján a kutatók 3 célt tűztek ki:

a)      Az optimizmus és az életminőség közötti kapcsoalt felmérése HIV-vel élő emberek körében

b)      Annak meghatározása, hogy a pozitív és negatív affektivitás mediátorként működik-e

c)      Annak felmérése, hogy vannak-e különbségek a többi változóval lévő kapcsolatban, amelyeket ez a két típus határoz meg, illetve, hogy mi ezek közvetítő szerepe

Módszer

Résztvevők

A mintát 116 férfi alkotta, akik létesítettek szexuális kapcsolatot HIV ferzőtött férfiakkal és Chile valamelyik HIV csoportjához tartoznak. A résztvevők kiválasztása nem valószínűségi mintavétellel történt, ennek alapjául a Chile jogi és intézményi keretrendszere szolgált, ami szigorú titoktartást biztosít, ami a HIV fertőzöttek esetén az erős diszkrimináció és stigmatizáció miatt kiemelten fontos. A résztvevők önkéntesen vettek részt a kutatásban. Átlagéletkoruuk 36.8 év (SD=9,06) a diagnózis óta eltelt átlagos idő 8.2 év (SD=4,72). Az anonimitás biztosítása érdekében a kérdőíveken nevek helyett csak kódok szerepeltek.

Mérőeszközök

-          Demográfiai adatokra vonatkozó kérdések: életkor, szexuális orientáció, oktatásban töltött évek, fertőzés ideje(évek), munka

-          Élet Orientáció Teszt Revised(LOT-R): 10 tételből álló kérdéssor, amelynek megválaszolása során a résztvevők egyetértésüket fejezték ki az adott tétellel egy 5 fokú skálán a „teljesen egyetértek”-től  az „egyáltalán nem értek egyet”-ig. A skála 4 „töltelék” tétellel is rendelkezik annak érdekében, hogy a kérdőív célja ne legyen egyértelmű a kitöltők számára. Chronbach a = .51

-          Pozitív és negatív affektivitás skála (PANAS): az affektivitás pozitív és  negatív dimenzióját méri. 40 melléknevet tartalmaz, amelyek érzelmi állapotokat fejeznek ki, a válaszadás 1-től 5-ig terjedő skálán történik. A negatív affektivitás alskála a szubjektív distressz, a pozitív affektivitás alskála pedig a környezettel kapcsolatos pozitív érzelmek mérésére szolgál. Chronbach a = .71 és .82 a pozitív és negatív affektivitás esetén.

-          WHO életminőség – Bref (WHOQOL-Bref): 26 tételből álló skála, az első kérdés az életminőség általános értékelésére, a második az egészséggel való elégedettségre vonatkozik. 24 további kérdés az életminőség 4 dimenziójának értékelésére ad lehetőséget. A 4 dimenzió a fizikai egészség, mentális egészég, társas kapcsolatok, környezet. Chronbach a = .69 től .77-ig.

Adatfelvétel

Az anonimitás biztosításának érdekében a résztvevők a nevük helyett csupán kódszámokkal szerepeltek. 3 segítő csoport tagjai vettek részt a kutatásban, mindhárom társaság alapú csoport és mindhárom csoport hozzájárul ahhoz, hogy tagjai részt vegyenek a kutatásban. Az informált beleegyező nyilatkozat aláírása után a résztvevők kitöltötték a tesztbattériát. A kutatás egy nagyobb projekt részeként jött létre, amelynek célja a jóllét feltérképezése.

Adatfeldolgozás lépései

1.      Leíró statisztika a következő változókra: optimizmus, affektivitás, életminőség demográfiai változók (élekor, iskolázottság, munka, betegség ideje)

2.      Korreláció vizsgálat: pontbiszeriális korreláció a munka, és Pearson-korreláció a további változók vizsgálatára

3.      Mediáció vizsgálata: az előfeltételek tesztelése Baron és Kenny és Kenny, Kashy és Bogler módszere alapján

Eredmények áttekintése

A kapott eredmény, miszerint nincs korreláció az optimizmus és az életminőség dimenziói között (általános egészség és fizikai egészség) nem egyezik meg a korábbi kutatások eredményeivel. Ezek erős kapcsolatot találtak az optimizmus és az egészség között a HIV fertőzöttek esetén is. Azt azonban, hogy az optimizmus együtt jár a társas kapcsolatokkal, korábbi kutatások még nem állapították meg annak ellenére, hogy ez az együtt járás egyértelműnek tűnhet, hiszen a társas kapcsolatok hasonlóan hatnak, mint a társas támogatás, amely korábbi eredmények szerint is kapcsolatban áll az optimizmussal. A PA  nem jelent meg az adatelemzés során mediátorként az optimizmus és az életminőség faktorai között, az NA azonban mediátorként van jelen az optimizmus és az általános életminőség valamint a környezet között. Ez nem egyezik a korábbi kutatások eredményeivel, amelyek azt mutatták, hogy mind a pozitív, mind a negatív affektivitás megjelenik mediátorként. A kapott eredményt okozhatta a stressz közre játszása, ami a NA-val együtt jár és köztudott, hogy a krónikus betegségek során gyakori a stressz. Az eredmények alátámasztják, hogy szükség van programokra, amelyek növelik az optimizmust és csökkentik a NA-t a HIV fertőzöttek körében, ezzel emelve az életminőségüket. Az eredmények is alátámasztják annak gyakori előfordulását, hogy az NA a célok elérésének motivációját csökkenti. Erre azonban megoldás nyújthatnak a kognitív-viselkedéses intervenciók, amelyek bizonyítottan növelik az optimizmust a HIV-vel élők körében. Az eredmények és a javasolt módszerek a klinikai gyakorlatban is alkalmazhatóak, személyre szabott kezelési tervek részeként vagy csoportos terápiákban.

A kutatás limitációi között kell említeni, hogy az optimizmus mérésére használt skála megbízhatósága nem magas, de elfogadható. A minta mérete is korlátok közé tartozik, hiszen nagyobb minta eredményei általánosíthatóbbak. Ide tartozik a kutatási elrendezés is, mivel longitudinális kutatás esetén az optimizmus változásokat mutat.

Boldog  te, egészséges én? Egy boldogabb pár függetlenül bejósolja az egyén jobb  egészségét.

Chopik, W. J., O’Brien, E. (2017). Happy You, Healthy Me? Having a Partner Is Independently Associated With Better Health in Oneself. Health Psychology, 36 (1), 21-30.

Készítette: Sinka Ármin

Absztrakt

Cél: Romantikus partner boldogság és egészség szintjének vizsgálata az egyén fizikai egészségére.

Módszer: Nagy elemszámú, nemzeti szinten reprezentatív mintán (N = 1981 pár), többszörös lineáris regressziós modell alkalmazásával került elemzésre, hogy a házastárs élettel való elégedettsége hozzájárul-e az egyén saját egészséghez a saját élettel való elégedettség kontrollja nélkül és emellett is.

Eredmények: Először is, a saját boldogság jobb egészségi állapotot és edzettséget jelzett előre (r > .07), akárcsak előző kutatásokban. A házastárs boldogsága önmagában előre jelezte a magasabb egészséget (r > .06) a saját boldogság hatásán felül és túl.

Konklúzió: A tanulmány egy újszerű, korábban kevéssé vizsgált szociális mechanizmusra világít rá az egészség szempontjából, méghozzá arra, hogy az egyén saját boldogságán túl egy boldogabb pár is hozzájárul a jobb egészséghez. A pontos ok-okozati összefüggések még nem tisztázottak.

Bevezetés

Háttér

Mi teszi az egészséges embert? A kérdés megválaszolásának egy lehetséges módja, hogy megvizsgáljuk az adott személy boldogságának mértékét. A magas élettel való elégedettség magasabb immunteljesítményt, jobb szív és érrendszeri funkcionálást, hosszabb életet és a krónikus stresszel szembeni védő faktort jelent. Ezen kívül, számos kutatás kapcsolatot talált a két változó között a demográfiai, életkörülménybeli, és alap edzettségi szinten túl is. Az általam bemutatott tanulmány a vizsgálódást kiterjeszti az interperszonális változókra is, hisz mindennapi tevékenységeink folyamatos társas interakciók kontextusában történnek. Az emberek jobb hangulatról, nagyobb boldogságról, magasabb élettel való elégedettségről számolnak be, ha olyanokkal vannak körülvéve, akik maguk is pozitívak, boldogok és elégedettek. Hasonlóan fittebbek és jobb egészségi állapotnak örvendenek, ha olyan társas háló veszi őket körül, melyben a tagok fittebbek és jobb az egészségi állapotuk. Jelen bemutatott tanulmány az egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb kapcsolatot vizsgálja mindebből: a párkapcsolatot, mely diádikus jellegéből kifolyólag külön figyelmet érdemel a téma vizsgálatakor.

Az uralkodó nézet szerint a két változó között a viselkedés teremti meg a kapcsolatot. A pozitív érzelmi állapotok energetizálnak, facilitálják a motivációt, a cselekvést és az elköteleződést, ezért a boldogabb emberek nagyobb valószínűséggel edzenek, ellenőrzik súlyukat, nagy energiát fektetnek mindennapi cselekedeteikbe, az aktív pihenést preferálják, és szívesebben vonódnak be egyéb egészséghez hozzájáruló cselekvésekbe, mint boldogtalan társaik. Azonban a vizsgálódás ezen módja - mely csak a saját boldogságszintre koncentrál - figyelmen kívül hagyja, hogy egy fontos másik - romantikus partner - érzelmi állapota milyen hatással lehet ennek a folyamatnak a megváltoztatására. Több korábbi kutatás a partner különböző karakterisztikáinak az egyéni egészségre és élettel való elégedettségre való tranzakcionális hatásaira mutatott rá. Ezek a tanulmányok azonban keresztmetszeti jellegükből kifolyólag figyelmen kívül hagyták, hogy a párok hosszú távon is hatnak egymásra. Pl. végstádiumban lévő vesebetegeknél a házastárs depresszív tünetei csökkentek idővel. Vagy ha az egyik tag pozitívan változtat szokásain - leteszi a cigarettát, kevesebbet iszik, többet edz -, akkor a másik viszonylag gyorsan követi őt. Az azonban még mindig tisztázatlan, hogy a másik boldogságszintje miként hat ki az egyén egészségére és egészség magatartására.

Legalább három befolyásoló tényező emelhető ki a lehetséges hatás magyarázatára. Először is, a boldogabb emberek több szociális támogatást tudnak nyújtani, míg a boldogtalanok saját stresszoraikkal vannak elfoglalva. Másodjára, a boldogabb partnerek nagyobb eséllyel vonják be egészséges helyzetekbe és cselekedetekbe párjaikat. Harmadjára, egy boldog pár könnyebbé teheti az életet, ha nem is explicite. Ezek mind azt mutatják, hogy az emberek viselkedésére saját drive-jaikon és emócióikon túl is hatnak különböző faktorok.

Jelen tanulmány

A vizsgálat nagy elemszámú, nemzeti szinten reprezentatív mintán készült az Egyesült Államokban idős házastársak részvételével. Ez azért előnyös, mert az időskori egészségromlásból kifolyólag az egészségmutatók alaposabban vizsgálhatók. A vizsgálatba diádikus elrendezés is bevonásra került.

Az egészséget négy különböző módon mérték. 1. Szubjektív megítélés alapján 2. fizikai gyengülés mértéke alapján 3. krónikus betegség megléte alapján 4. egészség magatartás gyakorisága alapján. A méréseket 4 időpontban 2-2 év eltéréssel végezték.

Módszer

Résztvevők

Az adatokat a University of Michigan “The Health and Retirement Study” biztosította, ami egy reprezentatív prospektív kutatás, melynek keretén belül 2006-tól kezdve 2 évente a résztvevők felével egy személyes interjút és pszichoszociális felmérést készítettek, melynek bizonyos változói egybe estek a jelen kutatásban mérni kívánt változókkal. A kutatásba így 1981 pár - 3962 személy - került bele. Ez bőven meghaladta a minimálisan elvárt 782 főt. A résztvevők 50 és 94 év közt mozogtak (M = 66.88, SD = 8.93). A kiesési arány 16% volt. Azok a személyek, akiknek minden adatuk kitöltésre került, illetve a program egészén részt vettek egészségesebbek voltak, kisebb szintű volt gyengülésük, krónikus betegségeik mértéke, többet mozogtak, és boldogabbak voltak a részlegesen résztvevőknél.

Adatfelvétel

A boldogságot az Élettel Való Elégedettség kérdőívvel mérték. Az egészségre önbeszámolás alapján a következő kérdéssel kérdeztek rá: “Mit mondana, az egészsége kiválló, nagyon jó, jó, tűrhető, vagy gyenge?” A testi leépülést 5 cselekménnyel kapcsolatos akadályoztatottságra való igenleges válasz összegeként kapták meg. Ezek a következők voltak: fürdés/zuhanyzás nehézségei, öltözés, evés, ágyból való kikelés, és szobán való átkelés nehézségei. Több akadályoztatottság nagyobb leépülést jelentett. A krónikus betegségek számát egy listából való választással mérték. Azokat a betegségeket kellett ezen megjelölni, amivel az illető rendelkezett. A 8 betegség: magas vérnyomás, cukorbetegség, rákos elváltozás, tüdő betegség, koronáriás szívbetegség, érzelmi, idegrendszerbeli, pszichiátriai betegség, arthritis vagy ízületi csúz, agyvérzés. Ezek száma összeadásra került, a nagyobb összeg a krónikus betegségek jelenlétének magasabb értékére utalt. A fizikai aktivitást 3 kérdéssel mérték, melyek a mozgás különböző intenzitási szintjeire kérdeztek rá. A kitöltők egy 1-től (majdnem soha) 5-ig (minden nap) terjedő skálán pontozták, hogy milyen gyakran végeznek alacsony (pl. porszívózás, mosás), közepes (pl. kertészkedés, átlagos tempójú séta), és magas (futás, edzőteremben edzés) intenzitású testmozgást. Végezetül arra kérdeztek rá, hogy mennyire aggasztóak a partner fizikai és emocionális problémái az egyén számára (1 = nincs jelen aggodalom; 4 = nagyon aggasztó).

Statisztikai eljárás

A diádikus párokban lévő egyének egymásra hatását multilevel modeling (MLM) eljárásal vizsgálták. Ezen modell mind a saját boldogság és saját egészség közti, mind a saját boldogság, partner egészsége közti kapcsolatokat méri úgy, hogy közben a partnerek közti statisztikai függetlenséget is figyelembe veszi. Az idő lineáris hatását minden vizsgálatban lemodellezték. Erre a maximum likelihood estimation algoritmust használták. A kutatás ok-okozati összefüggések felállítására nem alkalmas, viszont ezen eljárások magas statisztikai kontrollt jelentettek a vizsgálatban. Az elemzéseket SPSS-ben futtatták le.

Eredmények

Az egyén boldogsága kapcsolatban állt a jobb egészséggel és egészség viselkedéssel mind keresztmetszeti, mind longitudinális mérési elrendezésben. A partner boldogsága szintén jobb egyéni egészséget és egészség viselkedést mutatott mindkét elrendezésben. A boldogabb résztvevők jobb egészségi állapotról számoltak be, és kisebb mértékű fizikai leromlásról, valamint enyhébb krónikus betegségekről. A boldogabb résztvevők fizikailag aktívabbak voltak mint a boldogtalanabbak. Ezen hatásokat az idő lineáris hatása nem befolyásolta jelentős módon. A boldog párral rendelkező résztvevők szignifikánsan jobb egészségről számoltak be, kisebb mértékű fizikai leromlást tapasztaltak, és többet edzettek mint azok a résztvevők akiknek boldogtalanabb volt párjuk, még a saját boldogságszint és egyéb életkörülmények kontrollja mellett is. Ezek a hatások idővel sem csökkentek, ami azt sugallja, hogy a partner boldogsága hosszú távon befolyásolhatja az egyén egészségét. Fontos azonban, hogy a partner boldogsága nem befolyásolta a krónikus betegségek számát.

Megbeszélés

Az eredmények egy újszerű együttjárásra utalnak. Számos egészségmutatót vizsgálva egy országosan reprezentatív mintán, a partner boldogságának szignifikáns hatása van az egyén egészségére annak saját boldogság szintjén felül és túl. Ezt számos változó magyarázza, azonban még számos másik szerepet játszhat. Egy kutatás arról számol be, hogy ha a partnernek a Big Five dimenziók közül alacsony a neuroticizmus szintje, és magas a lelkiismeretesség, akkor az egyén egészsége jobb lesz. Azonban, mikor a modelleket újrafuttaták ezen változók kontrollja mellet a hatás változatlan maradt. Egy másik lehetőség, miszerint a megfigyelt hatások erősebbek a férjek esetében, vagy egyenesen férj-specifikusak. Azonban az újrafuttatás ezen a területen sem hozott megváltozott eredményt. Az eddigiekben taglalt felfedezések komoly kihívás elé állítják az irodalomban fellelhető eddigi feltételezéseket. A boldogtalan embereknek nehezebb egészségesnek maradni, mert a negatív érzelmi állapotok aláássák a változtatáshoz szükséges motivációt és kirabolják a tartalékokat, azonban egy boldog partner ellensúlyozhatja ezt a hatást, pontosan azért mert a pozitív érzelmek feltöltenek, és a boldog partnereknek akkor is adakozhatnak ebből boldogtalan társaiknak amikor azok maguktól nem is lennének képesek erre. Továbbá a másik boldogsága a szelfben is mozgósíthat saját erőforrásokat.

Korlátok

Az ok-okozati viszonyok tisztázatlanok. A szerzők a további vizsgálódás szükségességét emelik ki. Továbbá más jellegű diádok vizsgálata is hasznos lenne. Ezen kívül a vizsgálat önbeszámolós adatokat használ egy olyan kulcsváltozó mérésénél mint az egészség, aminek objektív eszközökkel való felmérése sokkal szerencsésebb lenne. Végezetül a jövőbeli munkák nagyobb hangsúlyt fektethetnének a partner boldogsága és a krónikus betegség jelenléte között. Ez az egyetlen függő változó ugyanis amire a partner boldogságának nem volt hatása.

Videójáték-függőség és sport és testmozgás  fiatal felnőttkorban: longitudinális kutatás

Henchoz, Y., Studer, J., Deline, S., N’Goran, A. A., Baggio, S., & Gmel, G. (2016). Video gaming disorder and sport and exercise in emerging adulthood: A longitudinal study. Behavioral Medicine, 42(2), 105-111.

Az összefoglalót készítette: Kiss Aletta

A videójáték-függőség negatív következményei közül kevés figyelem terelődött a csökkent sportaktivitásra és testmozgásra, ám ennek a kutatásnak épp az volt a célja, hogy e kettő közti összefüggéseket vizsgálja fiatal férfiak esetében. A résztvevők kétszer töltöttek ki egy kérdőívet tizenöt hónap különbséggel, az országos minta pedig reprezentatív volt. Ebben a kérdőívben videójáték függőségre és sportra vonatkozó tételek egyaránt megtalálhatóak voltak, az eredmények pedig azt mutatják, hogy akik több időt töltenek videójátékkal, kevesebbet sportolnak, valamint hogy akik többet sportolnak, kevésbé veszélyeztetettek videójáték-függőség tekintetében. Éppen ezért a sport népszerűsítése segíthetne a fiatal felnőttek körében megelőzni a videójáték-függőséget, valamint azoknak a fiataloknak, akik már küzdenek ezzel a problémával, a sport segíthet a gyógyulásban.

Bevezetés

Ahogy az internet és a videójátékok használata tovább növekszik, már a DSM-5-ben is további vizsgálatokat igénylő területként szerepel a téma, és bár számos névvel illetik ezt a problémát, abban egyetértés alakult ki, hogy egy patológiás viselkedésről beszélünk. Fiatal felnőttkorban – ami 18 és 25 év közé tehető – kifejezetten magas a függőségek aránya. Ez nem meglepő, hiszen erre az időszakra jellemző a szabadság iránti vágy és a szülői kontroll csökkenése. Már csak azért is probléma a videójátékok túlzott használata, mert ez a probléma összefüggni látszik a drogok és az alkohol nagyobb mértékű használatával, a szülőkkel és barátokkal való kapcsolatok minőségének és az iskolai teljesítmény romlásával, valamint számos egyéb pszichoszociális és pszichoszomatikus következménye is megállapításra került már (a teljesség igénye nélkül: agresszív viselkedés, stressz, öngyilkossági gondolatok, alvászavarok). Több országban is végeztek kutatásokat a témában, melyek során azt találták, hogy a videójáték-függőség olyan problémákkal mutatott összefüggést, mint a gyengébb fizikai és mentális egészség és az ezzel összefüggő életminőség. Az ülő cselekvések túlzott művelése felveti a problémát, hogy kevesebb időt hagynak mozgásra és fizikai aktivitásra, ezt korábbi kutatásokban is vizsgálták már. Ballard és munkatárai úgy találták, hogy azok, akik online játszottak videójátékokat, kevesebbet mozogtak. Pearson és munkatársai gyermekeket és fiatal felnőtteket magába foglaló kutatásuk során az ülő cselekvések és a fizikai aktivitás közti negatív kapcsolatra világítottak rá. Egy másik kutatás eredményei szerint a fiatalok körében a számítógép vagy a videójátékok túlzott használata csak a csapatsportokban való részvételt csökkenti, a mozgásos órákon való részvételt nem. Voltak azonban olyan kutatások is, melyek semmilyen szignifikáns összefüggést nem tudtak feltárni a két tényező közt. Sőt, néhány szerző egyenesen azt mondta, hogy az élénk mozgás jellemzőbb a többszereplős online játékokat játszókra, mint az általános populáció többi részére. Charlton szerint fontos megkülönböztetni a videójátékok iránt való elköteleződést a függőségtől, hiszen míg utóbbinak jellemzően negatív egészségügyi következményei vannak, előbbinek nem szükségszerűen. Épp ezért elmondhatjuk, hogy a jelenleg rendelkezésre álló irodalom ellentmondásos, hiszen a videójáték-függőség ugyanúgy lehet az oka, mint a következménye a kevesebb sportolásnak. Éppen ezért ez a kutatás azt tűzte ki céljául, hogy longitudinálisan vizsgálja ezt az összefüggést.

Módszer

Eljárás

Mivel Svájcban válogatás nélkül minden férfinak kötelező a katonaság, így a katonai toborzóközpontok megfelelő, reprezentatív mintát szolgáltattak a fiatal svájci férfiak tekintetében, ám maga a kutatás nem katonai környezetben történt. Az első hullám adatait 2010 szeptembere és 2012 márciusa közt gyűjtötték, míg az utánkövetéses adatokat 2012 januárja és 2013 áprilisa közt.

Résztvevők

A kezdeti 5990 kitöltő közül 5223 töltötte ki az utánkövetéses kérdőívet is. A hiányzó adatokhoz tartozó teljes adatsorokat törölték, így végül egy 4933 fős mintát elemeztek a kutatók. Az átlagéletkor az első hullámkor 19.95 volt, az utánkövetéskor pedig 21.25, eközben átlagosan 15.52 hónap telt el.

Mérőeszközök

Játékfüggőség Skála (Game Addiction Scale, GAS)

A Lemmens és munkatársai által kifejlesztett skála a DSM-4 játékszenvedélyre vonatkozó kritériumain alapul, ezt használták a videójáték-függőség mérésére. A videójáték-függőség minden összetevőjére vonatkozó kérdések szerepeltek a skálában, úgy, mint a Szembetűnő vonás, a Tolerancia, a Hangulatváltozás, a Visszaesés, a Visszahúzódás, a Konfliktus és a Problémák. A kérdések az elmúlt hat hónapra vonatkoztak és egy ötfokú Likert-skálán lehetett válaszolni rájuk. A problémás játékhasználat kritériumának teljesüléséhez legalább három pontot kellett elérniük a személyeknek legalább bármely négy kritériumon, míg a videójáték-függőség kritériumának teljesüléséhez ugyanennek mind a hét kritériumon teljesülnie kellett.

Sport és testmozgás

Arra a kérdésre, hogy milyen gyakran sportolt vagy végzett testmozgást az elmúlt tizenkét hónapban, szinten egy ötfokú Likert-skála mentén válaszoltak a kitöltők.

Kovariánsok

Minden kovariánst megállapítottak az első hullámkor. A szocio-demográfiai adatokat rögzítették: kor, nyelv, család anyagi helyzete, legmagasabb iskolai végzettség, szülők legmagasabb iskolai végzettsége, foglalkozás, lakóhely típusa.

A szerhasználatot és kovariánsként kezelték: Az alkoholfüggőséget a DSM-4 alapján meghatározott hét kritérium közül bármely háromra adott pozitív válasz adta meg. A nikotinfüggőséget a Fagerström Nikotinfüggőségi Teszten elért négy vagy annál magasabb pont határozta meg. A kannabiszhasználatot a Kannabiszfüggőség Azonosítási Teszten elért nyolc vagy annál magasabb pont határozta meg.

Statisztikai elemzés

Leíró statisztikákkal ábrázolták a videójáték-függőség kapcsolatát a sport és testmozgás szintjéhez az első hullámkor. A sport és testmozgás szintjének különbségeit ANOVA-val vagy Khí-négyzet próbával tesztelték. A problémás videójáték használat és a videójáték-függőség mérésére két, többlépcsős logisztikus regresszió modellt hoztak létre, melyben a független változók a sport és testmozgás voltak, ezek longitudinális összefüggéseit is mérték.

Ahhoz, hogy a videójáték-függőségből kinyerhető legtöbb információt megragadják, létrehoztak egy látens változót a GAS hét itemének felhasználásával, melyet az első hullámkor minden kovariánsra teszteltek, majd csak szocio-demográfiai változókon és kovariánsokon futtattak újra. A longitudinális kapcsolatokat kereszttáblás elemzésekkel mérték.

Eredmények

A problémás videójáték használat prevalenciája lényeges eltéréseket mutatott a sport és testmozgás különböző napi szintjeivel összefüggésben, és ugyanez a videójáték-függőség esetében is elmondható. A különösen gyakran sportolok és a különösen ritkán sportolók esetében figyelhető meg, a két csoport összehasonlításakor utóbbiak esetében lényegesen gyakoribbak a videójátékokkal összefüggő problémák, ezek az összefüggések pedig szignifikásnak bizonyultak. A kereszttáblás korrelációk szignifikánsak voltak ugyan, de kicsik. Az első hullámkor mért sport és testmozgás szintje előre tudta jósolni a videójáték-függőséget az utánkövetéskor. Az utánkövetéskor mért sport és testmozgás szintjét pedig az első hullámban mért videójáték-függőség tudta előre jelezni. Amikor a modellt anélkül futtatták le, hogy a szerhasználatra konrtolláltak volna, az eredmények közel változatlanok maradtak.

Diszkusszió

A tanulmány célja az volt, hogy feltárja a videójáték-függőség és a sport és testmozgás szintje közti összefüggéseket fiatal férfiak esetében. Az eredmények szerint a kevesebbet sportolók több tünetet mutattak, gyakrabban fordult elő náluk videójáték-függőség. A kereszttáblás elemzések fordított okságot tártak fel a videójáték-függőség és a sport és testmozgás szintje közt. A GAS dichotomizálása után arra az eredményre jutottak, hogy a felnőtt svájci férfiak közt körülbelül 11.9% küzd problémás videójáték használattal és 2.2% videójáték-függőséggel. Az értékek hasonlóak a Lemmens által korábban kapottakhoz. Nemrégiben folytatott kutatások eredményei szerint gyermekkortól felnőttkorig felfelé ívelő a videójátékkal kapcsolatos problémák prevalenciája, majd felnőttkorban lecsökken. Egy nemrégiben folytatott kutatásban a különböző szerhasználati függőségek és a sport és testmozgás szintje közt fordított okságot tártak fel, ám a jelenlegi tanulmányban ezek nem gyakoroltak különösebb hatást. Ezek alapján úgy tűnik, hogy különböző mechanizmusok bújnak meg a sport és testmozgás videójáték függőséggel, valamint szerhasználattal való kapcsolata mögött. A tanulmányban kapott összefüggések meglehetősen kicsik, de hosszabb utánkövetéssel valószínűleg magasabb oksági értékeket kapnánk, mely eredményeknek a közegészség megőrzése szempontjából lehet jelentősége. Ennek a tanulmánynak abban rejlik a jelentősége, hogy a kutatók számára bizonyította, hogy érdemes a sport és testmozgás mértékét is figyelembe venniük a videójáték-függőség vizsgálatakor. Ám mivel ebben az esetben a videójátékok használatának gyakoriságát nem mérték, így nem megállapítható, hogy a sportolás és a testmozgás időt vontak-e el ettől a tevékenységtől. Ennek ellenére valószínű azonban, hogy a viselkedéses függőségek változásáért hosszútávon sokkal inkább más pszichológiai, szociális és genetikai faktorok felelősek. A csapatsportok például úgy tűnik, a kortársak közti interakciók fejlesztésére, és a versengésre irányuló indíttatások kiélésére szolgálnak, ezt bizonyította az a vizsgálat is, melyben kognitív viselkedésterápiában részt vevők számára írtak elő sportolást, és ez elősegítette a terápia hatékonyságát az internetfüggőséggel szemben. Egy metaanalízis a sportolással összefüggő személyiségjellemzők közé sorolja az extraverziót, a lelkiismeretességet és az alacsony neuroticizmust. Egy nemrégiben végzett kutatás pedig a videójátékfüggőséget a depresszió magasabb szintjével hozta összefüggésbe, mely egyben felelős lehet a sportolásra és testmozgásra való motiváció csökkenéséért is.

A kutatás fő erősségei közé tartozik a hosszmetszeti elrendezés, a nagy, nemzetileg reprezentatív minta, valamint a zavaró tényezőkhöz való alkalmazkodás. Limitációi közé tartozik viszont a nők, valamint a videójáték-függőség mérésének hiánya. Épp ezért a kutatás eredményei inkább tájékoztató jellegűnek tekintendők, eseti adatoknak, melyek a videójáték-függőség fogalmán kívülre esnek.

Következtetések

Valószínűleg ez volt az első olyan tanulmány, mely fiatal férfiak esetében vizsgálta a videójáték-függőség és a sport és testmozgás közti összefüggéseket. A megfigyelt fordított okság pedig egy újabb érvként szolgál a sport és testmozgás népszerűsítése mellett, hiszen mind a videójáték-függőség megelőzésében, mind a videójáték-függők sportolásra való motiválásában fontos szerepet játszik. Precíz és pontos nemzetközi kutatások szükségessége merült fel, hogy feltárják a sport és testmozgás terápiás hatékonyságát a videójáték-függőséggel szemben.

Bullying  okozta viktimizáció és fizikai aktivitás közötti asszociációk gyerekek és serdülők körében.

Garcia-Hermoso, A., Oriol-Granado, X., Correa-Bautista, J. E., & Ramírez-Vélez, R. (2019). Association between bullying victimization and physical fitness among children and adolescents. International Journal of Clinical and Health Psychology, 19(2), 134-140.

Az összefoglalót készítette: Varga Fruzsina

Absztrakt
Jelen cikkben az írók arra keresték a választ, hogy milyen lehetséges kapcsolat állhat a bullying és fizikai fitnesz adottságok/fizikai aktivitás között, gyerekek és serdülők körében. Továbbá azt is szerették volna meghatározni, hogy az egészséges fizikai fitnesz kapcsolatban állhat-e egy alacsonyabb mértékű viktimizációval a társaktól olyan gyermekek és serdülők körében, akik túlsúlyosak, és akik nem esnek a túlsúlyosak körébe, vagyis fittnek számítanak. A kutatás egy keresztmetszeti kutatás, melyben összesen 7,714 latino fiatal vett részt (9-17 év). A résztvevőket különböző kategóriákra osztották, normál és túlsúlyos csoportokra, valamint “fit” és “nem fit” csoportokra, mely csoportok bontását több fizikai aktivitást mérő vizsgálattal állapították meg; nem-specifikus kézszorításos erőkifejtés és kardiorespiratórikus (CRF) szempontok alapján. A kutatók továbbá a “Standard Health Behavior in School-aged Children survey” kérdéseit használták fel. Eredményük szerint azok a fiúk és lányok, akik a CRF szempontok alapján a fitt kategóriába estek, kevesebb tradícionális bullying áldozatai voltak, mint azok, akik a túlsúlyos vagy nem-fit csoportba estek. Arra is kitér a cikk, hogy az egészséges szintű CRF protektív faktorként is felmerülhet tradicionális bullying esetében, túlsúlyos gyerekeknél vagy serdülőknél. Konklúzióként megemlítik a fizikai egészség és a fitnesz fontosságát, valamint kiemelik, hogy az egészséges szintű CRF-fel rendelkező gyerekek kevésbé lesznek kitéve a bullying kockázatainak.
Elméleti bevezető
Az iskolai bullying sok szempontból veszélyes lehet a gyerekekre és a serdülőkre. Kutatások alátámasztották, hogy befolyásolja a gyerek iskolai teljesítményét, a pszichológiai jóllétét, pro-szociális készségeit. Akár a tradicionális bullying-ról, akár a cyberbullying-ról - vagyis az interneten keresztül történő cikizés, szekálás - van szó, a bullying-gal kapcsolatos élmények és kiváltott érzések hatásai még felnőttkorban is érezhetők. A legáltalánosabb bullying módok a lökdösődés, ütögetés, verbális szekálás vagy cikizés, pletykák terjesztése, szexuális zaklatás vagy bosszantás, és mind ezek interneten való megjelenése, cyberbullying formájában.
Mivel a fizikai aktivitás nagymértékben összefügg több egészségpszichológiai markerrel is, valamint egy kutatás szerint a verbális bullying magasabb fizikai aktivitásra való hajlamot váltott ki egyes bullying áldozatokból, így a cikk írói arra voltak kíváncsiak, hogy milyen kapcsolat lehet a bullying és különböző fizikai aktivitás komponensek között. Kutatásuk célja, hogy meghatározzák, hogy vajon egy egészséges szintű fizikai aktivitásból származtatható-e, hogy az egyén kevésbé lesz bullying áldozata.
Módszertan
1. Minta és mintavételi eljárás:
A keresztmetszeti kutatásban egy korábban elvégzett kutatás (FUPRECOL Study) alap adathalmazát használták fel. A mintában 8000 egészséges Kolumbiai gyermek és serdülő vett részt (9-17 éves). A kutatás során beiktattak egy alcsoportot is, melyben a mintát nemi alapon választották szét, így kutatásban 4335 lány (n=4335) és 3379 fiú (n=3379) vett részt. A mintában  szereplő egyéneket 2012 áprilisa és 2015 júniusa között gyűjtötték össze, akiknek szocioökonómiai státusza mind a középső értékbe esett.
Azok a gyerekek és serdülők, akik bármilyen orvos által előírt gyógyszert szedtek, vagy hormonháztartásbeli, fertőzéses, szív-és érrendszeri betegsége, asztmája volt vagy éppen várandós volt a vizsgálat ideje alatt, kizárták a kutatásból.
2. Eszközök és Eljárás
A résztvevőknek a “Revised Bully/Victim Questionnaire”-ert, vagyis egy bullying-al kapcsolatos kérdőívet kellett elsősorban kitölteniük, melyben fizikai bullying-al, verbális buillying-gal, szexuális zaklatással és szociális kirekesztéses bullying-al kapcsolatos kérdésekre kellett választ adniuk. A kérdőív egy 7-fokú Likert-skálát alkalmazó kérdőív, melynek Cronbach alpha értéke 0.75.
A fizikai aktivitással kapcsolatos adatokat egyidőben vették fel a kutatásban résztvevőktől. A vizsgálat során lemérték a súlyukat reggel 7 és 10 óra között, megmérték a magasságukat, kiszámították a BMI indexüket, majd a kapott adatok alapján sorolták be őket a végleges csoportokba. A csoportok a következők voltak; sovány, normál súlyú és túlsúlyos.
Ezen adatok mellett kézszorításon alapuló erőkifejtéses és kardiorespiratorikus (CRF) adatokat is felvettek minden egyes résztvevőtől, utóbbit egy futást igénylő feladattal.
Végül a kutatók arra is rákérdeztek, hogy az egyének mennyi időt töltenek átlagosan képernyőzéssel, vagyis pontosan hány órát töltenek televízió előtt. Szexuális érettségüket is felmérték egy önbeszámolós eljárással.
A kutatást etikai bizottság engedélyezte, valamint a részvétel teljes mértékben fakultatív és anonim jellegű volt.
3. Statisztikai elemzés:
Az adatokat statisztikai elemzésnek vetették alá, amely szerint a minta normál eloszlást mutatott.
Először korrelációs vizsgálatokat végeztek a felvett adatok között, melyet Pearson korrelációval végeztek. A fitt és kevésbé fitt csoportok közötti különbségeket khi-négyzet eljárással vizsgálták meg, figyelembe véve az életkort, a fizikai aktivitás alapján kapott csoportbesorolást és az átlagos televízió használatot. A bullying bekövetkezésének esélyére esélyhányados számítást végeztek (OR=Odds Ratio), valamint többszörös logisztikus regresszió számításokat is, annak érdekében, hogy nullhipotézisüket alátámaszthassák.
Eredmények
A statisztikai számítások eredménye szerint a kutatók úgy találták, hogy a CRF adatok alacsonyabb szintű bullying-gal járnak együtt lányok és fiúk csoportjában, valamint a túlsúlyos vizsgálati személyeknél protektív faktorként jelent meg az egészséges szintű CRF.
A kutatók pozitív korrelációt találtak a tradicionális - és cyberbulling, valamint a nem, az egyén BMI-je, a televíziózási sokásai és kardiorespitorikus adatai között (CRF). Továbbá a “fit” csoportba besorolt lányok és fiúk között a bullying által okozott pszichológiai következmények prevalenciája alacsonyabbnak minősült, mint az “nem fit” csoportba került társaik között.
Megvitatás
Jelen cikk célja az volt, hogy a kutatók meghatározzák, fennállhat-e kapcsolat a fizikai aktivitás aés a kevesebb mértékű bullying között. Hipotézisüket latino fiatalok körében vizsgálták önkitöltős teszt segítségével és a résztvevők fizikai aktivitásának felmérésével.
Eredményeik hozzájárulnak korábbi kutatások eredményeihez, melyek szerint a fizikai aktivitás protektív tényező lehet olyan fiatalok körében, akik a tradícionális bullying és a cyberbullying áldozatai voltak, valamint azok pszichológiai következményeit szenvedték el. Eredményük szerint az egészséges szintű CRF-fel rendelkező gyerekek és serdülők tehát kevésbé lesznek kitéve a bullying kockázatainak.
Ám arra is kitérnek a kutatók, hogy eredményeik és abból származó következtetéseik nem használhatók fel az általános populációra mintavételi határok és egyéb megkötések miatt.